Mennyivel egyszerűbb és jobb világ lenne, ha csak a felét megértenénk, belátnánk és bátran felvállalnánk azoknak a gondolatoknak, nevelési elveknek vagy világszemléletnek, amit Vekerdy Tamás egész életében képviselt. Íme néhány, számunkra fontos gondolata.
Rettenetesen koszosnak lenni
“Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk. Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk. Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.”
Szabadság
“Jómagam egy olyan társadalomban szeretnék élni, amelyik mindenkinek megengedi, hogy az legyen, aki, miközben természetesen megvédi a védelemre szorulókat – például a gyerekeket a pedofiloktól. És általában azon az elven épül fel, hogy mindenki szabad – addig, amíg szabadságával nem sérti a másik ember ugyanilyen teljes szabadságát. Ez pedig azt is jelenti, hogy erőszakot alkalmazni, hatalommal visszaélni tilos!”
Megvédeni a külvilágtól
“Nem az teljesít majd igazán jól a “kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is “kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.”
A gyerek neurózisa a család neurózisa
“Nagyon érdekes, amikor a gyerek a pszichológusnál lejátszik valamit, amiről senki sem tud, csak mondjuk, az anya. Az anyának mondta meg az orvos, hogy a férje súlyos beteg, és az anya állítja, hogy senkivel nem beszélt róla – a gyerekkel sem, természetesen. A gyerek mégis betegséget (netán halált) játszik a pszichológusnál, mert valahogy átveszi az anya képzetáramlását, és az anya tagolt aggodalma tagolatlan félelemmé alakul benne. Szóval a gyerek reagál a család feszültségeire, szorongásaira, sőt titkaira, tabuira is. A gyerek neurózisa tehát a család neurózisából, félelme a család szorongásos állapotaiból is adódhat.”
Mit akarunk a gyerekeinktől?
“Mit akar a szülő? Van-e egy elképzelése, hogy az ő gyereke milyen legyen, mit higgyen, mit valljon, mihez csatlakozzon – ahhoz, amihez ő, természetesen! -, vagy pedig arra törekszik, hogy okosan megadott szabadsággal önmagát tudja kibontakoztatni?”
Nincs nevelés, együttélés van
“Nevelés voltaképpen nem létezik. Önmagammal azonos, hatékony együttélés van csak. A gyerek úgyis azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem azt, amit prédikálok neki.”
A válásról
“A testi-lelki kiszolgáltatottság, az érzelmi (és ne adj’ isten fizikai) bántalmazás roncsoló hatású. Roncsolja nemcsak a nő, de a gyerekek – és az agresszor! – személyiségét is. Az ilyen házassági pokol fenntartása sokkal ártalmasabb a gyerekekre nézve, mint a ‘jó’ válás. Jó válás alatt azt értem, amikor nem hergeljük a gyereket a másik szülő ellen, nem arra használjuk, hogy kiszúrjunk a valaha szeretett, de már gyűlölt egykori társunkkal, hanem úgy állunk a helyzethez, hogy egyikünk se így akarta, sajnos mégsem ment a dolog, de igyekszünk válás közben és utána is a lehető legnormálisabbak maradni.”
Az iskoláról
“A mai magyar iskola nem embernek való, ez nem is kérdés. Egy 1940-es, piarista órarend szerint a gyereknek maximum 5 órája lehet egy nap, ma van nulladik óra, és hetedik, és nyolcadik is. Ki az a barom, aki ezt kitalálta? Ez persze költői kérdés. Finnországban négy vagy öt órájuk van a gyerekeknek, nem véletlen, hogy az oktatási rendszerük jelszava az, hogy a kevesebb több. Az iskola csak szabadságban és autonómiában tud működni.”
Az anyák ne vasaljanak!
“Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.”
Olyan sokat lehet tanulni öntől
“Az ilyen szavakat, hogy siker, boldogság meg ehhez hasonlók, messze kerülöm. Inkább azt mondom: tedd meg, amit bírsz! De ha elismerésnek nevezhetjük azt, ha egy-egy előadásom után valaki kedvesen a vállamra teszi a kezét, és azt mondja: “Maradjon még sokáig köztünk, mert oly sokat lehet tanulni öntől”, az természetesen jólesik, de ilyenkor mindig zavarba is jövök.”
Kapcsolódó cikkek
