Úgy tűnhet, hogy az empátia egyik pillanatról a másikra jelenik meg a gyerekeknél: mintha átkapcsolnák az önző apróságot egy gondoskodó, megértő kisgyerekké. Valójában az empátiát hosszú hónapokon keresztül tanuljuk, és fokozatosan sajátítjuk el annak képességét, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetébe.
Már a csecsemők is képesek az együttérzésre
Az empátia első csíráit már csecsemőkorban észrevehetjük – a szakemberek szerint ez a bizonyíték arra, hogy az együttérzés a biológiánk része. Az embercsecsemők számára vonzó és érdekes egy másik ember (akár egy másik kisbaba) hangja, és erre fokozott aktivitással válaszolhatnak. Sírással reagálnak például arra, ha egy másik babát sírni hallanak – így fejezik ki az “együttérzésüket”, és különösen élénken figyelnek, ha lágyan és kifejezően beszélnek hozzájuk. A szociális mosoly megjelenése is az empátia egyik korai formája!
Így fejlődik az empátia
Féléves kor körül kezdik megérteni a kisbabák, hogy nem azonosak az anyukájukkal, ez pedig rendkívül fontos mérföldkő. A 8-10 hónapos babák egyértelműen képesek kimutatni, ha a másik ember érzelme (pl. dühe) megijeszti őket, de az is megfigyelhető rajtuk, hogy “aggasztja” őket a másik szomorúsága. Lehet, hogy a maguk eszközeivel meg is próbálják megvigasztalni az illetőt.
Az első születésnap idején a kisgyerekek megtanulják, hogy más-más érzelemhez más-más arckifejezés köthető, és 18 hónapos korban értik meg azt, hogy különböző embereknek különböző érzéseik lehetnek, és ezek nem feltétlenül azonosak azzal, amelyet ők maguk éreznek. Ezt egy érdekes kísérlettel bizonyították. 18 hónaposoknak kekszet vagy brokkolit kínáltak. Minden kisgyerek a kekszet választotta. Később felnőttek csatlakoztak hozzájuk, akik vagy azt mutatták, hogy a brokkolit, vagy pedig azt, hogy a kekszet részesítik előnyben. A kicsik később annak ellenére brokkolit adtak azoknak a felnőtteknek, akik a zöldséget preferálták, hogy ők maguk a kekszet szívesebben választották. Fiatalabb gyermekeknél (pl. 14 hónaposoknál) nem volt még megfigyelhető ez a jelenség, ők még azt feltételezik, hogy mindenki azt szereti, amit ők.
Hogyan segíthetnek a szülők?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az empátia fejlődésével egy időben a kisgyermek az önállóságot és az érdekérvényesítést is tanulgatja, vagyis ne lepődjünk meg, ha egyik pillanatban segítőkész és megértő a tipegőnk, a másikban viszont már dacos és akaratos! Bátorítsuk azonban arra, hogy vegye figyelembe mások érzéseit, vágyait is – az empatikus kisgyerekekből megértő és toleráns felnőttek lesznek!
Segítsünk neki kifejezni, megnevezni az érzelmeit – vagy akár mások érzelmeit is! Minél pontosabban meg tudja mondani egy kisgyermek, hogy éppen csalódott, magányos vagy éppen izgatott, annál hatékonyabban tudja majd felismerni mások érzelmeit is, és annál megértőbben képes mások felé fordulni.
Bábokat, plüssjátékokat is segítségül hívhatunk, ha bizonyos érzéseket szeretnénk “megjeleníteni”, megértetni a kisgyerekkel. Egy-egy kis jelenet után beszéljük meg a gyerekkel, hogyan érezheti magát egyik vagy másik szereplő. A szerepjáték arra is nagyszerű lehetőséget teremt, hogy a kisgyerek megtanulja, hogyan segíthet másoknak feldolgozni az érzelmeket.
Kapcsolódó írásaink:
Kapcsolódó cikkek
