Kezdjük a legmegosztóbb kérdéssel: adjuk-e bölcsődébe a gyereket vagy sem? Ezt a kérdést viszonylag könnyű megválaszolni. A mai korban az anyák (hiszen általában ők maradnak otthon a gyerekkel) dolgoznak, a munkahelyeken nem tolerálják feltétlenül azt, ha az óvoda megkezdéséig szeretne valaki otthon maradni. Igenis létezik munkahelyi nyomás, sokszor halljuk, hogy egy-két évig „tartják” az anyáknak a helyet, de utána vissza kell menniük dolgozni.
Nemcsak munkahelyi nyomás létezik azonban, hanem egzisztenciális kényszer is: ma Magyarországon egy – általában az apa – kereset nem elég ahhoz, hogy egy család akár egy, akár több gyerekkel biztonságosan és kényelmesen megéljen.
És létezik egy harmadik válasz is: nem minden anya szeretne otthon maradni három évig. Vannak, akik felnőttek közé vágynak, szeretik a munkájukat és vágynak vissza a munkahelyükre, hogy kiteljesedjenek a munkájukban is.
Az ideális életkor szintén egy meglehetősen megosztó kérdés. Mindenre és annak éppen az ellenkezőjére is találunk kutatási eredményt: vannak, akik úgy tartják, hogy három-három és féléves korig nem érettek a gyerekek arra, hogy hosszabb időt kortárs közösségben töltsenek. Mások mást állítanak, olyan kutatási eredmény is született már, ami egyéves korra teszi az ideális közösségbe lépési küszöböt. Ha azonban a szülőnek dolgoznia kell, mert anyagilag, érzelmileg vagy bármilyen más okból így döntött, akkor teljesen felesleges bármilyen kutatással előjönni. Akkor az adott helyzetből kell megpróbálni kihozni a maximumot.
Ha anya készen van rá…
Szokás azt mondani, hogy egy gyerek akkor válik éretté a közösségbe lépésre, amikor az anya is megérett erre. Ha az anya szorong, ideges és egyetlen porcikája sem akarja, hogy bölcsődébe járjon a gyereke, akkor szinten előre borítékolható, hogy nehéz lesz az elválás.
Ebben az életkorban kétségtelenül a gyermekek többsége nem szereti a nagy változásokat. Szeret a mamával lenni, szereti a megszokott és biztonságot adó helyzeteket. Életkori sajátosság, hogy a bölcsődei beszoktatás nehezebb, mint később az óvodai. Ugyanakkor, ha a szülő önmagát is előre felkészíti a változásra, akkor a gyereknek is sokkal könnyebbé teszi az utat.
A gondozónő szerepe
Szintén életkori sajátosság, hogy a gyerekek még nem egymással, sokkal inkább egymás mellett játszanak, a kooperáció, a szerepjátékok időszaka még nem érkezett meg 1-2 éves korban. Éppen ezért a közösségnek talán kevésbé, a szülőnek és a gondozónőnek annál nagyobb szerepe van a beszoktatás sikerességében.
Éppen ezért jó dolog, ha tudunk gondozónőt választani. Hozzá fog kötődni a gyerek, az ő személye fogja a biztonságot jelenteni, az ő ölébe bújuk, ha szorong, ha nehezebb napja van. Ha van módunk bölcsödét választani, akkor a tárgyi feltétek mellett (esetleg ahelyett…) a gondozónő személyét válasszuk meg.
Legjobb, ha nem is egyedül tesszük ezt meg, hanem már a gyerekkel együtt: az ilyen nyílt napokon figyeljük azt is, hogy a gyermek és a gondozónő között kialakulóban van-e a bizalom, a szimpátia. Ilyen kicsi korban a gyermek akkor fogja jól érezni magát a bölcsiben, ha kötődhet valakihez, ez a valaki pedig a gondozónő lesz.
Minél kisebb a gyermek, annál jobb, ha kis létszámú csoportban kezdi meg a közösségi életet. Ha módunkban áll, akkor ne kezdjünk azonnal heti öt nappal, naponta 8-9 órában a bölcsődét.
Érdemes a gondozónővel előzetesen minden részletet megbeszélni: mi, hogy szokás a bölcsiben, mennyi ideig tart a beszoktatási időszak, bevihet-e alvós állatot magával a gyermek, meg lehet-e szoptatni a gyereket elváláskor, mit csinál a gondozónő, ha a gyerek sír, hogyan reagál a gyermeki agresszióra, mennyi ideig és milyen rendszerességgel viszik ki őket a levegőre. Ezekből a válaszokból nagyon sok mindent leszűrhet a szülő az adott intézmény protokolljáról, a gondozónő habitusáról.
