Pedig a közösségi illemhelyek kulturált, rendeltetésszerű használata a mi és gyermekeink felelőssége is.
Néhány évvel ezelőtt nagy port vert fel annak az általános iskolának az ügye, ahol a pedagógusok a nebulókkal takaríttatták ki az illemhelyet. Történt ugyanis, hogy a napközi idején valaki „összerondította” a vécét, és egyik társának cipőjét a vécékagylóba dobta; a nevelő célzatú takarításra pedig azért került sor, mert nem derült fény a tettes kilétére.
A szülők igazságtalannak tartották a kollektív büntetést, de amiatt is kifogást emeltek, hogy a gyerekek nem kaptak védőfelszerelést, miközben vegyszerekkel dolgoztak.
Mit mondanak a házirendek a mosdók használatáról?
Az iskolai házirendekben – különösen a koronavírus fertőzés óta – külön passzus foglalkozik a mosdók és illemhelyek használatával. A virtuális térben is elérhető házirendek tanúbizonysága szerint mindenütt felhívják a diáksereg figyelmét ezeknek a helyiségeknek a rendeltetésszerű használatára, és hogy ott, csak indokoltan, a feltétlenül szükséges ideig tartózkodjanak.
A rendeltetésszerű használat jelentésére sok házirendben egyértelműen ki is térnek: ide tartozik a vécépapír -és a vécéöblítés használata, továbbá a kézmosás és a kézfertőtlenítés is. Emellett sok intézmény házirendje balesetvédelmi megfontolásból a víz fröcskölését, míg higiéniai okokból az étkezést is tiltja az iskolai mosdókban.
Meglepően sok házirend említi meg a felelősségvállalás kérdését is: ezek szerint tilos a berendezésekben kárt tenni (pl. a kéztörlőket pazarolni, eszközöket rongálni, dugulást okozni) – mert ezekkel kapcsolatban az intézmények az okozott kár megtérítését is követelhetik. Ehhez persze nyakon kellene csípni a tettest, ez pedig nem mindig sikerül.
Kakifantomok az iskolában
Gyermekeim különböző oktatási intézményekben tanulnak, és mindegyikük iskolájában fel-felbukkan időről időre a titokzatos Kakifantom, aki meglehetősen bizarr módon rongál (pl. összekeni a falat), dugulást okoz, és sajnos előszeretettel tesz kárt társainak a személyes dolgaiban. Úgy tapasztalom, hogy egyrészt borzasztóan megalázó és kellemetlen, hogy az intézmény takarító személyzetének kell ezt eltüntetnie; másrészt nehéz dolga van ilyenkor a pedagógusoknak is, ha tetten akarják érni az illetőt.
A folyamatos mosdóellenőrzés, vagy az, hogy feljegyzik, ki és mikor ment ki vécére a tanóra alatt, sem feltétlenül vezet megoldásra; mint ahogy óriási ellenállást és jogi aggályokat vethet fel a szülőkben az illemhelyek közelében felszerelt kamera is. A kamerás ötletre a gyermekem – aki eleve egy szorongós típus – egyből rávágta, hogy ez esetben még annyira sem fogja a vécét használni, mint korábban.
Sajnos nincs egyedül az iskolai vécéfóbiájával.
A higiénia emberi jog
Hiába hangsúlyozza a WHO, hogy mindannyiunknak joga van a higiéniához, a tapasztalatok szerint a gyerekek sokszor inkább elkerülik az iskolai illemhelyeket. Az ajtókon lévő rossz zárak, a folyamatos dugulások, a koszos falak és beázások, a kellemetlen szagok, a szappan és kéztörlő hiánya nem teremtenek ideális feltételeket ahhoz, hogy gyermekeink kulturáltan és nyugodtan használhassák az illemhelyeket.
Az általam megkérdezett szülők arról számoltak be, hogy a gyerekek inkább nem isznak, vagy akár reggeltől kora délutánig visszatartják a szükségleteiket, ami súlyos következményekkel járhat (dehidratáció, koncentrációs zavarok, húgyúti betegségek, székrekedés, székletvisszatartás).
