A hozzátáplálás eleve izgalmas időszak, akkor pedig pláne “szórakoztatóvá” válik, amikor a kisgyermek ráébred, az ételt bizony hajigálni is lehet a székre, a földre, a falra, meg úgy akárhova. Ez sok szülőt aggaszthat. Valójában azonban nem arról van szó, hogy máris a fejünkre nőtt a gyerek és tesz minden etikett szabályra, hanem ez a viselkedés egy kulcsfontosságú mérföldkőnek tekinthető a gyermek fejlődésében.
De mégis, miért dobálja az ételt?
Részben kísérletezés miatt. Nem azon van a hangsúly, hogy mit dobál, hanem magán a dobálás aktusán. Felfedezi a gravitációt és azt is, hogy vajon mi történik a tárggyal, amikor látszólag eltűnik? Az, hogy ez a tárgy egy kocka, egy plüss vagy egy darab sárgarépa, valójában teljesen mindegy a kisgyermeknek. Megfigyeli, ahogy lendül a karja, ahogy repül és földet ér a tárgy, a mozgás módját és hatását – magyarázza Ann McKitrick, fejlesztő pedagógus.Arra is figyelmeztet a szakértő, ezekben a helyzetekben az egyik legérdekesebb a felnőttek reakciója. Ezekből tanulja meg a gyerek, hogy rendben van-e, amit csinál, vagy éppen helytelen dolgot tesz. Az ételdobálásra adott heves szülői reakciók csak olajat öntenek a tűzre, a gyerekek szeretik magukra felhívni a figyelmet, a dühös anyu/apu reakciója pedig éppen ezt a figyelemfelkeltést jelenti számára.A figyelemfelkeltés mellett a függetlenség megélése és a szabad akarat érvényesítése is benne van az étel dobálásában. A szülők által felállított korlátok tesztelése is igen szórakoztató lehet egy kisgyereknek. A határok kijelölése segít abban is, hogy megértse az ok-okozati összefüggéseket. Mindezek miatt a fejlődés szempontjából ez egy szükséges viselkedés.
- Kapcsolódó: A francia gyerek nem dobálja a kaját!
Egy plüssfigura vagy egy játékkocka eldobása sokkal kevésbé idegesíti fel a felnőtteket, mintha az ételt dobálja el a gyerek. Ennek megvan a nyomós oka, azon túl, hogy mekkora kosszal is jár, ha repül egy maréknyi krumplipüré. A felnőtteknek ez nem más, mint pazarlás.Egyszerűen maradjunk nyugodtak és mondjunk határozottan például azt, hogy “Az étel a tányéron marad” és ne egyszerűen annyit, hogy “Nem!”. Ha ezután is abban leli örömét, hogy eldobja az ételt, akkor még mindig maradjunk nyugodtak és mondjuk azt, hogy be fogjuk így fejezni a vacsorát, az ételt továbbra sem szabad dobálni.Fontos, hogy akármennyire is bosszantó számunkra ez a viselkedés, tudatosítsuk magunkban, hogy ez bizony a fejlődés velejárója és nem ellenünk irányul.(Cikk forrása: smartparenting.com.ph)
Kapcsolódó cikkek
