Zsuzsi és a három fiú igazán lelkesen vetették bele magukat az új tanévbe, mint mondja, a gyerekek már akkor alig várták, hogy újra járhassanak iskolába, amikor a nyári szünet elkezdődött. A fiúk közül a legnagyobb, Ádám 2 éves volt, amikor 7 éve kiköltöztek Angliába, Doni pedig 5 hónapos korában váltott országot. Edi már Nagy-Britanniában született, így számára teljesen természetes, hogy angolul beszélnek körülötte.
Zsuzsi és a három fiú: Ádi, Doni és Edi (Fotó: családi archívum)
Hárman három felé
A nyelv elsajátítása egyébként Ádinak és Doninak sem adta fel a leckét: „A családban mindig magyarul beszélünk egymással, de a környezetükben folyamatosan hallják az angolt. Az iskolai előkészítőre, ami itt egy, maximum két évig tart és amolyan hidat képez az ovi és az iskola között, mindhárom gyereket felkészítettük, hogy ne legyenek nehézségeik. Angolul néztünk meséket és angol nyelvű foglalkoztató füzeteket töltögettünk, ami sokat segített.”
Zsuzsi azt mondja, mindhárom kisfia megmutatta, hogy a gyerekek agya olyan, mint a szivacs: mindent magába szív, és el is raktároz. Az iskolai előkészítőbe (azaz a preschoolba) mindegyikük pikk-pakk belerázódott, azt követően pedig az úgynevezett nulladik évfolyamban folytatták iskolás pályafutásukat. Erre a zökkenőmentes váltásra azonban Zsuzsi szerint nemcsak a kisebbek képesek. Mint mondja, van olyan barátjuk, aki a két középiskolás lányát hozta magával Angliával, és néhány kezdeti akadály után ők is belerázódtak és ügyesen beilleszkedtek a kinti rendszerbe.
„Ádám az itteni számítás szerint már 5. osztályos lesz, Doni most lesz harmadikos, Edi pedig idén kezdi az iskolát. A családoknak nem kell magukat nagy költségekbe verni ehhez: az iskolatáskán, a tornafelszerelésen és az egyenruhán kívül semmit nem kell megvennünk. Abban a régióban, ahol mi élünk, minden mást az iskola finanszíroz, beleértve a könyveket, a füzeteket és a ceruzákat is. Amiért viszont mélyen a zsebükbe kell nyúlni a szülőknek, az az egyetem, de attól mi még messze vagyunk” – avat be a piszkos anyagiakba Zsuzsi.
Itt az elsősöket még nem dobják be a mélyvízbe, inkább csak ismerkednek, játszva tanulnak. A többieknek is beszélgetéssel, élménybeszámolókkal indul az év, de jut idő a tanulásra is. Ők úgy kezdik az évet, mintha meg sem történt volna a nyári szünet.
Itt is zsonglőrködni kell az idővel
Mindegy, hogy a világ mely pontján él, három gyerek ügyes-bajos dolgait intézni sehol sem egyszerű. Ádámnak és Doninak 8:45-kor kezdődik az iskola, Edinek viszont elég 9-re beérni. Ezután szigorúan zárják a kaput, a későn érkezőket pedig felírják és csak egy irodán keresztül mehetnek be az osztálytermükbe.
A két nagyobb fiúnak 15:15-kor ér véget a tanítás, Edinél viszont 15:00-kor csengetnek ki. Iskolaidőben egyáltalán nem kapnak sok házi feladatot a gyerekek, időnként megesik, hogy írniuk kell ezt-azt vagy készíteniük kell egy 5 perces kiselőadást, ami után az osztály legjobbja valamilyen díjat kap. Zsuzsinak az angliai „adunk is leckét, meg nem is”-rendszerrel kapcsolatban vegyesek az érzései: „Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a fiaim szeretnek tanulni, maximalisták és sokat gyakorolnak itthon, de nem felejtik el sosem, hogy gyerekből vannak, így játékra is mindig szánnak időt. Ha nem lennének ilyenek, szerintem zavarna, hogy a házi feladat hiánya miatt lemaradnak a kortársaiktól. Másrészt viszont örülök, mert így iskola után nincs kötelező tanulás, és sokkal szabadabbak lehetnek, ami nagyon fontos.”