Természetesen az lenne az ideális, ha a beszoktatás lassú ütemben, fokozatosan történne: kezdetben csak 1-2 óra, majd ebédig, aztán következne az ott alvás. Nagyon jó lenne, ha kis csoportban tudnának kezdeni a picik és az is szuper lenne, ha nem egyszerre kezdenének az újak, hanem szépen fokozatosan. Nagyon ideális lenne, ha minden a gyermek igényeihez lenne szabva: akinek elég 4 nap, az annyi időt kap, akinek viszont két hétre is szüksége van a biztonságos beszokáshoz, annak annyira lenne lehetősége. Egyáltalán nagyon jó lenne, ha mind a bölcsődék, mind a munkahelyek minden létező eszközzel és türelemmel segítenék, hogy a kisgyerekeknek minél zökkenőmentesebb legyen az elválás.
Ez nagyon szépen hangzik és tényleg így lenne a gyermekeknek a legjobb, de sajnos nem minden intézmény vevő erre. Ha módunkban áll, keressünk olyan intézményt, ahol a gyermek igényeihez alakítják a szabályokat és nem fordítva.
Lépésről-lépésre
Valószínűleg a szülők legalább fél, de inkább egy évvel a bölcsi megkezdése előtt tisztában vannak azzal, hogy visszamennek dolgozni. Kezdjenek el ráhangolódni a majdani új helyzetre és a gyermeket is kezdjék el felkészíteni rá. Ez az életkorból adódóan nem könnyű: egy félévesnek nehezen magyaráznánk bármit is arról, hogy mi lesz félév múlva, de egy másfél éves már lehet, hogy nyár elején megért valamit abból, hogy ősszel bölcsis lesz.
Minden gyermek más, vannak, akik társaságkedvelőek, vannak, akik valahogy könnyedén veszik az akadályokat. Nincsenek általános szabályok, az a legjobb, ha a saját gyerekünk egyéniségéhez mérten mesélünk neki a bölcsiről. Ne kezdjük túl korán, egy ilyen kicsi gyerek nem lát el időben nagyon messzire, de az utolsó pillanatra se hagyjuk a témát.
Érdemes sokat gyerekek közé vinni a leendő bölcsist: játszótérre, játszóházba, különféle gyerekprogramokra, összejönni hasonló életkorú barátok gyerekeivel, sokszor találkozni az unokatestvérekkel, stb. Szoknia kell a körülötte lévő és más gyerekek által okozott zajokat, azt, hogy vannak más és új szabályok, és egyáltalán a társaság miatt.
Olvassunk olyan meséket, versikéket, amelyek ezt a témát járják körbe. Esetleg járjunk ringatóra vagy olyan mondókás-éneklős foglalkozásokra, amelyek kifejezetten ennek a korosztálynak szólnak.
Ha még szopizik a gyermek, akkor egyáltalán nem érdemes leválasztani. Egyfelől szépen kialakul majd, hogy akkor cicizik, amikor anyával együtt van, másfelől a testi kontaktus szerepe valószínűleg még erősebb lesz, pont az elválás miatt. A gyerekek kitűnően tudnak ahhoz is alkalmazkodni, ha nagyon muszáj nekik, hogy a mama jelenlétében cicivel, az ő hiányában valamilyen más praktikával aludjanak el. Tehát csak azért, mert a bölcsiben nem lehet ott az anya az altatásnál, nem érdemes a szoptatást abbahagyni.
Semmiképpen ne kezdjük el a gyereket sürgetni: sem a szoptatás abbahagyásában, sem például a szobatisztaságban. Figyeljünk arra, hogy mire érett meg és még mire nem, amire nem, azt hagyjuk a természetes ütemében változni.
Azt viszont érdemes meglépni, hogy a gyermek az anya nélkül is képes legyen elaludni. Erre a legmegfelelőbb, ha a bölcsi megkezdése előtt néhány hónappal a nagymamához visszük a gyermeket megadott időközönként, így a délutáni alvást más közegben, máshol, másvalakivel gyakorolhatja. Itt is érdemes valamilyen ritmust tartani, hogy a biztonság, a kiszámíthatóság kialakuljon, mondjuk minden héten egy alkalommal, egy adott napon, a nagymamánál tölti a napot a gyermek.
Figyelem, türelem, babusgatás
Ebben az időszakban rendkívül fontos, hogy azt az időt, amit a gyerekkel töltünk nagy türelemmel, szeretettel tegyük. Babusgassuk, figyelmesen legyünk vele. Főleg akkor nyilvánvaló ennek a fontossága, ha láthatóan megviseli a gyermeket a bölcsőde: sírós, nyűgös, újra bepisil, agresszív. Ne a tüneteket próbáljuk enyhíteni ilyenkor. Értsük meg, hogy ő még nem képes az érzelmeit finoman kifejezni, arra van szüksége, hogy segítsünk neki ebben.
Kapcsolódó cikkeink:
– Így készítsd fel a bölcsire!
Kapcsolódó cikkek
