Gyönyörű tavaszi napra ébredtünk. A napsugár bekukucskált Poci szobájának ablakán. A kisfiú szőke tincsei aranylón csillogtak a kíváncsi nap fényében. Poci nagyot nyújtózkodott, és kinézett az ablakon. Az ablakpárkányon két manócska játszott. Amikor észrevették, hogy a gyerekszoba kis lakója már ébren van, izgatottan kopogtatni kezdtek az ablaküvegen.
– Hahó! Hahó! Hallasz minket? – kérdezték a játékos manók, és egy szempillantás alatt Poci takarójára ugrottak. A kisfiú mosolyogva bólintott.
– Hipp-hopp, itt vagyunk! – kiabálták a pajkos manók.
Poci nagyon megörült az apró vendégeknek. Óvatosan megemelte takarója szélét, a manók pedig vidáman bukfenceztek a paplanlejtőn. Azután Poci vállára ugorva halkan, nagyon halkan titkot súgtak az aranyhajú kisfiúnak: – Ma van anyák napja!
Poci szeme felragyogott, hiszen nagyon szerette az anyukáját.
– De mit is adhatnék az anyukámnak? – gondolkodott hangosan a szőke hajú fiúcska.
– Az anyukád annak örülne a legjobban, amit te magad készítesz – válaszolt az egyik manócska.
– Csinálj egy gyurmakaticát! – mondta a másik manó.
– Vagy rajzolj valami szépet!
– Hajtogass papír sótartót!
– Fess egy piros szívet! – találgatták a manók egymás szavába vágva, vajon minek is örülne legjobban a kisfiú édesanyja.
Azután egyszerre elhallgatott a két manó, és szinte egyszerre mondták: – Hogy minek örülne az anyukád, azt te tudod igazán. Nálad jobban senki sem ismeri őt!
– Gondolkozz! Addig mi csendben maradunk! – mondta a kék sapkás manócska.
Poci aprócska barátai a kisfiúra kacsintottak, azután szótlanul az ágy végébe kucorodtak, és vártak.
Kis idő múlva Poci felkiáltott: – Megvan! Papírvirágot készítek Anyának!
A gyerekszoba egykettőre kis alkotóműhellyé alakult. Előkerültek a színes papírok, a ceruzák, a műanyag papírvágó olló és a ragasztó.
Poci lelkesen rajzolni kezdte a virágszirmokat. A manók körbevágták a virágformát, és a ragasztásban is segítettek. Csodálatosan szép virágot készítettek az apró kezek.
Közben a két manó egy kis verset is megtanított Pocinak:
Anyához bújni oly csodás,
Anya egy angyal, nem vitás,
Anya minden percben rám figyel,
Anya, ha bármit kérdezek, felel.
Anyát mondani olyan jó,
Anya, ha itt van, nyugtató,
Anya megfogja két kezem,
Anya mindig jót akar nekem.
Anya csak egy van, nem vitás,
Anya úgy szeret, mint senki más.
Poci a virággal kezében boldogan szaladt édesanyjához.
– Boldog anyák napját! – kiáltotta, és átölelte Anya nyakát.
– Gyönyörű virág! – mondta Anya.
– Én csináltam. Neked! – válaszolta büszkén a kisfiú.
Anya vázába tette a papírvirágot, és két hatalmas puszit adott kisfia arcára.
– Ennél szebb virágom még sosem volt. Köszönöm! – mondta Anya, és az ablakpárkányra rakta az ajándékát. A két manócska pedig a függöny mögül kukucskálva figyelte a kisfiú és édesanyja örömét.