Kisgyerekes és kamaszokat nevelő szülőként is ijesztő belegondolni abba, milyen (lesz), amikor a gyerekünk nélkülünk marad távol egyre hosszabb időre, akár éjszaka, arról nem is beszélve, mi minden játszódik le bennünk, ha nem tudjuk elérni és/vagy nem érkezik meg az előre megbeszélt időpontban.
Sajnos nem is alaptalanul: a közelmúltban történt több olyan eset az éjszakában, aminek nyomán valaki elveszítette a gyermekét. Tűzeset, verekedés, alkohol, drog, esetleg páni félelem és zavarodottság egy elvesztett telefon miatt…? Nem tudjuk, melyik fájdalmas veszteségben mi minden játszott szerepet, és sajnos ezeken a tinédzsereken már az sem segítene, ha tudnánk. De másokat még megmenthetünk, ha felkészülünk a vészhelyzetekre, és a gyerekeinket arra tanítjuk, hogy figyeljenek oda jobban másokra.
„Bár a világban történő eseményekre nincs mindig ráhatásunk, arra viszont, hogy honnan tájékozódunk, mennyire mélyedünk el egy-egy hírben és azt mennyire engedjük magunkhoz közel, igenis van – mondja Geist Gábor egészségfejlesztő mentálhigiénkus, képzésben lévő családterapeuta, szociológus, gyásztanácsadó, proaktív life coach és addiktológiai tanácsadó. A Budapesten eltűnt, hiába hazavárt tini kapcsán is igazi hírcunami indult el a sajtóban, ami mindenkit megérintett. Az ehhez hasonló médiaáradat elég ahhoz, hogy az ilyen szomorú hírek átlépjék a személyes terünket, és beférkőzzenek a gondolatainkba, főleg akkor, van hozzá hasonló korú kamaszunk, vagy még kisebb, de előbb-utóbb szórakozni vágyó gyermekünk” – kezdi a szakértő, hozzátéve, nem csoda, ha az ehhez hasonló történéseket övező bizonytalan információk és megalapozatlan, ugyanakkor riadalmat keltő feltételezések hatására saját biztonságérzetünk is meginog.
Mennyire veszélyesek a hazai szórakozóhelyek?
Azt, hogy Magyarországon mennyire van esélye annak, hogy egy szórakozóhelyen vagy más helyszínen valakinek tudatmódosító, bódító anyagot keverjenek az italába, Geist Gábor szerint nem tudhatjuk pontosan, de mint mondja, Budapest Európa-szerte ismert, és szórakozás szempontjából jól ellátott helynek minősül mind a romkocsmáknak, mind a zenés-táncos szórakozóhelyeknek köszönhetően. „Nem gondolnám, hogy veszélyesebb lenne, mint bármelyik másik európai nagyváros. Sőt, talán azért is kedvelik a külföldiek, mert túllépve a szórakozóhelyeken, terrorizmus vagy egyéb atrocitás szempontjából Magyarország azért biztonságos helynek tekinthető” – folytatja.
A legismertebb és a laikusok számára is ismert partidrog a GHB vagy a GBL, valamint a Gina nevű szer. De a szakember szerint az is előfordulhat, hogy benzodiazepineket, receptre kapható altatót, nyugtatót oldanak fel az őrizetlenül hagyott poharakban. Bevett módszer állatgyógyászatban használt nyugtatók használata is, ami olyan módosult tudatállapotot idéz elő, amiben gyakorlatilag teljesen elvész az önkontroll és a tájékozódási képesség, az érintett teljes mértékben kiszolgáltatottá és befolyásolhatóvá válik, ami aztán komoly visszaélésekre ad lehetőséget.
Ilyen próbálkozások előfordulhatnak, de ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy a szórakozóhelyek mind veszélyesek lennének.”
A szakértő hozzátette, hogy körültekintéssel azért lehet minimalizálni a kockázatokat, illetve nagyon fontos, hogy ha valaki azt tapasztalja saját magán, hogy olyan állapotba kerül, ami furcsa testi érzésekkel és észlelési bizonytalansággal jár, akkor azt azonnal jelezze a környezetében lévőknek. És persze ne hagyjuk őrizetlenül a poharunkat. Persze ezzel azt nem lehet kivédeni, ha a rossz szándékú személy netán “összejátszik” a pultossal.