Más gyerekek pedig az intimitás hiánya miatt szoronganak, és azért nem látogatják a vécét, mert félnek, hogy a nagyobb diákok dörömbölnek vagy rányitják az ajtót. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felújított és a gyermekek igényeihez igazodó mosdók esetében visszaszorulhatnak a rongálások, és a gyerekek viselkedésében is pozitív változások érhetőek tetten.
Milyen az ideális iskolai mosdó?
Az ideális mosdóban a fülkék, a vécé-és mosdókagylók kialakítása a gyermekek korát és testi adottságait figyelembe veszi, így intimitás iránti igényüket is kielégíti (pl. nagyobb gyermekeknél megnövelik az ajtó -és fülkemagasságot, a gyerekek kényelmesen elférnek a fülkében, gondolnak a speciális igényű gyermekekre is), és külön gondot fordítanak a biztonságos használatra (pl. ujjbecsípődés elleni védelem; biztonságos és könnyen használható ajtózárak, amelyek jelzik, ha foglalt a fülke).
Valamennyi felület strapabíró, ellenáll a rongálásnak, és kompromisszum-mentesen tisztítható-fertőtleníthető. Nagyon fontos, hogy a pedagógusok is könnyedén ellenőrizhessék a helyiséget, de anélkül, hogy a gyerekek privát szféráját megsértenék.
És persze az ideális mosdó egyúttal esztétikus, kellemes közösségi tér is, ahol szívesen tartózkodnak a gyerekek, és amelynek megóvása saját szívügyük is.
Vécé-etikett– avagy a mi felelősségünk is az iskolai vécék állapota
Szerintem a mosdóhasználattal kapcsolatos zűröket elsősorban az okozza, hogy nem mindig merjük nevén nevezni a dolgokat, holott teljesen természetes emberi funkciókról van szó. Az óvodások és a kisiskolások számára ráadásul a nyilvános mosdók használata még nagy kihívást jelenthet, így nekünk kell megtanítani a helyes rutin kialakítását (pl. a vécépapír vagy a vécéöblítés használatát, a szeméttel kapcsolatos teendőket, a takarékos vízhasználatot).
Érdemes egyértelműen és világosan fogalmazni a teendőkkel kapcsolatban!
A finomkodó széklet és vizelet szavak helyett nyugodtan használhatjuk a pisi és kaki megnevezést, és hanyagoljuk az olyasféle eufemisztikus és ködös mondatokat is, hogy „Mindenkinek figyelnie kell arra, hogy tiszta maradjon a mosdó!”
Őszintén! Ezzel a mondattal mit kezdjen például egy első osztályos gyerkőc?
Fontos, hogy a vécéhasználatról szóló kommunikáció során a kínos témákat is átbeszéljük, és minden esetben fogalmazzunk egyértelműen!
- Ha vécére mész, mindig legyen nálad papírzsebkendő!
- Ha pisi kerül az ülőkére, töröld le vécépapírral!
- Akkor is húzd le a vécét és moss kezet, ha csak pisiltél!
- Lehet, hogy a vécéöblítés nem lesz elég, és kakis marad a csésze. Ilyenkor használd a vécékefét!
- Ne dobd ki a vécébe a tampont és a betétet! Csomagold be őket vécépapírba, és dobd ki a szemetesbe!
- Csak azt a nedves törlőkendőt szabad a vécébe dobnod, ami lehúzható, mert különben eldugulhat a vécé!
- Ha nem bírod lehúzni a vécét, jelezd a tanároknak!
- Ha kezet mostál, utána rázd le alaposan a vizet a kezedről a mosdóba, így elég lesz 1-2 darab papírtörlőt használnod!
Amikor kellemetlen vécéügyek kerülnek a szülői munkaközösség vagy az iskolai vezetőség elé, akkor hajlamosak vagyunk rávágni, hogy biztosan nem a mi gyerekünk felelős a történtekért.
Érdemes azonban alaposan átgondolni, hogy valóban megtanítottuk-e a vécéetikettet neki. A jó szokások elsajátítása, a közösségi illemhelyek kulturált, rendeltetésszerű használata a mi és gyermekeink felelőssége is!
Forrás:
Kapcsolódó cikkek
