A nyári hónapok az egész világon, így hazánkban is az LMBTQ rendezvények és ünnepek időszaka. Akik fontosnak tartják kifejezni, hogy nemi identitástól és szexuális orientációtól függetlenül mindenkinek joga van boldogan és emberhez méltó módon élni – a magyarországi programsorozat zárásaként –, július 15-én a Budapest Pride-felvonuláson ünnepelhették együtt a sokszínűséget és egyenlőséget.
Van, aki természetesen tud beszélgetni a szüleivel erről a témáról, másnak ez nehezebb. Egy jól megválasztott film vagy könyv segíthet a legsúlyosabb zárakat is megnyitni – sérülések nélkül. Az alábbi történetek tökéletes kulcsokat adnak a kezünkbe, hiszen olyan érzékeny, szeretnivaló, a helyüket kereső, csetlő-botló tinédzserekről szólnak, akik a felnőtté válás küszöbén egy boldog és teljes élet reményében vívják meg a maguk külső és belső küzdelmeit.
Mit jelent az LMBTQ betűszó?
A nem heteronormatív identitások gyűjtőfogalma:
- L – Leszbikus
- M – Meleg
- B – Biszexuális
- T – Transznemű (A születéskor megállapított biológiai nem és az éntudatban, társadalomban megélt nem különbözik.)
- Q – Queer (Az átlagostól eltérő, illetve meghatározatlan szexualitású ember.)
Hazakísérlek (2014)
Korosztály: nincs adat
Itt nézheted meg: Bilibili Tv (angol felirattal)
A Daniel Ribeiro által írt és rendezett „Hazakísérlek” című brazil film (magyar fordításban „Amikor látlak” címmel is ismert) szokatlan témaválasztásával egy cseppet sem szokványos coming of age történet, ami egy 2010-es kisfilm alapján készült (A kisfilm jelenleg is elérhető a You Tube-on).
Leo (Ghilherme Lobo) egy Sao Paolo-i tinédzser, aki születése óta vak. A fiú normál iskolába jár, az órákon egy Braille-írógéppel készíti jegyzeteit, és fogyatékossága miatt gyakran válik társai gúnyolódásának célpontjává.
Leo szinte minden szabadidejét gyerekkori barátjával, Giovanával (Tess Amorim) tölti, aki finom jelzésekkel igyekszik tudtára adni, hogy vonzódik hozzá. Úgy tűnik azonban, hogy Leo továbbra is gyerekkori pajtásaként kezeli őt, és a lány helyett elsősorban az foglalkoztatja leginkább, hogy normális kamaszként élhessen, megcsókolhasson valakit, és végre függetlenedhessen „helikopterszüleitől”, akik túlzó féltéssel igyekeznek óvni őt mindentől. Miközben a fiú kétségbeesetten lázad, és még egy külföldi cserediákprogramba is fejest akar ugrani, egy új osztálytárs, Gabriel (Fábio Audi) érkezése váratlan fordulatot hoz életébe, és barátnőjével való kapcsolatába. Ahogy a fiúk egyre több időt töltenek egymással, Giovana úgy érzi, kezd kiszorulni a baráti triászból, Leo érzései pedig lassanként elmélyülnek Gabriel iránt.
A „Hazakísérlek” azért is áll közel a szívemhez, mert messze túlmutat egy mainstream tinirománcon. A film a vaksággal járó küzdelmeket mutatja be, Leo mindennél erősebb vágyát, hogy önálló emberként létezhessen, aki nem szorul mások segítségére, saját döntéseket hozhat, és korlátok nélkül élheti meg és fejezheti ki érzelmeit. Mert bár a szülők részéről természetes érzés, hogy féltik és óvják őt, fiuk állapotát mégiscsak ürügyként használják arra, hogy elkerüljék a legijesztőbb dolgot, Leo önállósodását.
Leo függetlenség iránti vágya egyúttal azt is jelenti, saját maga dönti el, kit szeret, Gabriel pedig a lehető legtermészetesebb választás. Ahogy lassanként sodródunk a történettel, a rendező egyre érzékenyebb eszközökkel (érintésekkel, illatokkal, óvatosan megfogalmazott mondatokkal, a testek közelségével) mutatja meg a fiú növekvő vonzalmát barátja iránt.
Szemtanúi lehetünk annak, ahogy Leo Gabriel segítségével szinte pillangóként bújik elő abból a burokból, ami születése óta körbeveszi. Az egyik legmegkapóbb jelenetek egyike, amikor a két fiú titokban megszökik, hogy együtt csodálhassák meg a holdfogyatkozást, Gabriel pedig apró kavicsok segítségével igyekszik szemléltetni Leoval a látványt. De egyre mélyülő kapcsolatuknak hála a vak fiú végre kipróbálhatja a tinédzserek teljesen hétköznapi tevékenységeit: bulizhat, úszhat, kirándulhat, sőt kerékpározhat is. Teljesen önmaga lehet.
