Gyermeki fantázia: mivel sorvasztjuk, mivel fejlesztjük?
A gyermekeknek két dologra van leginkább szükségük: sok jó játékra és sok-sok jó mesére. S mitől lesz jó egy játék?
Elsősorban attól, ha meg tudja mozgatni a gyermek fantáziáját, beindítja a belső képalkotást. Játékosan úgy is mondhatjuk, hogy egyfajta belső mozit hoz létre a gyermek fejében.
Ha ezeket a játékokat túlzottan kidolgozva, tökéletesre alkotva kapja készen a gyermek, akkor – hiába a szülői jószándék – épp a fantázia látja kárát.
Hagyd játszani!
Biztosan mindannyiunk gyerekkorában megesett, hogy egy teljesen hétköznapi tárgy (egy kavics, falevél vagy egy madzag) pillanatok alatt valamilyen más, csodálatos dologgá alakult át, és különleges játék lett belőle a fantáziánk segítségével. Máskor egy hétköznapi tárgy szétszedése és újraalkotása okoz különleges élményt.
- Kapcsolódó: Ennyi mindent fejleszt a játék
Ehhez természetesen az kell, hogy a szülő – odafigyelve természetesen a gyerkőc biztonságára – lehetőséget adjon számára ezekre a játékokra. Igen, ez sokszor bizony meglepő helyzetek elé állítja a szülőt is. Kisfiam például nem szívesen bíbelődött gyurmával vagy ceruzával, viszont annál nagyobb örömmel szedett szét bármilyen konyhai eszközt, amit aztán egymás után többször is összerakott. Sőt! Előfordult, hogy ő maga alkotott az alkatrészekből egy általa kitalált konyhai gépet 5-6 évesen.Igen, ez sokszor rendetlenséggel, káosszal jár, de az egészséges személyiségfejlődéshez elengedhetetlen, hogy a gyermek ne legyen gátolva az ilyesféle játékban sem. Ha az általa csodának tartott, nekünk semmitmondónak tűnő játékot, ötletet megbélyegezzük, ne adj’ Isten tiltjuk, akkor fantáziáját beszűkíthetjük, és szabadságában is erősen korlátozni fogjuk.
Inspiráld!
Ha szeretnénk valóban hasznos és sokáig inspiráló játékot választani gyermekünknek, igyekezzünk olyat keresni, amivel akár többféleképpen játszhat, ami szerepjátékra ösztökéli, vagy a fantáziáját mozgatja meg. Az építőelemekből, kockákból, kirakósokból, szét-és összeszerelhető elemekből álló játékok számtalan módon variálhatók, és hasznos játékai lesznek gyermekünknek.
- Kapcsolódó: Ezért kell a szabad játék az iskolában
A legtöbb játékot egyébként épp a gyermeki fantázia indítja be. A lányok szeretik eljátszani anya szerepét, és olyan játékok segítségükre lehetnek ebben, amikkel leutánozhatják a látott tevékenységeket. Így kerülhetnek be a kedvenc játék kategóriába a főzős, takarítós műanyag játékok, de a szakmákhoz kapcsolódó játékszerek is tarolnak a kicsiknél – mint például a pénztárgép, vagy a mikrofon.A fiúknál is inspiráló az apai minta: ha apa szeret szerelni, akkor nem csoda, ha sűrűn előkerül a fa szerelőládika a játékpolcról. S ha apa az ügyeletes sofőr, akkor nem meglepő, ha sűrűn hallatszik ki a gyakori brummogás a gyerekszobából.