A helyzet igen hasonló a nyári szünetben is: sem kötelezően megírandó lecke, sem olvasnivaló nincs. A gyerekek viszont így is leülnek írni-olvasni és matekozni, amiben szerepe van egy játékos olvasó versenynek, amivel az iskolások londoni kirándulást nyerhetnek az osztályuknak.
Pihenésre, feltöltődésre, élményszerzésre minden gyereknek szüksége van, ami nem valósulhat meg, ha az iskolai szünetekre is megszórják őket házi feladatokkal.
Fontos különbség még a magyar iskolarendszerhez képest, hogy Angliában egyenruhát viselnek a diákok. Piszkálódás persze itt is van a gyerekek között, de az uniformis valamelyest tompít ezen, hiszen mindenki egyforma öltözetet visel. „Itt még az is meg van szabva, hogy csak fekete, márkajelzés nélküli cipőt viselhetnek az iskolában, ezzel is tovább csökkentve a kiközösítés esélyét” – teszi hozzá Zsuzsi.
Ilyen egyenruhában indul suliba minden reggel a három fiú (Fotó: családi archívum)
Brit oktatás pro és kontra
Ahogy mindennek, az angliai iskolás mindennapoknak is megvan az előnyös és kevésbé jó oldala is. Zsuzsi nagyra értékeli az egyenruha viselését és azt, hogy a diákok itt nincsenek agyonnyomva leckével, így valóban gyerekek lehetnek, amikor kijönnek az iskolából. Imádják azt is, hogy nem kell reggel cipekedniük, csak a vízzel teli kulacsot, és ha aznap szükséges, tornafelszerelést kell magukkal vinni.
Az itteni menza elképesztő! Minden nap négy fajta ételből választhatnak reggelente, ezekhez plusz feltétek is járnak, ebéd után pedig desszertet, és egészséges rágcsálnivalót is kapnak.
Zsuzsi szerint viszont sokkal jobb Magyarországon az, hogy nem szedik szét folyton az osztályokat, így többé-kevésbé ugyanazokkal járják ki az iskolát a gyerekek, akikkel együtt kezdtek. A tanmenet mindenképpen feszesebb, és ami Ádámék anyukája szerint egyértelműen kijelenthető, hogy itthon fegyelmezettebbek az iskolások. „A briteknél sokkal szabadabbra vannak engedve a gyerekek, ami szerintem nem minden esetben jó” – fejti ki a véleményét.
A másik, amiről Zsuzsi azt gondolja, hogy fejlesztésre szorul Angliában, az az iskola és a családok közötti kommunikáció. Náluk nincs ellenőrző vagy üzenőfüzet, mindenkit e-mailben értesítenek, ami vagy megérkezik, vagy nem. Mint mondja, egyedül neveli a három fiút, de természetesen az apukájuk elérhetőségei is le vannak adva az iskolában. Ez sokszor okoz fennakadást, gyakran megesik ugyanis, hogy csask az egyiküket értesítik bizonyos dolgokról, hiába kérték többször is, hogy mindkettőjüket tájékoztassák.
A tanévet egyébként sokkal több szünet tarkítja, mint a magyar iskolákban: minden évszakváltáskor jár egy kis vakáció, de a tanárok továbbképzése miatt is adódnak 1-2 napos tanítási szünetek: „Előfordul, hogy 2 hetet suliba járnak, majd 1 hetet itthon vannak, visszamennek 1 hétre, és aztán újabb 1 hetet kapnak itthonlétre. Szóval aránylag sok szünet van, de mindezt levonják a nyári szünetből, ami itt július 21. körül szokott kezdődni. Az utolsó napokban már nem tanulnak, sportnapot, évzáró bulit tartanak vagy filmeket néznek, az utolsó napra pedig egy hatalmas pikniket szerveznek, ahová a szülők is hivatalosak.”
Nyitókép: Zsuzsiék családi archívuma
Kapcsolódó cikkek