A tinédzserkori útkeresés és saját szexualitásunk felismerés mellett ez az alkotás a barátság és a szerelem közötti peremvidékre is elkalauzol, ahol időnként elmosódnak az élesnek hitt határvonalak, és ahol a három főhős óvatosan egyensúlyozva keresi a stabilitást.
A filmet lezéró jelenet, amikor Leo kihúzza karját Gabriel karjából, és óvatosan a tenyerébe csúsztatja tenyerét, nemcsak a kettejük közötti szerelmi kapcsolat végérvényes megpecsételése, de egyúttal érzelmeik bátor felvállalása is a rajtuk élcelődő iskolai közösség előtt.
Szólíts a neveden (2017)
Korosztály: 16+
Itt nézheted meg: HBO Max
A történet alapjául szolgáló könyv: André Aciman: Szólíts a neveden
Timothée Chalamet a Szólíts a neveden című filmben (Fotó: IMDb/2017 – Sony Pictures Classics)
Amikor erre a filmre gondolok, mindig a meleg, napsütéses égbolt, a ráérős mediterrán reggelik és a gyönyörű észak-olaszországi pillanatfelvételek jutnak eszembe, amikor a nyár minden zamata és illata a levegőben remeg.
Luca Guadagnino mesterműve olyan tömény érzelemi esszencia, olyan csodálatosan emberi történet magunkról és az első szerelem mámorító érzéséről, amit garantáltan fel fogunk idézni magunkban újra és újra.
A Szólíts a neveden-nel 1983 nyaráig repülünk vissza, ahol a mobiltelefon helyét átveszi a zongora, a könyvek és a klasszikus művészetről való elmélkedés, amikor bátran biciklire lehet pattanni rövidnadrágban, és gátlástalanul majszolhatunk lédús sárgabarackot a buja kertben.
Ebbe az idilli, már-már paradicsomi világba érkezik meg a 17 éves Elio (Timothée Chalamet), hogy szüleivel megejtsék szokásos nyaralásukat olasz családi birtokukon. A művészet világában otthonosan mozgó, kozmopolita családban nevelkedő érzékeny kamaszfiúnak azonban ezen a nyáron sorsfordító találkozásban lesz része. Művészettörténész édesapja ugyanis a doktori disszertációján dolgozó amerikai Olivert (Armie Hammer) is meghívta magukhoz hat hétre, és a jóképű, rendkívül laza férfi azonnal felkelti a környékbeli lányok, és Elio figyelmét is. A fiú kezdetben óvatos rajongással és intellektuális érdeklődéssel fordul a kiismerhetetlennek tűnő Oliver felé, érzései azonban fokozódó vonzalommá alakulnak – várakozással, reménykedéssel, erős vágyódással és néhol zaklatottsággal keveredve.
Mindezek ellenére botorság lenne a Szólíts a neveden-t egy tinédzserfiú és egy érett férfi kapcsolataként szemlélni. Az első szerelem szédítő, édesen keserű és időtlen érzését olyan varázslatosan ragadja meg ez a 132 perc, hogy észre sem veszed, és szinte beszippant a történet, aminek mintha te is a szereplőjévé válnál. A film varázslatos világához a különleges zene is hozzájárul, amiben a 80-es évek slágerei mellett nagyszerűen megférnek az érzékeny, klasszikus dallamok.
Nehéz egyetlen emlékezetes jelenetet kiemelni a filmből, de talán azt említenénk, amikor az édesapa Elio és Oliver kapcsolatáról beszélget sebzett lelkű fiával:
„(…)gyönyörű barátság ez a kettőtöké. Talán több is, mint barátság. Én pedig irigyellek ezért. A legtöbb szülő az én helyemben most csöndben reménykedne, hogy majd csak elmúlik ez az egész, vagy azért imádkozna, hogy mihamarabb megjöjjön a fia esze. Én nem ilyen szülő vagyok. A te helyedben azt mondom, ha jön a fájdalom, fogadd el, ha van még láng, ne oltsd ki, ne légy vele kegyetlen.”
