A mi kultúránkban általában utasítjuk a gyerekeket a házimunka elvégzésére, esetleg különféle jutalmakkal kecsegtetjük őket, ha hajlandóak segíteni, beszállni a napi teendők elvégzésébe. Más kultúrákban azonban a gyerekek könnyedén, magától értetődő módon végeznek házimunkát.
Michaeleen Doucleff annak akart utánajárni, hogy azokban a közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, miért működik máshogy a gyerekekkel való együttlét, a kiabálás mentes szülői viselkedés vagy éppen a házimunka kérdése. Erről szól a Hunt, Gather, Parent című könyve, ami magyarul várhatóan 2021. novemberében fog megjelenni, Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? címmel. A szerző tippjeit, kutatásának eredményeit publikálta a parents.com-on, ezekből szemezgettünk.
A nyugati kultúrákban ha házimunkáról van szó egyfelől hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az nem a kisgyerek dolga, mentesítjük minden feladat alól, gyakran azért, mert azt gondoljuk, hogy képtelenek segíteni. Aztán eljön egy pillanat, amikor hirtelen elvárjuk a gyerektől, hogy igenis segítsen, vegye ki a részét az otthoni feladatokból és ezt parancsolgatással, utasítgatással esetleg jutalmazással akarjuk elérni. Gyakran veszekedésig, kiabálásig fajul a helyzet.
Pedig a világ számos kultúrájában – Tanzániától a yucatani földművesekig – a szülők éppen ellenkezőleg járnak el: amint a gyerek járni kezd elkezdenek apró segítségeket kérni pici feladatokban a gyerekektől. Idővel a gyerek így megtanulja, hogy mi mindent kell elvégezni a ház körül.
Mire a gyermek tizenéves lesz, a felnőtteknek már nem kell sokszor kérniük, mert a gyermek már tudja, mire van szükség, mit kell csinálnia. Sőt, a tizenévesek segítségét kérni már-már tiszteletlenség lenne. Azt sugallaná, hogy még nem tekintik elég érettnek, hogy túl gyerekes a feladatokhoz. Másképp fogalmazva: az idősebb gyerekek már elsajátították azt a képességet, hogy odafigyeljenek másokra, és segítsenek, ha szükség van rá. Tehát nem csak azért kell elvégezni egy házimunkát vagy feladatot, mert valaki azt mondta, hogy csináld, hanem inkább körülnézni, meglátni, hogy mit kell csinálni, és utána cselekedni.
Doucleff szerint sokkal egyszerűbb megtanítani a gyerekeknek ezt az odafigyelést, mint elsőre gondolnánk. A kisgyermeknek 1 és 6 éves kora között nincs másra szüksége, minthogy a segítségnyújtás iránti vágyát fenntartsuk, ahelyett, hogy kioltanánk azt. Íme, néhány ötlet, hogyan tegyük ezt.
Engedd meg neki, hogy bekapcsolódjon
Teremtsünk olyan helyzeteket, hogy a kisgyermek hozzáférjen a napi teendők elvégzéséhez. Általában egy másik szobába küldjük őket vagy játszani a kertbe, ha mi házimunkát végzünk, ezt ne tegyük. Helyette hívjuk oda őket, legyenek a közelünkben, amíg főzünk, takarítunk, hogy lássák mit kell csinálni, hogy így tanulják meg a hogyanokat. Időnként, amikor be akarnak kapcsolódni, engedjük meg nekik. Ez mindig egy közös, együttes cselekvés legyen.
Bátorítsd
Ha a gyerek kéri, hogy hadd segítsen, engedd meg neki. Ha a feladat egyszerű, lépj hátrébb, és hagyd, hogy megpróbálja. Ne kezd el instruálni; a kisgyerekek számára a szavak kioktatást jelentenek. Figyeld, mit csinál a gyermek, és próbálj meg az ő erőfeszítéseire építeni. Ha elkezdenek nagy zűrzavart csinálni vagy nagy hibákat elkövetni, finoman vezesd vissza őket a helyes útra. Egy Chiapasban élő maja családokkal végzett tanulmányban például egy 2 éves kisgyermek segíteni akar a nagymamájának babot pucolni, de ügyetlenül csinálja. A fiú felkap egy maréknyi egész babot, és a szemétbe dobja. A nagymamája kijavítja és megmutatja neki a helyes utat. Kiveszi a gyerek kezéből a babot, mielőtt az kidobhatná, és elmondja neki, hogy az egész babot nem szabad kidobni. Amikor a kisgyermek, Beto nem vesz tudomást róla, megismétli az útmutatást.
