Magyarországon egyedülálló az a helyzet, hogy a szülő akár a gyerek hároméves koráig otthon maradhat úgy, hogy valamennyi juttatást (gyes) kap az otthon töltött évek alatt. A kisgyerekes szülők nagyjából két táborra oszthatók a bölcsőde-kérdésben: az egyik elképzelés szerint a gyereknek az a legjobb, ha az óvodáig a családjában nevelkedik, azaz nem jár bölcsődébe és annak előnyei nem, káros hatásai annál inkább vannak. A másik tábor szerint nincs semmi baj azzal, ha 3 éves kor előtt intézménybe kerül egy kisgyerek, nem árt neki a szeparáció azzal, ha kortárs közösségbe kerül.
Az érvek sokfélék és nyilvánvalóan döntő szerepet játszik a gyakorlati megvalósításban az, hogy az anya (döntően ők vannak otthon a gyerekekkel, noha már egyáltalán nem ritka az sem, hogy az édesapa marad otthon) vissza akar-e térni a munkájához vagy anyagi kényszerből dolgoznia kell. Nem kérdés, hogyha egzisztenciálisan egy család számára nem vállalható, hogy az egyik szülő 3 évig kiessen a munka világából vagy, ha nem szeretne kiesni, akkor a gyerek napközbeni elhelyezése a bölcsődében fog megtörténni.
Az, hogy hol jobb egy kisgyereknek léteznie élete első 3 évében, a bölcsődében vagy a családja körében összetett kérdés, amit nagyon sok körülmény befolyásol.
Szél Dávid pszichológus, egy korábban, az Üvegplafonon megjelent cikkében úgy fogalmaz, hogy noha a nemzetközi szakirodalomban a 80-as évek vége óta jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek arról számolnak be, hogy nincs szignifikáns összefüggés a korai, 6-12 hónapos korban megkezdett bölcsődei gondozás és a biztonságos kötődés kialakulása között, addig a hazai pszichológus szakma még mindig erősen bölcsődeellenes. Még azok a pszichológusok, akik nem utasítják el a bölcsődét sem javasolják annak megkezdését a gyerek másfél, de még inkább két éves kora előtt. Szél a nyugat-európai és amerikai szakirodalom alapján úgy fogalmaz, hogy azok eredménye egyértelművé tette, hogy önmagában a bölcsőde nem befolyásolja a szülő-gyerek kötődést akkor, ha a gyereknek otthon fókuszált figyelmet, stresszmentes, érzékeny környezetet biztosítanak a szülők.
Kortársakkal tölti az ideje egy részét
A témával foglalkozó szakemberek szerint egy éves kortól egyre kevésbé kockázatos, ha a gyerek ideje egy részét kortársi közösségben tölti. A szeparáció akkor káros hatású, ha nincs rendszeres napi kapcsolat a szülővel, derül ki Vajda Zsuzsanna és Kósa Éva Neveléslélektan c. könyvéből. Sőt az sem problematikus, ha a kisgyerek akár 6-8 órát is a bölcsődében tölt, amennyiben a nap hátralévő részében a szülő szeretettel foglakozik vele, vagyis, amikor együtt vannak, akkor teljes mértékben a gyermeknek szenteli a figyelmét.
Kommunikációs és szociális képességek fejlődése
A bölcsődei szocializáció kedvező hatással lehet a gyermekek értelmi és érzelmi, kommunikációs és szociális képességeinek fejlődésére. Ez különösen a hátrányos helyzetű gyerekek esetében lehet lényeges.
Kiegyensúlyozott szülő, boldog gyerek
A járjon-e a gyerek bölcsődébe vagy nem kérdés az adott család körülményeitől és igényeitől függ a legnagyobb mértékben. Ross és munkatársai kutatásukban úgy találták, hogy az anyák négyféleképpen érezhetik magukat, ha a munka-család egyensúlyáról van szó: szeretne dolgozni, de nem dolgozik / szeretne dolgozni és dolgozik / nem szeretne dolgozni és dolgozik / nem szeretne dolgozni és nem dolgozik. A kutatásból az derült ki, hogy azoknál, akik szerettek volna dolgozni és dolgoztak is volt a legalacsonyabb a kimerültség, míg azok voltak a legjobban kimerülve, akik szerettek volna dolgozni, de nem dolgozhattak – írja a mindsetpszichologia.hu cikke.
Egy másik kutatás (Reppeti és munkatársai) azt állapították meg, hogy azok az anyák, akik pozitívan álltak hozzá a korai munkavállaláshoz, kevésbé voltak stresszesek szülőként, magasabb jóllétet és elégedettséget éltek meg, alacsonyabb volt a szerepfeszültség az életükben, mint azoknál, akik úgy érezték, hogy ártanak azzal a gyereküknek, ha visszamennek dolgozni (és őt bölcsődébe adják).
Az anya munkával kapcsolatos attitűdje befolyásolhatja a hatásokat: ha szeretne és tud is dolgozni, akkor kiegyensúlyozottabb lehet a gyerekkel töltött időben, melegséget, figyelmet és teljes jelenlétet tud biztosítani, ez pedig – ahogy a fentiekből láthattuk – a lehető leglényegesebb a szülő-gyerek kötődés/kapcsolat szempontjából. Hozzá kell tenni, hogy abban az esetben, ha az anya dolgozik, de munkája mértéke, hossza kimerítő, stresszel jár, nem okoz örömöt és sikerélményt, akkor egészen más is lehet a helyzet.
És a képletből ne felejtsük ki a gyereket sem: nem minden gyerek érik meg varázsütésre a bölcsődére (ahogy később az óvodára, iskolára sem) attól, hogy a szülőnek kényszerből, szükségből vagy vágyból dolgoznia kell. Összességben tehát – egy ideális társadalomban – minden családnak szabadon, a család minden tagjának jóllétére, szükségleteire tekintettel lenne jó döntést hoznia abban a kérdésben is, hogy bölcsődébe adják a gyereküket vagy otthon maradnak vele az óvodakezdésig.
Kép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