Ha tudnád (2020)
Korosztály: 13+
Itt nézheted meg: Netflix
Leah Lewis és Daniel Diemer a Ha tudnád című filmben (Fotó: IMDb/Netflix)
Ez a pozitív kicsengésű, humoros jelenetekben bővelkedő, imádnivaló film egy szokatlan csavarral megspékelt 21. századi Cyrano de Bergerac-történetre épül. Ellie Chu (Leah Lewis) egy poros amerikai kisváros középiskolájának csodabogár éltanulója lusta osztálytársainak készít beadandókat, némi aprópénzért cserébe, hogy anyagi támogatást biztosítson családjának. Vasútmérnök édesapja – hiányos angol nyelvtudása miatt – nem tud megfelelő munkát vállalni, és felesége halála óta mély depresszióval küzd, Ellie pedig kétségbeesetten próbálja ellátni a családfői feladatokat is. Amikor egy befizetetlen számla miatt a villany kikapcsolásával fenyegeti őket a szolgáltató, váratlan lehetőség adódik számára, amit hosszas vívódás után elfogad.
Paul Munsky (Daniel Diemer) a focicsapat tagja szerelmes levelet szeretne íratni a lánnyal Aster Floresnek (Alexxis Lemire), aki a helyi tiszteletes lánya, és egy rendkívül művelt, különleges teremtés. Paul ugyanis – bár egy őszinte és melegszívű figura, aki tényleg elképesztő erőfeszítésekre képes szerelméért –, inkább a konyhaművészet, sem mint a szavak és a könyvek barátja. Így aztán Ellie igencsak nagy fába vágja a fejszéjét, amikor az általa megírt és sikeresen célba érő szerelmes üzenetek után megpróbálja felkészíteni a fiút az Asterrel való randevúkra.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Aster a focicsapat menő kapitányával jár, aki feleségül akarja venni, ráadásul a lány iránt Ellie is titkos vonzalmat érez.
A hármas szerelmi szál, a szereplők bizonytalan és nehezen megfogalmazható érzései, a barátság-szerelem dilemmája adja a történet dinamikáját, ami „A szerelem zűrös, szörnyű, önző és merész” gondolatát bontogatja apránként.
A „Ha tudnád” azonban számtalan súlyos témát is érint – így a homoszexualitás megítélése, az elszigeteltség és gyász, a családunkkal szembeni kötelezettségeink, vallási és kulturális kötöttségeink, valamint a bevándorló léttel és a rasszizmussal kapcsolatos kérdések is helyet kapnak benne.
A legégetőbb kérdés azonban mégiscsak az, hogy Ellie fel meri-e vállalni valós érzelmeit és vágyait önmaga és a közösség előtt.
Love, Victor (2020)
Korosztály: 14+
Itt nézheted meg: Disney+
A sorozat alapjául szolgáló könyv: Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Michael Cimino a Love, Victor című sorozatban (Fotó: IMDb/Mike Taing/HULU)
A „Love Victor” egy 2018-as film, a Kszi, Simon spin-off tv-sorozata, ami elődjétől függetlenül is nagyszerűen megállja a helyét, és vicces, magával ragadó, mégis komoly társadalmi problémákat feszegető, csodás karakterekkel teli univerzumot épített fel három évad alatt.
Nézzétek meg mellé az előzményfilmet is, ami az első olyan stúdiófilm volt, amelyben egy meleg tini is szerepel, és nagyjából olyan volt az identitásukat elrejtő fiatalok számára, mint egy felszabadító levegővétel.
A Love Victor fő mondanivalója szorosan kapcsolódik az előzménytörténethez: miként vállalhatja fel másságát egy tinédzser fiú a barátok, az iskola és legfőképpen családja előtt.
Főhősünk a tizenhat éves Victor Salazar Texasból költözött át családjával Creekwoodba, és abba a gimnáziumba iratkozott be, ahová korábban Simon is járt. A fiú támogató, virtuális barátként kíséri majd a háttérből Victort a sorozatbéli önfelfedezés útján, és bizony bőven lesz tennivalója.
Simonnal ellentétben ugyanis Victornak nemcsak saját szexuális orientációjával, de az iskolai beilleszkedéssel kapcsolatos nehézségeivel és családi konfliktusaival is meg kell birkóznia. Ráadásul Victor előbújását konzervatív szülei és nagyszülei katolicizmusa sokáig erősen nehezíti még önmaga előtt is.
Victor cseppet sem hibátlan karakter, botladozik és néha érthetetlen, olykor hibásnak tűnő döntéseket hoz, de épp emiatt érezzük valódi problémákkal rendelkező, hús-vér embernek.
Benjivel való kapcsolatában nem fél megvallani legmélyebb érzelmeit, homoszexuális identitásával kapcsolatos szorongásait, és fiatal kora ellenére támogató társa tud lenni az alkoholproblémáival, depressziójával és saját szüleivel is küzdő fiúnak.
Ez a sorozat már érinti a szexualitással kapcsolatos mélyebb témákat is, de alapvetően megmarad a könnyed, családbarát filmek medrében.
