A kisgyerekre a téli öltözéken kívül bundazsákot is adjunk, így ültessük be a szánkóba. Vegyük figyelembe, hogy míg mi a húzogatás közben kimelegszünk, ő üldögélve hamarabb lehűl, és a szánkóban jóval alacsonyabban ül, mint a babakocsiban. Lábához különböző melegítő zsákokat dughatunk a bundazsákba (melegvizes palackot, héjában főtt burgonyát kispárnahuzatban, sóval telt párnácskát). Jó, ha néha kiszáll egy időre mozogni, utána húzzunk havas lábacskáira nagyméretű zacskót, és így ültessük vissza a bundazsákba, hogy megkíméljük a belsejét az átázástól és elkoszolódástól.
Csak egészen lankás és alacsony dombról eresszük le a kisgyereket, hiszen nem tud kormányozni. A szülőnek is kellemesebb, ha együtt csúsznak le. Erre a célra azonban alkalmatlan a karfás szánkó. Üljünk a kicsi mögé, egyik kezünkkel fogjuk át őt, másikkal hátul, fenekünk alatt a szánkót. Hátradőlve, nyújtott lábbal csússzunk le. Kerüljük a zsúfolt, meredek, jeges lejtőket. Szélben, hóesésben nem túl nagy élmény a szánkózás, szép időben is elegendő másfél óra, inkább kétszer menjünk levegőzni naponta, mint egyszer hosszú ideig
Siklik a szánkó hegyről le…
Máris vidámabban telik a levegőzés egy-két órája, ha hó van! A dzsekinadrág szárát kívülről húzzuk rá a csizma szárára, így nem tud aláférkőzni a hó. Először a kesztyűt adjuk a kisgyerek kezére, majd a kesztyűs kezét dugjuk a dzseki ujjába: így nem lesz rés a kettő között. Már a kicsik is élvezik, ha húzogatjuk őket, de mozdulatlanságra ítélve könnyen lehűlnek. Tegyünk meleg párnát vagy báránybőrt a popsijuk alá, különösen ha műanyag szánkónk, úgynevezett bobunk van. Kis idő múlva állítsuk feli a kis utast, és húzogassa ő a macit, babát. Válasszunk ki egy-egy nagyobb fát, ez lesz a ház, a szomszédok pedig kölcsönösen meglátogatják egymást ide-oda húzogatva a szánkót. A lesiklást is kipróbálhatjuk kettesben. Hosszú, forgalomtól elzárt, akadálymentes kifutórésszel rendelkező, enyhe, nem zsúfolt lejtőt válasszunk. Ültessük a kisgyereket magunk elé. Felfelé együtt húzzuk a szánkót, ennyi kimelegedésre szüksége van. Ha már sokszor csúsztunk együtt, egy kis dombról egyedül is megpróbálhatja. Hagyományos faszánkón hátradőlve, a popsi alatt fogja meg mindkét kezével a szánkót.
Téli kirándulások
Síelni csak abban az esetben vigyük magunkkal a három-négy éveseket, ha van gyerekmegőrző vagy ilyen kicsiknek való oktatás. A jéggel szívesen ismerkedik a kisóvodás, ha a családtagok húzogatják őt a korcsolyapályán, a játékos korcsolyaoktatás azonban csak ötéves kortól ajánlható. Egy óra alatt kifárad a bokája, lehűl a lába. A téli kirándulás inkább hógolyózásból, szánkózásból, hóemberépítésből álljon, a hosszú gyaloglás életkorából adódóan nem neki való még. Érdemes tehát közlekedési eszközzel megközelíteni a célt, hogy több időt tölthessünk a helyszínen. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy mire odagyalogolunk, elfárad, elalszik, visszafelé pedig cipelnünk kell. Természetesen csak vízhatlan dzsekiben, dzsekinadrágban, kesztyűben, csizmában induljunk útnak, de fűtött közlekedési eszközön vegyünk le róla egy réteget. Számítsunk arra, hogy a hegyekben magasabb a hó, mint a városban.
A szokásos téli öltözéken felül jól jön a vízhatlan lábszárvédő. Ilyen kis méretben nem kapható, ezért varrjunk dzsekianyagból egy kis hurkát, és húzzuk a csizmára és az overallra, hogy ne férkőzhessen be a kettő közé a hó.
Négy óra hosszat biztosan kint maradhatunk a szabadban, ha gondoskodunk állandó testmozgásról, de valószínű, hogy ennyi idő alatt pisilnie is kell majd a gyereknek. Kislányoknak szerencsésebb a vállon gombolódó nadrág, ezt könnyebb levenni a szabadban, mint a kezeslábast. Hátizsákunkban legyen száraz alsó, harisnyanadrág, zokni, kesztyű, meleg innivaló.
Játsszunk a hóval!
