Család

Csak 3% esélye volt: a hatvani sürgősségin megmentették

Nem csoda, ha mindenki aggódik, akinek kórházba kell mennie, hiszen a hazai egészségügyi intézményekről rengeteg rémtörténetet hallhatunk.
2025. Május 10.

A kórházainkról szóló negatív beszámolók mellett mindig szívderítő olyan, saját tapasztalatra épülő visszajelzéseket olvasni, amelyek emberséges bánásmódról és szakértelemről szólnak. Pont ilyen érkezett a közelmúltban a Hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet vezetőségéhez egy olyan gyógyult betegtől, akinek mindössze egy hajszálon múlt az élete.

Életmentés a sürgősségi osztályon

Mint a levélíró megosztotta, fogalma sem volt róla, hogy élete egyik legnagyobb fordulópontját éli majd át a hatvani intézmény falai között: „Súlyos állapotban vittek be a sürgősségire, majd az intenzív osztályra. Őszintén szólva, az esélyeim a túlélésre szinte a nullával voltak egyenlők – talán ha 3%. Mégis, az ott dolgozó orvosok és ápolók kitartása, szakértelme és embersége mindent megváltoztatott.” 

„Olyan volt ott lenni, mintha egy második család venné körül az embert”

Azt írta, minden egyes nap, amit ott töltött, hozzájárult a gyógyuláshoz: az a kedvesség, figyelem és odafigyelés, amit kapott, egyszerre volt számára megnyugtató és felemelő. „És nemcsak a szakmai tudásuk miatt, hanem emberileg is – a szó legnemesebb értelmében – csodálatosak voltak” – öntötte szavakba kórházi tapasztalatait.

Ahogy jobban lett, átkerült a krónikus belgyógyászati osztályra, ahol szintén nem kellett csalódnia: „Dr. Csordás Izabella főorvos asszony kezei közé kerültem. Nem tudok elég hálás lenni neki. Az ő szaktudása, kedvessége, türelme és elkötelezettsége nemcsak testileg, hanem lelkileg is gyógyított. Az ő támogatásával és biztatásával napról napra erősebb lettem.” 

Az egykori páciens közel három hónapos kórházi tartózkodás után került haza, egészségesen. 

Ma újra dolgozom, boldogan élhetek a szeretteimmel – és ez nagyrészt Önöknek köszönhető. Olyan volt ott lenni, mintha egy második család venné körül az embert. A gondoskodás, amit kaptam, a tisztaság, a rend, sőt, még az ételek is – mind hozzájárultak ahhoz, hogy erőt merítsek a mindennapokhoz.”

– áll a levélben, melynek szerzője nem tud elég hálás lenni, köszönetét pedig nemcsak az orvosoknak fejezte ki, hanem a teljes személyzetnek. 

„Az, hogy ma itthon ülök a családom körében, és ezt a levelet írhatom – az Önök munkájának, emberségének, és elhivatottságának köszönhető. Köszönöm Önöknek – tiszta szívből!”

Fotó: Getty Images – SDI Productions