Heartstopper- Fülig beléd zúgtam (2022)
Korosztály: 13+
Itt nézheted meg: Netflix
A sorozat alapjául szolgáló könyvek: Alice Oseman: Heartstopper 1-4 képregények
Nagy rajongója vagyok Alice Oseman könyveinek és képregényeinek, így számtalanszor megnéztem már a Heartstopper (Fülig beléd zúgtam) sorozatadaptációját is. Úgy tűnik, a nézők szívébe is belopta magát Nick és Charlie története, ami az IMBD 2022-es sorozatlistáján aranyérmes lett, és amit a kritikusok találóan egy nagy és megnyugtató öleléshez hasonlítottak.
A „Heartstopper” sikerének titka talán az lehet, hogy üdítő kivételként emelkedik ki a sötétebb tónusú, agyonszexualizált, droggal és alkohollal meglocsolt, túldramatizált tinisorozatok közül.
A Heartstopper a tüneményes történet és karakterek ellenére sem riad vissza a nehezebb témáktól (homofóbia, bullying, depresszió), és a könyv szerzőjének hála végre egy fiatal, nem hetero pár is lehetőséget kap a boldog egymásra találásra.
A történet szerint a középiskolás Charlie Spring (Joe Locke) és Nick Nelson (Kit Connor) egy iskolába járnak, de nem ismerik egymást. Charlie tipikus kocka, vékony és ügyetlen fiú, aki nagyszerűen dobol, de előbújását követően több atrocitás is éri. Emiatt inkább a hozzá hasonló kívülállókkal, Taoval (William Gao), Isaac-kel (Tobie Donovan) és Elle-el (Yasmin Finney) barátkozik, és rajtuk kívül művészettanárával és nővérével osztja meg szorongásait.
A kigyúrt felsőtestű, sportos Nick pont az ellentéte Charlie-nak: a magabiztos fellépésű fiú az iskola ünnepelt és népszerű rögbijátékosa, a lányok kedvence, aki csakis nagymenőkkel barátkozik, és nem mellesleg rendíthetetlenül heteroszexuális. Egy nap azonban úgy alakul, hogy a két fiút egymás mellé ültetik az iskolai tanulócsoportban, Charlie pedig hamarosan belezúg Nickbe.
Mindez persze teljes képtelenségnek tűnik a barátok szemében, hiszen a két fiúban látszólag semmi közös nincs, ráadásul Nick már azzal is óriási kockázatot vállal, hogy összebarátkozik Charlie-val, sőt meghívja a rögbicsapatba is.
Ez a viszonzatlannak tűnő szerelem rövidesen mégis kölcsönös vonzalommá alakul, és mindkettejük életét fenekestül forgatja fel.
A „Fülig beléd zúgtam” nagy erénye, hogy sokféle szerethető karaktert vonultat fel, akik mind másképp élik meg a tinikor viharos időszakát, miközben keresik a helyüket és küzdenek az önelfogadással. Ha tinédzser gyermeked van, akkor magad is tapasztalhatod, hogy ez a korosztály ekkortájt tanulja meg a bizalom, az őszinte feltárulkozás, a másikért való kiállás és a konfliktusok felvállalásának fontosságát, és azt, hogy tetteinknek milyen következményei lehetnek. A sorozat nagyszerűen reflektál erre is.
Nick története ugyanakkor rávilágít arra a súlyos ellentmondásra, hogy az online világ információáradata ellenére gyerekeink sokszor teljesen magukra hagyatottan keresik önmagukat. Miközben szívük mélyén mindannyian csak arra vágynak, hogy őszintén kifejezhessék érzelmeiket, felvállalhassák magukat és boldogok legyenek – mint mindannyian.
A „Heartstopper” is bővelkedik a szívszorító jelenetekben, de talán az egyik legemlékezetesebb pillanat az, amikor Nick elárulja édesanyjának (Olivia Colmen), hogy szerelmes Charlie-ba. A fiú édesanyja korábban épp maga bökött ki egy kulcsfontosságú mondatot a Charlie-val való kapcsolatára reagálva: „Valahogy teljesen más, mint a többi barátod. Te pedig sokkal inkább önmagad vagy vele.”
És talán épp ez a mondat segítette Nicket abban is, hogy végül kitárulkozhasson.
E jelenet hatására később rengeteg szülő számolt be arról, hogy nyitottabb lett a sorozatban megjelenített kényes kérdésekkel kapcsolatban; és a közösségi platformokon is sorra jelentek meg azok a tinik, akiknek erőt adott a film ahhoz, hogy őszintén megosszák legféltettebb titkukat szüleikkel.
Talán ez a Heartstopper legnagyobb erénye – jóval túl a filmkészítésen.
Kapcsolódó cikkek