Ha a kisgyereknek új élmény a hó, először óvatosan közelít a hideg fehérséghez. Várjuk meg, amíg megbarátkozik vele, lehet, hogy csak napok múlva fog hancúrozni benne. Íme, néhány játékötlet:
– Nyomok a hóban. Mindenkinek más nyomot hagy a csizmája, melyik kié? És a cicáé, kutyáé, kismadáré milyen? Körbesétálgatva hosszú, tekergő kígyókat lépkedhetünk ki. Majd végigmehetünk rajta újra meg újra. Sikerül ugyanazon a vonalon végighaladni?
– Hó-mokozás. A homokozóformákat hóval megtöltve ugyanolyan formákat kapunk, csak ezek fehérek. A kertünkben megfigyelhetjük, mi lesz délutánra, pár nap múlva az otthagyott hóformákból. Ne fűzzünk fizikai magyarázatot hozzá, de azért érdekes megmutatni, hogy a sötét őszi falevelek alatt a napsugár hatására mély lenyomat marad a hóban.
– Hóember, hócsalád. Meglephetjük kisgyerekünket egy ablak előtt (akár a párkányon) álló hóemberrel. Közösen inkább kisebbeket építsünk, ez gyorsabban elkészül, a kicsi is részt tud venni a munkában, és méreténél fogva közelebb áll hozzá. Akár az egész családot megmintázhatjuk hóból.
– Hógolyózás. Nem minden kisgyerek szereti, ha megdobáljuk, hógolyót gyúrni pedig egyáltalán nem tudnak. Azt bezzeg nagyon élvezik, ha ijedezve, sikongva menekülünk az ő dobásaik elől. Készítsünk egy sorozat hógolyót, és dobjunk vele célba. Mutassuk meg, hogyan lehet eltalálni a fatörzset, a hóembert.
– Szánkózás. Béleljük ki a háttámlás szánkót, ám így is hamar lehűl az üldögélő kisgyerek. A bátrabbakkal együtt csússzunk le egy-egy kisebb lejtőn. A szánkón vegyük magunk elé a kicsit, egyik karunkkal öleljük át a derekát, másik kezünkkel irányítsuk a szánkót. Ne küldjük le egyedül a dombról, és kerüljük a zsúfolt szánkópályákat.
Hidegben, hóban
Kitartó gyaloglásra még nem kapható a kisgyerek, ám a hosszas üldögélést is hamar megunja, ki is hűlhet közben. Inkább váltogassuk a kettőt! Legjobb, ha a kirándulóhelyet autóval közelítjük meg. Hóban nem tudunk babakocsival haladni, ezért vigyünk magunkkal háti hordozót. Ha menet közben elfáradt a kicsi, ültessük be, de kis idő múlva vegyük ki ismét, hogy vérkeringése felélénküljön. Termoszban vigyünk magunkkal meleg teát. Hasonlóan megoldhatjuk az étkezést szendviccsel vagy éttermi ebéddel, ám a délutáni alvás rendszerint kettévágja a napot. Hozzuk előbbre vagy toljuk későbbre, hogy legalább egy hosszabb napszak maradjon a kirándulásra. Jó megoldás, ha oda- vagy visszautazás közben alszik a kicsi. Téli időszakban inkább ne tervezzünk egész napos kirándulást. A napközben esetleg esedékes pelenkacsere is nehézkes a havas, latyakos terepen, a nyilvános mellékhelyiségek állapota pedig sajnos siralmas, pelenkázóhelyet elvétve találunk. Négy óra után erősen csökken a hőmérséklet, sötétedik, ezért térjünk haza. Szélben, havazásban nem élvezetes számára a kirándulás, mínusz tíz fok alatt legfeljebb egy órát töltsön kint egyhuzamban. Elindulás előtt kenjük be zsíros krémmel az arcát, menet közben pedig időnként ellenőrizzük a kis lábát, nem hűlt-e ki. Vigyünk magunkkal belső zsebünkben pótzoknit, kesztyűt.
Szánkózás
A téli levegőzés egyik legkellemesebb módja a szánkózás! A vízhatlan kezeslábason és kesztyűn kívül jó szolgálatot tesz a nadrág- és csizmaszárra húzható gumis hurka. Ez megakadályozza, hogy a hó a nadrág és a csizma közé jusson. A kisgyerek élvezi, ha gyorsan húzzuk, de dolgoztassuk meg őt is, hogy ne hűljön le ücsörgés közben. Élénk temperamentumú gyerek nem veszi zokon, ha puha havas terepen kiborítjuk egy éles kanyarnál, a félősebbel csak szelídebb mókákra vállalkozzunk. Ebben a korban már nincs szükség háttámlára, a gyerek a háta mögött vagy elöl, a combja alatt megmarkolja a szánkót. Kerüljük a jeges, zsúfolt pályát. Együtt húzzuk fel a szánkót, ne hagyjuk ülni. Szüksége van ennyi mozgásra, kimelegedésre. Lecsúszáskor vegyük magunk elé, egyik karunkkal öleljük át, másik kezünkkel tartsuk meg a szánkót. Hátradőlünk. Nyújtott lábbal kormányozunk: amerre fordulni szeretnénk, azt a sarkunkat kell a hóhoz érinteni. Fékezéshez mindkét sarkunkat egyszerre nyomjuk le. Mielőtt felpattannánk a szánkóról, nézzünk körül, nem száguld-e el mellettünk valaki. Kisebb dombról egyedül is leengedhetjük a gyereket. Figyelmeztessük, hogy leérkezés után ne szaladgáljon keresztbe a pályán. Veszélyes a szánkón elöl kapaszkodni és előre dőlni! A helyes testtartás ugyanolyan, mint csúszdázáskor: a láb elöl, a felsőtest enyhén hátradől.
