Sokan gondolják úgy, hogy a kicsi gyerekek úgysem fognak emlékezni arra, ami történik velük, vagy amit megélnek. Bár az igaz, hogy a gyerekek körülbelül 3 éves koruk előtti időszakra nem emlékeznek, de ettől még azok a dolgok, amelyek megtörténnek velük, lenyomatként megmaradnak bennük.
A gyerekek másképp emlékeznek, mint a felnőttek
Felnőttként általában konkrétan emlékezünk, például “Emlékszel arra a remek étteremre, ahová a nászutunkon mentünk?”. Dr. Nora Newcombe, a Temple Egyetem pszichológiaprofesszora szerint az emlékezet több mint egy mentális kép. “A pszichológia és az idegtudományok egyik nagy hozzájárulása az elmúlt évtizedekben az volt, hogy az emlékeket különböző kategóriákra bontották.”
A két kategória, magyarázza Newcombe, az explicit emlékezet és az implicit emlékezet. Mindkettő a hosszú távú memória része. Az explicit memória tudatos felidézést igényel, és általában egy időhöz és egy helyhez kötődik. Az implicit memória nem konkrét eseményekről szól, hanem inkább tudattalan, érzelmi visszaemlékezés, nem igényel tudatos erőfeszítést.
A gyerekek 2 éves koruk körül kezdenek explicit gyermekkori emlékeket kialakítani, de a legtöbbjük körülbelül 7 éves korukig implicit emlék marad. Ezt nevezik a kutatók, mint például Carole Peterson, PhD a kanadai Memorial University of Newfoundlandről, gyermekkori amnéziának.
Szerinte a 3. életév, vagyis körülbelül az óvodáskor az a fordulópont, amikor az explicit emlékek elkezdenek gyakoribbá, részletesebbé és felnőttesebbé válni. Hat-hétéves korukra válik a gyerekek memóriája a felnőttekéhez hasonlóvá.
Az is gyakori és bizonyára mindannyian találkoztunk már vele, hogyha sokat mesélnek nekünk egy kisgyerekkori történésről, akkor később már nehezen tudjuk eldönteni, hogy valóban emlékszünk rá, vagy csak annyiszor hallottuk a történetet, hogy emlékké alakult bennünk. Newcombe szerint ezek bizonyos értelemben hamis emlékek, hiszen nem éltük át azokat.
Kísérletek során a kutatók megállapították, hogy lehetséges hamis részleteket bevinni az emberek emlékeibe. “Egyszerre jó és rossz, hogy az emlékeink plasztikusak” – mondja Newcombe. “Új dolgokat tudunk beépíteni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az emlékeink hamisak is lehetnek.”
Szinte senkinek sincs elég agyi RAM-ja ahhoz, hogy mindent felidézzen, ami az életében történt. Peterson szerint azonban az érzelmekkel átitatott és nagyobb összefüggésbe illeszkedő emlékek nagyobb valószínűséggel alakulnak ki korábban és maradnak meg tovább. Ezt a folyamatot azzal segítheted, ha beszélgetsz a gyerekeiddel az élményeikről. “A gyerekek emlékei koherensebbek, ha van kontextus: ki, mit, hol, mikor, miért és hogyan” – mondja Peterson.
A gyermekkori emlékezettel foglalkozó szakértők szerint, ha a szülők sokat beszélnek a múltról, az nagy szerepet játszik abban, hogy a gyerekek mennyi emléket és milyen korán alakítanak ki.
Peterson a korai emlékekre gyakorolt szülői befolyást vizsgáló tanulmányt végzett, amely a nemek szerinti szülő-gyermek kombinációk hatását vizsgálta. A kísérletben fiatal felnőtteket (18-28 éveseket) arra kértek, hogy idézzenek fel a szüleikről annyi emléket, amennyit csak tudnak óvodáskorukból. „Azt találtuk, hogy ha melegszívű szüleik voltak, akik sok időt töltöttek a múltról való beszélgetéssel, akkor a férfiak többre emlékeztek a korai életükből, de az életük távolabbi szakaszából is voltak emlékeik” – mondja Peterson. “És ez különösen igaz volt akkor, ha a fiúkkal az apjuk beszélgetett sokat.”
Valójában nem számít, hogy a gyerekek emlékeznek-e
Legközelebb, amikor ránézel az óvodás gyermekedre, és azt gondolod: “Erre sosem fog emlékezni”, igazad van, valószínűleg nem fog. De vigasztaljon az a tény, hogy csak azért, mert nem fognak teljesen visszaemlékezni ezekre a formáló évekre, emlékezni fognak a fontos dolgokra, amelyek jobb emberré teszik őket: a szülők gondoskodására és arra, hogy a világ egy jó hely.
„Ha a gyerek jól érzi magát, még ha nem is emlékszik az élményre, az nem elhanyagolható a világkép kialakulása szempontjából, hogy az élet lehet élvezetes” – mondja Newcombe. “Ez azt a benyomást kelti benne, hogy a világ egy szép hely, és az emberek jók.” Ezek azok a dolgok, amelyeket az emberek a korai éveikben felépítenek, amelyeket kialakítanak a világról és benne a saját szerepükről.
Kép: Getty Images
Forrás: fatherly.com
Kapcsolódó cikkek