Amíg a tinik felhőtlenül szórakoznak, a szülők sok esetben stresszelnek – Fotó: Getty Images
Jobb félni, mint megijedni
Geist Gábor azt javasolja, hogy akik elmennek szórakozni, figyeljenek oda egymásra, senkit ne hagyjanak egyedül, és ha valaki rosszul lesz, lehet szólni a szórakozóhely személyzetének, de meglátása szerint mentőt hívni sem túlzási ilyen esetben.
„A bejelentőnek nem kell a bajba jutottat diagnosztizálnia, elég, ha felhívja a mentőszolgálatot, és válaszol a diszpécser által feltett ellenőrző kérdésekre. Emellett fontos bemutatkozni és megadni a pontos címet, ahonnan a hívást indítják. Röviden fel kell vázolni a szituációt, elmondani, hogy mit tapasztal azon a személyen, akihez mentőt hív (éber állapotban van-e vagy eszméletét veszítette, van-e rajta látható fizikai sérülés, lélegzik-e stb.) Lényeges, hogy meg kell várni a mentő kiérkezését, sosem szabad magára hagyni a bajba jutott embert” – emeli ki a szakértő.
Fontos tudni, hogy kábítószer-fogyasztás esetén, vagy ha valakinek bódító anyagot kevernek az italába, a mentőszolgálatnak nincs jelentési kötelezettsége a rendőrség felé, tehát ettől senkinek nem kell tartani. Ha netán mégis előfordulna, akkor is fontosabb az embertársunk életének a védelme, illetve az, hogy hozzásegítsük őt a megfelelő ellátáshoz. Nem mellesleg állampolgári kötelességünk is, hogy segítsünk a bajbajutottakon. Vagyis idegenekre is oda lehet, és kell is figyelni.
Ha mindenki szem előtt tartaná és megszívlelné mindazt, amit Geist Gábor összefoglalt, talán kevesebb tragikusan végződő történetet hallhatnánk. Az utóbbi időben azonban sokan szemellenzővel járnak-kelnek a világban, a telefonjukba temetkezve, és mérhetetlen közönnyel viseltetnek mások iránt. Pedig sokszor tényleg elég lehetne egyetlen figyelmesebb járókelő vagy előzékenyebb buszsofőr ahhoz, hogy akinek szüksége van rá, időben segítséget kapjon.
„A magyar társadalomban általánosságban érzékelhető, hogy csökken a szolidaritás mértéke. Ez persze nem vonatkozik mindenkire, de összességében azért sajnos ezt lehet elmondani. Hogy egy ilyen helyzetben ki miként reagál, azt több tényező is meghatározza: számítanak a közösségi és családi minták, és a települési tényezők is meghatározóak: a nagyobb városokban általában az emberek kevésbé foglalkoznak idegenekkel vagy a másikkal” – részletezi Geist Gábor.
A szakértő rávilágított a “járókelő effektusnak” vagy bystander hatásnak nevezett szociálpszichológiai jelenségre is, aminek lényege, hogy ha többen vagyunk jelen egy bizonyos eseménynél, akkor az emberek többségében az a kérdés fogalmazódik meg, hogy miért épp ő segítsen. Vagy arra gondol, hogy más már biztosan telefonált. Így inkább tovább mennek, elintézve annyival, hogy ez nem az ő dolguk, különben is jobb nem belekeveredni az ilyesmibe, mert az felelősséggel járhat és érzelmileg is érinthet.
Gyakori az is, hogy az illető látja, ami történik, de mivel a többiek nem foglalkoznak vele, arra a következtetésre jut, hogy minden bizonnyal ő reagálja túl a helyzetet.”
Tudatosak-e a tinik?
Azon túl, hogy mennyire számíthatnak segítségnyújtásra az esetlegesen bajba kerülő szórakozni vágyók, Giest Gábortól megkérdeztük, maguk a tinik mennyire tudatosak, amikor bulizásról van szó. „Úgy gondolom, hogy a családnak, az oktatási intézményeknek, a szűkebb és tágabb környezetnek, a közösségnek és az egész társadalomnak is feladata, hogy ezen a téren is edukálja a fiatalokat. Fontos, hogy tudják, hogyan lehet biztonságosan szórakozni, mire kell ezekben a helyzetekben odafigyelni.”
Használjunk-e lokátort?
