1. Kimarad az esti fürdés
Kivel nem fordult még elő, hogy holtfáradt volt akár ő, akár a gyereke, és a kicsinek már a vacsoraasztalnál lebukott a feje, mielőtt a kádba kerülhetett volna? Ha aznap nem volt a szabadban, nem turkált a homokban, nem izzadt meg (satöbbi), akkor azért ettől nem dől össze a világ. Ha pedig csecsemőről van szó, kimondottan más a kép, hiszen van olyan gyerekorvos, aki nem is javasolja a mindennapos átfogó fürdetést.
2. Kimarad a meseolvasás
Az előző szituáció alesete: az ember szeme magától is leragad, úgy érzi, képtelen most nekiállni elolvasni egy hosszú történetet, mert előbb belealudna, mint a gyerek. Talán egy rövid dalra még van ereje, de ez a maximum. Nem, nem fog megtörni ettől a kicsi kulturális fejlődése, és ha képes mese nélkül elaludni, akkor nem szentírás, hogy mindennap legyen (és még olyan gyerek is létezik, akit untat a felolvasás, bármilyen élethűen jelenítjük is meg a szereplőket).
3. Beveted a mesenézést
Az előző pont fordítottja: Ki kell teregetni, meg kell főzni, fontos telefont kell elintézni, de a gyermek egyre csak kapaszkodik a ruhádba, nyafog, legszívesebben egész nap ölben lenne. Te meg nem tudsz semmit sem csinálni. Bizony vannak más kötelezettségeink is a kicsinyünk szeretgetésén kívül, és egyáltalán nem ördögtől való egy-egy félórára bekapcsolni azt a rajzfilmet. Egész életükben képernyők fogják körülvenni őket, sőt, már most azt látják, hogy mi sokat temetkezünk a mobilunkba, számítógépünkbe, hogy tévét nézünk. Nem lesz semmi baja az agyuknak, ha néha egy mozgóképes mese bűvöli el őket.
4. Elfelejtesz valamit bevinni/ráadni/befizetni
Tornacucc, úszáscucc, ünneplő ruha, váltócipő, esőkabát, pénz a szakkörre… hogy csak a leggyakoribb elfelejtett dolgokat említsük. Valószínűleg nincs olyan szülő, aki ne feledkezett volna meg soha egy dátumról, egy taneszközről, egy ruhadarabról. Valamiről, amit aznap feltétlen be kellett volna vinni az óvodába/iskolába, és hát mennyire kínos lesz, hogy az ő gyerekének nincsen. Nos, azt hiszem, a pedagógusok mindent láttak már, és a szemük sem fog rebbenni. Megoldják. Persze törekedjünk rá, hogy teljes legyen a menetfelszerelés, de amennyi cucc mostanában kell a gyerekek mindennapjaihoz, és ahányfelé vannak a gondolataink a tesók meg a munka, meg a minden miatt, nem csoda, ha néha kiesik valami a szoftverből.
5. Nem főzöl mindennap
Sokak számára alapvetés a házi koszt, de legyünk őszinték rengeteg időt elvisz a főzés, még akkor is, ha “épp csak összeütünk valamit”. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha te másként oldod meg! Ha hétvégén egyszerre főzöl meg több menüt, ha csak háromnaponta főzöl, ha nem is te főzöl vagy – uram bocsá’ – rendeled az ételt valahonnan, tudd, hogy minden megoldás rendben van, és jogod van eldönteni, hogy az idődet mire tudod a legjobban felhasználni. A lényeg, hogy a gyerekek jussanak elég kalóriához, és lehetőleg minőségi, tápláló élelmiszer formájában. Persze igaz ez rád is!
6. Becsúszik egy gyorséttermezés
Szintén az előző pont folyománya: igen, megtörténik, hogy nincs semmire aznap, vagy két hely között ér minket az ebédidő, és ilyenkor a sarki helyen veszünk valamit. És persze olyan is van, hogy ez egy gyorsétterem. Ne aggódj, egy gyerek sem fog elhízni egy néha adódó sült krumplizástól, és hiánybetegségekben sem szenved majd, főként, ha amúgy eszik elég vitamint. Azt pedig mégsem lehet, hogy a mi gyerekünk teljesen kimaradjon olyan élményekből, amiről az osztálytársak mesélnek…
7. Udvariatlanul viselkedik
Az nagyon jó, ha a gyerekünk mindig köszön, mindig kedvesen válaszol a szomszédok (sokszor) unalmas kérdéseire, és hagyja a nagynéninek is, hogy megölelgesse. De egyáltalán nem dől össze a világ, ha nem mindig ő a legtündéribb kisgyerek. Neki is lehet rossz napja, és lehetnek választásai, olyan is lesz, hogy kimondottan nem kedvel valakit: ehhez is joga van. A legjobb, ha azért lesz majd kedves másokkal, mert rájön, hogy akkor ezt kapja vissza, nem azért, mert muszáj. Persze az nem árt, ha köszönni akkor is tud, ha semmi kedve… de ő mégiscsak egy másik személy, hoz magával is jellemvonásokat, minden nem a te felelősséged.
8. Képtelen vagy kezelni a hisztijét
A hiszti, a dühkitörés olyasvalami, ami a legszilárdabb, legmagabiztosabb szülőt is képes patthelyzetbe sodorni. Mindenki azt hiszi, hogy ő úrrá tud lenni ezeken a helyzeteken – egészen addig, míg egyszer ott nem találja magát a kellős közepén. Igen, van, hogy sikerül jobb belátásra téríteni azt a gyereket egyszer, kétszer, tízszer, de mindenkinél el fog jönni a tizenegyedik alkalom, amikor egyszerűen csak áll az üvöltő kicsi fölött, és tehetetlen szerencsétlenségnek érzi magát. Nem az. Csupán a gyerekek nem mindig racionálisak, ezért racionális eszközökkel nem mindig lehet fogást találni rajtuk. Néha nem tehetünk mást, mint kivárjuk, hogy elüljön a vihar. Teljesen mindegy, hányan látnak minket, és mit gondolnak. Bizonyára ők is neveltek gyereket, vagy ha nem, hát ők maguk egész biztosan voltak azok, nem a mi bajunk, ha nem emlékeznek rá.
- Kapcsolódó: A legjobb trükkök a hiszti kezelésére
9. Rákiabálsz
Nemigen létezik olyan szülő, aki még ne kiabált volna rá a gyerekére, bár talán született már olyan buddhista erre a világra. Nem, nem arra gondolok, amikor eufemisztikusan így fogalmazunk: felemeltem a hangom. Nem. Én a magunkból kikelt, állatias, ezer decibellel szóló ordításra gondolok. Ami biztosan nem helyes, nem szép, de mi tagadás, néha kijön a legbéketűrőbb emberből is. És olykor hatásos – bár ez nem mentesít az alól, hogy törekedjünk a békés kommunikációra. Sajnos van az a tudatállapot, vagy épp a veszélyeztetésnek-önveszélyeztetésnek az a foka, amikor még mérlegelni sincs idő, hogy mi volna a hozzánk méltó hangszín.
Kapcsolódó cikkek
