Szükség van-e otthoni légzésfigyelőre egyáltalán? Nemzedékek nőttek fel nélküle, a szülők többsége mégsem mond nemet a használatukra, hanem elgondolkodik a kérdésen, és sokan döntenek végül a készülékek mellett.
Folyamatosan kutatják az orvosok a hirtelen bölcsőhalál (SIDS) okait és körülményeit, számos kockázati és hajlamosító tényezőt feltártak, de továbbra is sok a bizonytalanság ebben a kérdésben. Egy biztos, a bölcsőhalál megelőzésére nincs biztos recept. Egyes tényezők (koraszülés, a gyermek neme) növelik a kockázatát, bizonyos körülmények (túlöltöztetés, túl meleg szoba, hason fektetés) esetén gyakoribb az előfordulása, az esetek túlnyomó többségében mégis mindenféle megelőző jel vagy tünet nélkül következik be a bölcsőhalál. Nemzetközi összehasonlításban hazánk jó helyen áll a SIDS gyakorisága tekintetében, mégis beszélnünk kell a szülők e rémálmáról, hiszen gyógymód még mindig nincs rá. Mára az orvosi, gyermekorvosi és a védőnői szakma már elfogadta az otthoni légzésfigyelők használatát. Fontos azonban kijelenteni, hogy ezek a készülékek egészséges gyermekek számára, elsősorban otthoni használatra készülnek, így esetleges fejlődési rendellenességgel rendelkező babák esetén mindig célszerű kikérni a kezelőorvos véleményét.
Előfordulhat, hogy tévesen riaszt a légzésfigyelő?
Milyen elven működnek ezek a készülékek? Az elv mindig ugyanaz, akármilyen készülékről van szó. A baba légzőmozgása keltette nyomásváltozást figyelik, és amennyiben meghatározott idejű, általában 20 másodperces légzéskimaradást tapasztalnak, riasztják a szülőt.
Miért éppen húsz másodperc?
Mert ennyi az orvosi apnoe időhatára, de a készülékek többsége már korábban is ad valamiféle figyelmeztető jelzőhangot, sőt, léteznek olyan készülékek, amelyeknél alacsonyabb riasztási időre is beállítható az időhatár. Bizonyos készülékek pedig más funckióval is rendelkeznek: a riasztás előtt apró rezgetéssel, úgynevezett stimulálással kísérlik meg lélegzetvételre késztetni a babát.
Van-e olyan érv, amely a légzésfigyelő használata ellen szól?
Szerintünk nincs, bár egyes szülők két szempontot emlegetnek: egyrészt ezek a készülékek pénzbe kerülnek, másrészt sokak szerint felesleges stresszel jár a használatuk.
Valóban stresszel jár, ha működik egy légzésfigyelő a lakásban?
És akik nem használják, sosem gondolnak arra, hogy hátha velük történik meg a baj? Melyik jár nagyobb stresszel? Ezen mindenkinek magának kell elgondolkodni, de azok a szülők, akik tapasztaltak már babájuknál előzmények nélküli légzésmegállást, valószínűleg már tudják a választ.
Jelenleg kétféle elven működő légzésfigyelővel találkozhatunk a piacon. A hagyományos készülékek a matrac alatti érzékelőkkel, szenzorpadokkal rendelkeznek, és a matracon keresztül érzékelik a baba mellkasmozgása keltette nyomásváltozást. Ezek a készülékek rendkívül érzékenyek, hisz a mai matracválaszték mellett a legkülönfélébb anyagú és vastagságú típusoknak kell megfelelniük. Ezért rendkívül fontos, hogy helyesen állítsuk be a készüléket, és megfelelően ágyazzunk, például ne tegyünk túl sok ágyneműt a kiságyba, és a matrac se mozduljon el. A másik elvvel a legújabb fejlesztésű készülékeknél találkozhatunk. Ezek az úgynevezett pelenkára csíptethető vagy mobil légzésfigyelők, melyek aprócska, szinte gyufásdoboznyi méretűek. Rendkívül rugalmas, de erős csipeszükkel a baba pelenkájára kell erősíteni őket, és finom, ergonomikus, a baba pocakjára simuló érzékelőjükkel követik a baba hasi légzőmozgását. Ezek között találkozhatunk olyan típusokkal, amelyek rendelkeznek stimuláló funkcióval is, vagyis finom rezgetéssel próbálják lélegzetvételre késztetni a babát.Ezek a készülékek antiallergén, orvosi műanyagból készülnek, nem árt nekik a beszivárgó nedvesség, és különféle extra szolgáltatásokra is képesek, például számolni tudják a légzést, és állítható a riasztási idejük.
Melyik a jobb?
Erre mi nem tudunk választ adni, Önöknek kell eldönteniük a tájékozódás után, amelyhez a gyártók és a szakemberek igyekeznek minden segítséget megadni. Egy biztos, nincs könnyű dolguk, hiszen hagyományos, bébiőrzős, kamerás, csíptetős, több kiegészítő funkcióval rendelkező légzésfigyelők közül kell választaniuk.
Előfordulhat-e téves riasztás?
Helyes használat és beállítás mellett nagyon ritkán. Ezért elhanyagolható az ezzel járó szorongás is, de egy sokszor idézett szülői vélemény a legjobb válasz: Lehet, hogy stresszes egy kicsit, de a babám élete megér ennyit, nem? Érdemes még szót ejtenünk arról is, hogy a légzésfigyelők nem csak a SIDS kockázatát csökkentik, hanem a gyomortartalom visszanyeléséből származó fulladásos baleseteknél is jeleznek. Riasztó jelenség, hogy már az egész pici babáknál is találkozhatunk a refluxszal. A fulladásos balesetek esetén segíthetnek a legmodernebb, kamerás funkcióval ellátott készülékek, melyekkel még előbb észlelhető a veszély. Itt a szülő a hangok mellett egy apró képernyőn láthatja is, hogy mi történik a babánál, akár az éjszakai sötétben is.
Ezek a készülékek viszont hiába tudnak stimulálni, akkor is csak riasztókészülékek, nem helyettesítik a szülői felügyeletet. Nem életmentő berendezések, de életet menthetnek, ehhez viszont a szülőnek tisztában kell lennie azzal, mi a teendő légzésmegállás esetén. Ebben nyújtanak segítséget a termékekhez kapcsolódó újraélesztő-tanfolyamok, amelyeket bizonyos termékek vásárlásakor akár ingyenesen is el lehet végezni.
Nem ismertetjük az összes fellelhető típust és modellt, egy azonban biztos: ma már nem tud olyan igényt megfogalmazni a baba biztonságáért aggódó szülő, amelyre nem talál kielégítő megoldást.