Többször, rövidebb időre
Ellenállóerőnket edzi, ha minél gyakrabban mozdulunk ki a szobából a hideg levegőre. Bár kényelmetlenséggel jár a gyerekek öltöztetése, inkább délelőtt és délután is menjünk ki rövidebb időre, mint egyszer hosszasabban. Ha ugyanis órákig a szabadban tartózkodik, könnyebben lehűlhet. Legalkalmasabbak a napos déli órák. Keressünk viszonylag forgalommentes területet, bár a téli légszennyezettség elől nehéz elmenekülni. A szmog veszélyesebb a kicsi számára, mint a hideg, a szél és a hó együttvéve. Réteges öltözködéssel és lazább kezeslábassal jobban bent tarthatjuk a meleget, mint egy vastag, szorosan tapadó ruhadarabbal, amelyben nehezen mozog. Az öltözködést megkönnyíthetjük, ha egy-két darabot előre egymásba húzunk. Készítsünk mindent elő az induláshoz, ezután öltöztessük fel a gyereket, utoljára öltözzünk magunk. Ha eddig babakocsit használtunk, ideje áttérnünk a gyaloglásra. A kocsiban üldögélve kihűlhet a kicsi keze-lába, de nem fázik meg, ha mozog. Keressünk napos, szélvédett helyet a kapirgálásra, aszfaltrajzolásra, hójátékokra. Kellemessé tehetjük a napi fagyoskodást úgy is, hogy egy másik családdal együtt levegőzünk.
Téli sportok
Legjobb, ha közös, játékos családi program a sportolás, így a mozgás természetesen épül be a mindennapokba. A sísuli és a korcsolyaiskola várhat még néhány évet. Persze ha a szülők nem koriznak, síelnek, jobb, ha szakoktatóhoz fordulnak, és nem maguk osztogatják a tanácsokat “szárazon” állva. Játékos, vidám hangulatú foglalkozásokra írassuk be csemeténket. Figyeljük meg, élvezi-e. A bátortalanabbak, ügyetlenebbek szívesebben próbálkoznak először apuba, anyuba kapaszkodva, és csak akkor vesznek részt a csoportos foglalkozáson, amikor már összeszedték magukat. Ne erőltessünk semmit, az a cél, hogy jól érezze magát kisgyerekünk, miközben egészséges testmozgást végez. A védőöltözék óvja testi épségét, így kevésbé szontyolodik el, ha elesik. Korcsolyázáshoz elengedhetetlen a kesztyű, kezdetben hasznos a kezeslábas alá adott térd- és könyökvédő, biciklisisak. Vízhatlan öltözék véd az elázástól, de nem szükséges erősen aláöltözni, mert mozgás közben úgyis kimelegednek a lurkók. Napsütéses időben jól jön még a napszemüveg. Síeléshez hasonló felszerelés szükséges. A síléc, korcsolyacipő éppen megfelelő méretű legyen, a kicsit nagy, kicsit szűk cipő kellemetlen és balesetveszélyes. Ha szülőként kezdők vagyunk a téli sportokban, a sportfelszerelés megvásárlásakor kérjük hozzáértő (eladó vagy gyakorlottabb szülő) segítségét. Nincs annál jobb ösztönzőerő a gyerek számára, mint ha látja, szülei is mozognak. Húszpercenként tartsunk pihenőt, igyunk egy kis meleg teát. Kezdetben egy óra elegendő az “edzéshez”. Ha túlzottan kifárad a gyerek, csak a sérülés veszélye nő.
Hósüti, jeges maci és társai
A kisgyerek számára újdonság a hó. Talán kicsit félve fogja meg a puha, fehér valamit, ami hamar elolvad az ujja hegyén. Hadd ismerkedjen vele, tiszta területen engedjük, hogy kézbe vegye, gyömöszölje. Vigyünk zsebünkben puha frottírkendőt, hogy megtörölhessük vizes kezét, mielőtt kesztyűbe dugjuk a kihűlt praclikat. A homokozóformákat most is használhatjuk: hóval megtömjük és kiborítjuk – készen van a jeges maci, tejszínhabos süti. A kiborított vödörformákat egymás tetejére halmozhatjuk, így egész magas tornyot húzhatunk. Műanyag lapátjával könnyen boldogul a kis lurkó a puha, frissen hullott hóban, de hógolyót még nem tud gyúrni. Készítsünk a gyerekszoba ablakpárkányára kicsi hóembert, amint benéz a szobába. Mondjunk verset a hóemberről, énekeljünk a télről séta közben a hóban topogva.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