Maradj nyugodt
Nem kell megijeszteni őket azzal, hogy lépten-nyomon a veszélyekre hívjuk fel a figyelmet. Például egy maja anyuka, miközben tortillát süt, azt mondja a kisgyermekének: “Figyelj, hogy tanulhass”. Találj valamilyen biztonságos módot arra, hogy a kisgyermek részt vehessen a munkában. Az én lányom, Rosy – írja Doucleff – például tartja a tányért, miközben leveszem a csirkét a grillről, vagy sót és olajat tesz a tésztás fazékba. “A tevékenységtől függően a gyerekek néha csak megfigyelnek, máskor pedig segítenek” – mondja Lucia Alcalá pszichológus a Fullertoni Kaliforniai Állami Egyetemről, utalva a maja családok körében nemrégiben végzett tanulmányára. “Minden anya pontosan tudja, hogy a gyermeke képes-e elvégezni egy feladatot vagy sem.”
Kérj tőle segítséget
“Egy nem túl mozgékony kisgyermeket megkérhetnek, hogy vigyen egy csészét az anyjától az apjához” – írja David Lancy A gyermekkor antropológiája című könyvében. A világ kultúráinak túlnyomó többségében a szülők a kisgyermekeket arra kérik, hogy a legkülönbözőbb feladatokban segítsenek nekik. Ezek a feladatok megtanítják a gyerekeket arra, hogy együtt dolgozzanak a családdal, hogy együttműködők legyenek.Milyen feladatokra gondolhatunk?Egyszerűekre, természetesen a gyerek életkora alapján. Ilyesmikre:Menj és hozd ide nekem a tányért, a garázsból egy tárgyat, az emeletről a vécépapírt, menj ki a kertbe és szedj egy kis mentát, stb. A gyerekek imádnak jönni-menni, használjuk ki ezt az energiát. Ezzel azt is megtanítjuk nekik, hogy figyeljenek mások igényeire.
Kérhetjük azt is, hogy tartsanak, fogjanak valamit, pl. tartsd a tányért, amíg kivesszük a palacsintát, tartsd meg az ajtót, amíg kivisszük a szemetet. Arra ösztönzik őket, hogy a közeledben maradjanak, valódi segítséget jelentenek és látják, mit hogyan kell megcsinálni. A szóhasználat sem lényegtelen: együtt végezzük el a feladatokat.Keverd meg az öntetet, pácold be a húst, üss fel egy tojást, hámozd meg a zöldséget, a sor a végtelenségig folytatható.
A cipekedés is tipikusan az a feladat, amit szeretnek a gyerekek csinálni (itt nyilván a koruknak megfelelő súlyra gondoljunk). De be is pakolhatnak a szatyorba egy-egy vásárlás során, ezzel is nagyon sok mindent megtanulnak. Utazáshoz legyen egy saját kis bőröndje, amibe ő pakolja be a szükséges dolgokat.És jöhetnek olyan feladatok is, amelyek a gondoskodásról, szeretetről szólnak: a kistestvér megetetése, a piszkos pelenka kidobása, megvigasztalás.Nem beszélve a takarításról, amit a gyerekek általában nagyon szeretnek csinálni. El tudják öblíteni az edényeket, mosószert tudnak önteni a mosógépbe, letörölhetik az asztalt, porszívózhatnak, megteríthetnek. Érdeklődéssel és lendülettel pótolják a hiányosságaikat. Lehet, hogy utána nem lesz minden szuper tiszta, de nagyon igyekeznek, hogy azzá tegyék. Ne avatkozzunk be a tevékenységükbe.. Általában minden kis feladatnak örülnek a gyerekek. Figyeld meg, mi iránt mutat érdeklődést a gyermeked, és örülj a segítségének.(Cikk forrása: parents.com)
Kapcsolódó cikkek
