A kicsi beszokik, ha te is
„Valójában nem a gyereknek kell beszoknia, hanem a szülőnek” – mondta nekem egyszer egy kisgyermek-nevelő, ami körülbelül azt jelentette, hogy a kicsik sokszor azért bizonytalanok, mert az édesanya, édesapa is az. Vívódnak magukban, hogy jól tették-e, hogy intézménybe adják a gyermeküket, nem viszik-e túl korán, nem kegyetlenség ez vele szemben, és hasonlók. A kicsi megérzi, és átveszi a szorongásukat, nem tud stabil bástyaként tekinteni rájuk. Természetesen az sem igaz, hogy könnyedén, ridegen kellene tőlük elválnunk, semmi érzelmet nem mutatva, de valahol a kettő között kell megtalálni a középutat. Egy nagy ölelés, puszi, jókívánság a naphoz, és bizony határozottan sarkon kell fordulnunk. Persze csak miután megígértünk nekik, hogy jövünk értük mielőbb.
Az, hogy sír, jót jelent
A sírás, pillanatnyi ijedtség az elválástól azt jelenti, hogy a gyermek kötődik a szülőjéhez. Hát nem pont ez az, amit szeretnénk, amiért annyit dolgoztunk eddig, amiért nem aludtunk, etettünk, pelenkáztunk, beszéltünk hozzá szakadatlanul? Ha jól tettük a dolgunk, akkor a gyermekünkben bizony mindig lesz egy kis megtorpanás, amikor elköszönünk, és ezt vegyük jó jelnek. Azt jelenti, hogy működik a kicsinyünk érzelmi élete, méghozzá egészségesen.
Persze sokféle reakció beletartozik a normalitás körébe, még a szélsőségesek is. Vagyis ha valaki egyáltalán nem sír, akkor se ijedjünk meg. Figyeljük nagyon a gyermekünket, és persze az óvónők visszajelzéseit. Biztosan hamar kiderül, ha esetleg korai volt a beszoktatás.
10 perc múlva nem sír már
Ez volt a legmegnyugtatóbb mondat, amit kaptam, amikor a lányomat szoktattam be a bölcsődébe – méghozzá elég korán, tizenöt hónapos korában. A fiamnál ugyanezt az időpontot választottuk, és nem bántuk meg.
Azt nem bírta volna elviselni a szívem, ha bármelyik gyermeken fél napokat zokog, mert elmentem tőle. Természetesen az első napokon én is, mint mindenki, az ajtóra tapasztott füllel vártam, hogy vajon véget ér-e a hüppögés. A nevelő megnyugtatott, hogy higgyem el, miután elmegyek, véget ér majd, és a kicsim boldogan megy játszani a többiekkel.
Ugyanakkor arra is megkértem, ha ez nem így lenne, ha vigasztalhatatlan lenne a sírása, akkor hívjanak, és jövök, mert azt nem venné be a lelkem, ha szenvedne – annyit nem ér semmilyen munkahely.
Könnyebben veszi majd a további kihívásokat
Ha most nehezek is ezek az átmeneti napok, tudjuk, hogy egyszer kell gondosan végigcsinálni őket, és onnantól sok hozadéka lesz. Nemcsak az, hogy tudunk majd menni dolgozni, miközben biztosak lehetünk benne, hogy a gyermekünk jó helyen van. Hanem hogy a kicsink hamarabb válik társasági lénnyé, az óvodát vagy épp iskolát már sokkal könnyebben veszi majd, ha előtte is kortársak közt volt. Tud majd alkalmazkodni, és sokat javul a szabálytartása. A bölcsődének köszönhetően egy idő után általában jobban esznek és alszanak otthon is a gyerekek.
A legjobbat tetted, amit tehettél
Ne emészd magad; nem véletlenül döntöttél így. Teljesen érthető, ha a családnak már szüksége volt a te keresetedre is, de az is, ha csak több felnőtt-kihívásra vágytál. Ezek a dolgok csak látszólag vannak érted, a gyermeked érdekét is szolgálják. Az egész családnak kell jól lenni, amennyire csak lehet. Néha ehhez kellenek kompromisszumok, és azt nem mindig csak neked kell meghozni. Ha egy anya túlhajszolt, boldogtalan, az nem jó a kicsinek sem. Persze figyelitek nap mint nap, hogy hogy reagál a bölcsődei, óvodai létre, és nyilván, ha nem jól, akkor még mindig lehet halasztani a beszoktatást. Egyébiránt pedig: koncentráljatok az előző négy pontra, és nem lesz gond!
Címlapkép: Getty
Kapcsolódó cikkek