Geist Gábor szerint a szülőket is megosztja ez a kérdés, ő azonban úgy véli, hogy ha máskor nem is, de amikor a gyerek szórakozni megy, az elfogadható óvintézkedések kategóriájába tartozik a lokátor használata (ezzel nyomon követhetjük gyermekünk mozgását).
Mint a szakértő kifejtette, a család már kisebb kortól kezdve sokat tehet ezen a téren: elmehetnek együtt, nyilván a gyerek életkorának megfelelő programra, ahol a magatartásukkal a szülők is példát mutatnak. Fogyasztanak-e alkoholt, ha igen, mennyire mértéktartók, és hogyan oldják meg a biztonságos hazajutást.
Geist Gábor szerint kiemelten fontos az is, hogy nyitottak legyünk, ha a gyerekünk szóba hoz bizonyos kérdéseket vagy érdeklődik valami iránt. Ne egyből kész válaszokat adjunk, hanem beszélgessünk, kérdezzük meg, ő mit gondol vagy mit tud az adott témáról, így mi is láthatjuk, hol tart ebben és ennek megfelelően tudunk hozzá kapcsolódni.
Ideális esetben a szülők a gyerekeik legjobb “szakértői”, ők tudnak róluk a legtöbbet. A beszélgetésekkel és a gyerekre fordított figyelemmel a felnőttek fel tudják mérni testi, lelki, szellemi érettségét, amiből következtetni lehet arra, hogy készen áll-e arra, hogy szórakozni induljon.
Amikor eljön az ideje annak, hogy a gyerek egyedül eljár otthonról, fontos közösen megbeszélni és lefektetni az erre vonatkozó szabályokat. A szakember szerint sokszor a szó szoros értelmében véve is életmentő lehet, ha ismerjük a gyerekünk barátait, tudjuk, hogy kikkel és hova megy szórakozni. Mint mondja, a kamaszokat soha nem lenyomozni kell, az alapvető információkkal azonban érdemes tisztában lenni, ahogy azt is érdemes indulás előtt átbeszélni, hogy fog hazajutni, és milyen gyakorisággal ad hírt magáról a családnak. Szerencsés esetben nem ciki hazaszólni bizonyos időközönként, mert a többiek is tudják, hogy ez az egyik feltétele a biztonságos szórakozásnak. Az egymással szembeni szolidaritás is életmentő lehet, fontos, hogy a társak sose hagyják cserben egymást és lehetőleg együtt menjenek haza.
Fotó: Getty Images
Óvatos duhajok
A szakértő úgy véli, hogy abban, hogy egy gyerek készen áll-e arra, hogy szülői felügyelet nélkül járjon el szórakozni, szerepe van annak is, hogy mennyire alakult ki nála a mértéktartás. Ebben, sok mindenhez hasonlóan kulcsfontosságú a szülői minta és mindaz, amit a környezet tanít a tininek: „Fontos lenne egyrészt, hogy megtapasztalják, hogy egyik buliban sem kötelező inni, hiszen anélkül is lehet jól szórakozni. Ez nem mindig megy egyszerűen, a magyarokban ugyanis erősen tartja magát az a berögződés, hogy az ünnepekkor és a különféle összejöveteken elengedhetetlen az alkoholfogyasztás, hiszen az amolyan közösségi kenőanyagként funkcionál.”
Ha saját magukon vagy a környezetükben valakin az alábbi tüneteket észlelik a bulizók, mindenképpen érdemes haladéktalanul segítséget kérni:
- Zavart viselkedés
- Látászavar
- Hányinger, hányás
- Filmszakadás-szerű érzet
- Ájult állapot
Persze minél inkább módosult a tudatállapotunk, annál nehezebb saját magunkat monitorozni, és szükség esetén a körülöttünk lévőkkel kommunikálni. Ez is megerősíti, hogy az egymásra fordított figyelem leírhatatlanul fontos, és ha azt látjuk, hogy valaki bajban van, tudjunk és merjünk is segítséget kérni. Geist Gábor: „A vészhelyzetek felismerése és az elsősegélynyújtás véleményem szerint van annyira fontos, hogy akár az iskolai tananyag részét képezze, még akkor is, ha emiatt mondjuk kevesebb idő jut a Baradlay-fivérek személyiségrajzának taglalására.”
Kapcsolódó cikkek
