Amíg az újszülött naponta sokszor, hosszan időz nála a szoptatás során, három hónapos kortól természetes kíváncsiságától hajtva egyre inkább a külvilág felé fordul érdeklődése, rövidebb ideig szopik egy-egy alkalommal. Ne zavarjuk meg, ha azt látjuk, békésen nézeget maga körül, játékaival foglalatoskodik. Hallótávolságon belül nyugodtan magára hagyhatjuk pár percre. Az a legjobb, ha az első hetektől kezdve hozzászoktatjuk, hogy más, számára kedves felnőttet is elfogadjon: apját, nagyanyját, más rokont vagy bébiszittert. Fontos, hogy gyakran lássa őket, kellemes élmények érjék olyankor, s az elszakadásra mindig fokozatosan kerüljön sor. A kicsi számára az is elválás, ha kimegyünk a szobából vagy este lefektetjük. Minél kisebb, annál kétségbeesettebb anyja nélkül. Újra és újra meg kell bizonyosodnia arról, hogy nélküle sem történik baj, illetve visszajön hozzá. Biztosítsunk erre életkorának megfelelően alkalmat. Viselkedjünk magabiztosan: búcsúzás, simogatás után valóban menjünk el (életkortól, gyakorlottságtól függően ez terjedhet öt perctől akár fél napig is).
Testbeszédünkkel erősítsük meg szavainkat: derűs arccal, erőteljes, rövid ölelgetéssel, puszival váljunk el! Ne húzzuk el a búcsúzkodást!
Arra azonban ügyeljünk, hogy ne tűnjünk el váratlanul!
Hagyjunk valami biztonságot nyújtó tárgyat a kicsinél: plüssállatka, szopiskendő, saját ruhadarabunk.
Visszaérkezéskor szánjunk legalább negyedórát kizárólag a kicsire, vegyük karunkba, ha ezt igényli, de ne szoktassuk ajándékhoz, és ezt ne is ígérgessük neki.
Játsszuk el sokszor a babákkal, állatkákkal, hogy apa-anya elmegy, majd visszajön.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