Tündérek és tűzoltók
Erikson szerint a játék a gyermeki formája a tapasztalatszerzésnek, melyet a helyzetek modellezése, a valósággal való kísérletezés jellemez. Kiemelt szerepe van ebben 2,5 éves kortól 4-5 éves korig a szerepjátéknak, mely ebben a korszakban a gyermekek meghatározó játéktevékenysége. A szerepjátékban az óvodás valamilyen valós vagy képzelt szerepet ölt magára (apa, anya, rendőr, tündér). Ez az a terület tehát, ahol egy óvodáskorú gyermek fantáziája hihetetlen teret és lehetőséget kaphat.A szerepjáték az óvodáskor egészét jellemzi, még az iskoláskorba is átnyúlik, sőt ez a legjellemzőbb játékfajtája az óvodáskornak – hangsúlyozza Imre Györgyi fejlesztőpedagógus. Már másfél éves kortól megjelenik a “mintha” játék, a pici is keveri a levest a kis botjával, vagy ő is megeteti a babáját. Kb. 6 éves kortól tudja egyre inkább elkülöníteni a valóság elemeit a képzelet elemeitől. Iskoláskorban – főleg a fiúknál – megjelennek a harcos-katonás játékok, vagy az indián csapatos típusúak – teszi hozzá a szakember. A lányok sokszor még ilyenkor is babáznak, fodrászkodnak, tehetségkutató énekversenyt játszanak – ezek is szerepjátékok. Sokan még tizenévesen is iskolást játszanak egy fiktív osztállyal.A szerepjátékban a képzelet és tapasztalat keveredik a gyerkőc tevékenységében. A szerepjáték segítségével a hétköznapi életben megélt tapasztalatok és élmények jelennek meg, ezeket újra és újra átélve mélyíti el a gyermek a tanultakat, és dolgozza fel a megélt érzelmeket. Ezzel a játékkal a gyermek megtanul elvonatkoztatni, miközben megjeleníti gondolatait és vágyait.
Mesélj!
A gyermeki fantázia kiteljesedésének másik fontos terepe a mese. A mesét hallgatva a gyerkőc belehelyezkedik a mese világába, hőssé és különleges képességű személlyé válhat, de nem keveri össze a valósággal a hallottakat vagy olvasottakkal. A meséből megismert motívumok, szereplők aztán fantáziajátékaiban, rajzaiban is megjelenhetnek, tovább fejlesztve képzeletvilágát és kreativitását.Nem mindegy persze, hogy milyen formában jut el hozzá a mese. A szülő által közvetített, később maguktól olvasott mese a leginspirálóbb a kisebbek fantáziavilága számára.Tapasztalataim szerint a könyveket is érdemes alaposan megnézni, mielőtt gyermekünk elé kerülnek. A könyvpiacon sajnos sok olyan termék is jelen van, amely mind megjelenésében, mind szövegvilágát tekintve nagyon gyenge minőségű.
Digitális bennszülöttek
Ma már egy kisgyermek játszi könnyedséggel használja a számítógépet, tabletet és okostelefont is. Az ezredfordulón született gyerkőcök azért is kapták a digitális bennszülött keresztséget a szociológusoktól, mert az első pillanatoktól fogva jelen van az életükben többféle elektromos kütyü. Ezek – a televízióval ellentétben – hordozhatóak és bárhol, bármikor a kezükbe lehet őket adni. És pont ez a csáberejük!Sajnos ezek az eszközök mind-mind olyannyira intenzív vizuális élményt nyújtanak a gyermekeknek, hogy a legtöbb hagyományos játék élvezeti értéke eltörpül számukra. A technika pedig irtózatos gyorsasággal fejlődik, így adva egyre tökéletesebb játékélményt a gyerekeknek, akik közül egyre többen függőségi viszonyba is kerülnek ezekkel az eszközökkel.
De miként hat ez fantáziájukra, kreativitásukra?
Mivel a gyermek itt is – akárcsak a televíziózással – kész terméket, képet és élményt kap, így fantáziáját nem vagy csak kevéssé tudja megmozgatni ezeknek az eszközöknek a használata. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus azt javasolja, hogy iskoláskorig ne nézzen a gyerek tévét. A tévézés során csak külső képalkotás zajlik, belső nem. A belső képalkotás hiányában ne történik meg a feldolgozás, s a feszültségoldás. Ennek hiányában agresszió, feszültség keletkezik a gyerekben. Akkor is, ha mesét néz.Vannak természetesen kiváló interaktív játékok, amelyeket okosan mérlegelve (szülői felügyelettel) a gyermek kezébe lehet adni. Fontos azonban, hogy ezek a játékok, ne váljanak üres, időrabló tevékenységgé!
Kapcsolódó cikkek
