Nem feltétlenül az a gond a minidiktátor gyerekekkel, hogy akaratosak, hanem inkább az, hogy ez a saját fejlődésükre is káros hatással lehet. Úgy tűnik, a mostani ovisok és kisiskolások között egyre több az olyan gyerek, aki zsarnokként viselkedik, nem tűr ellentmondást és parancsolgat a szülőknek, sőt akár testi erőszakot is alkalmaz, hogy elérje, amit akar.
A szülők félnek a gyereküktől
Rácz Krisztina már 18 éve dolgozik óvónőként, úgyhogy két generációnyi szülővel és gyerekkel vannak tapasztalatai, és elmondása szerint valóban nagy változás történt a gyerekek viselkedésében az utóbbi másfél évtizedben. A gyerekek zsarnok viselkedéséért pedig nagyrészt a szülők a felelősek a pedagógus szerint. „Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddigi pályafutásom alatt többnyire nagyon jó szülői közösséggel találkoztam. Velem szemben a gyerekek nem nyilvánulnak meg úgy az óvodában, mint a szüleikkel, ami a következetességnek és annak köszönhető, hogy vannak szabályok, amiket be is tartatunk velük – mondja Krisztina. – Ellenben hallom, látom az öltözőben, hogyan viselkedik sok gyerek a szüleivel, hogy megüti, kiabál, hisztizik, nem csinálja, amit kér tőle a szülő és a gyerek diktál, ő hozza a döntéseket. Közben pedig három-hat éves gyerekekről beszélünk. Úgy érzem, hogy a mai szülők mintha félnének a gyerekektől, ha nemet mondanak.
Ennyire mások lettek volna a szülők egy évtizeddel ezelőtt? Az óvónő szerint határozottan érezhető a különbség a szülők viselkedésében is. 10 éve még sokkal jobban megfogadták például az óvodapedagógusok tanácsait, nyitottabbak voltak, nagyobb tisztelettel fordultak az óvónők felé: „A legnagyobb darab apuka is vigyázzba állt, ha valami olyat mondott neki az óvó néni, meghallgatta, és nem az volt, hogy úristen, hogy merjek odamenni hozzá és elmondani neki a gyerekről egy kérést. Én az a típus vagyok, hogy el merem mondani a szülőknek, hogy mi a gyermek érdeke és hogy nekem három, maximum négy évig az óvodásom, de egy életen át az ő gyerekük lesz. És lesz ő még kamasz is – akinek már volt vagy van kamasz gyereke, tudja jól, hogy azt az időszakot át kéne aludni, és felébredni akkor, amikor már lediplomázott. Ha a szülő már most fél konfliktust vállalni a gyerekével, mi lesz kamaszkorban?”
Új generáció, új nevelés
Ennek többek között az is lehet az oka Krisztina szerint, hogy a szülők között felnőtt már egy generáció, akik már más nevelést kaptak, és az internet is szerves része lett a gyereknevelésnek, ahol sok téves információt kapnak. Nagyon nehéz nekik is, elveszettnek érezhetik magukat ebben a világban. Nem is kell a Facebook rettegett anyukás csoportjait felkeresni, elég csak egy játszótérig elmenni a gyerekkel, ahol a szülők egymást kergetik sokszor a teljesítménykényszerbe és versengésbe a gyerek fejlődése kapcsán, akkora nyomást helyeznek egymásra. Talán itt is kereshetjük arra a választ, hogy miért félnek a gyereknek nemet mondani. “Most abba mentek át a szülők, hogy mindent megbeszélnek a gyerekkel, sok döntést rábíznak egy óvodásra. De ez a szegény gyereknek nagyon nagy teher, ő még nem akar a saját és a szülei életéről dönteni, ezért elveszve érzi magát – teszi hozzá az óvónő. – Nem tud vakon bízni a szüleiben, mert tőle várják a választ a felnőttek, akikre támaszkodnia kéne. Azt érzi, hogy eltéved ebben a világban, mert anya és apa sem tudja, hogy mit csináljon.” A gyerek frusztrált lesz attól, hogy átadják a kezébe a döntést a felnőttek és a dühét kitölti a szülein, akik megijednek az indulatoktól és ördögi körbe kerülnek.
Bűntudat és kívánságteljesítés
Valeria Sabater pszichológus Rácz Krisztinához hasonlóan írja le a zsarnokjelenséget az Exploring Your Mind cikkében: a saját szakmai tapasztalata is az, hogy a mindennapi életben egyre inkább gyakoribbnak tűnik, hogy a gyerekek ütik a szüleiket, sértegetik őket, gúnyolódnak rajtuk és még sok erőszakos eszközt felsorakoztatnak, hogy megkapják, amit akarnak.
A legszembetűnőbb az, hogy minél több zsarnoki magatartást tanúsít a gyermek, annál nagyobb erőfeszítéseket tesz a szülő, hogy a kedvében járjon. A gyerek követeléseitől túlterhelt felnőtt végül bűntudatot érez, amiért nem teljesíti a kívánságokat – írja Sabater. A pszichológus a zsarnoki gyerekekre példaként hoz egy esetet, amivel nyaralás közben találkozott. Egy család ült a szomszédos asztalnál az étteremben egy ötéves gyerekkel. A kisfiút az anya próbálta etetni – a gyerek tudott enni egyedül, csak épp nem volt hajlandó rá abban a pillanatban. A gyerek megragadta az anya kóláját és meg akarta inni, nem engedte el a poharat akkor sem, amikor az anyja már háromig számolt.
Az anya megpróbált tárgyalni a gyerekkel, hogy akkor megihatja a kólát, ha megeszi a húst a tányérján, amire a gyerek elkezdte szapulni az anyját többek között ilyen mondatokkal: „Nem eszem meg azt az undorító húst csak azért, mert te mondtad” és „Már mondtam, hogy nem eszem meg, nem érted, amikor hozzád beszélek?”. Eközben az apa csak szemlélője volt a konfliktusnak, amit közönyös arckifejezéssel figyelt. Az anya a pohár kóláért folytatott küzdelem után nem találta a módját, hogyan köthetne kompromisszumot a fiával, ezért feladta. A gyerek végül annyi kólát ivott, amennyit csak akart, közben az anyját szidta és az asztal alatt rugdosta. „Az utolsó simítás az anya dorgálása, amit a gyerek természetesen nem vesz komolyan: »meglátod, ma nem mész a medencébe« – fejezi be a történetet a pszichológus. – Ezen a ponton a kis zsarnoknak már elég erőforrása van ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben győzzön. A jövőben tudja, hogy csak egy kicsit keményebben kell küzdenie a pohár kólával.”
A zsarnoki gyerekek jellemzői (a pszichológus szerint) a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva olvashatók.
Kapcsolódó cikkek
