Kisgyerek

Lackfi János: Kicsit a kirakatban élek, és ennek többnyire nem örülnek a gyerekeim

Ötven év, hatvanöt kötet, harmincnyolc műfordításkötet, sok-sok fellépés, ezer aprócikk - olvasható Lackfi János író, költő, műfordító Facebook oldalán. Szóval kicsoda is pontosan Lackfi János?
2022. Április 26.
Lackfi János (fotó: 24.hu)

Lackfit nevezték már a kortárs magyar irodalom legszerethetőbb figurájának, a szavak és a nyelv játékos pajtásának, a stand-up poetry misszionáriusának.

Ő maga 17 éves koráig tenoristának készült, de egy szerelem hatására kibújt belőle az irodalom alienje, hogy aztán vérmes komolysággal gyúrjon a felnőtt írói-költői szerepvállalásra. Menet közben aztán kiderült, hogy Lackfi János mindenféle korosztálynak szívesen ír; és az is, hogy a gyomorbajos komoly irodalom helyett inkább humorral kínálja meg olvasóközönségét. Például a Facebookon.

Névjegy

Lackfi János

Író, költő, műfordító, tanár

Született: Oláh János néven, Budapest, 1971. május 18.

Szülei: Mezey Katalin, Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító; és Oláh János József Attila-díjas magyar költő, író, szerkesztő

Felesége: Bárdos Júlia, művészettörténész

Gyermekei: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002), Julianna (2015)

Díjak: Gérecz Attila-díj, József Attila-díj, Déry Tibor-díj, Év Gyermekkönyve-díj, Janikovszky Éva-díj és még sok, sok, sok…

Ha most hirtelen arra kérném, hogy pár vonallal, színnel rajzolja meg a Lackfi címert, akkor mi szerepelne rajta?

Egyszer megrajzoltuk a gyerekekkel. Arra emlékszem, hogy nyulak szerepeltek benne, mert volt egy gonosz szomszéd nénink, aki azzal csúfolt, hogy szaporodunk, mint a nyulak. Ennivaló is volt benne, mert eléggé szeretünk sütni-főzni, jó hangulatban együtt lenni. Zenehallgatás, tánc, bulizás is volt rengeteg, úgyhogy lehetne benne hangszer simán. Tudtunk élni, örülni, hangoskodni. Most már megcsendesedtünk, csak két gyerek van idehaza.

Sok interjúban mesélt arról, hogy az írás kemény munka, ami fegyelmezettséget igényel. Milyen tervszerű időbeosztás mellett zajlik egy 21. századi költő, író napja?

Reggel leülök, és írok, aztán írok estig. Ez így uncsinak hangzik, pedig azért végig kalandozás is, világokat építgetek a papíron. Amúgy meg van gyógytorna-idő, mert volt egy sportbalesetem, izomszakadás a vádlimban, és most állok majd vissza a fociba, kosárba, muszáj megerősíteni a bokát, lábfejet, térdet, lábat. Ha minden jól megy, a heti két-három sport is visszajön esténként. Van imaidőm, többször is együtt vagyok Istennel a nap folyamán. Az ebéd családi, és délután is szoktunk beszélgetni, játszani, mesélni, leckeírásban segítek olykor.

Van-e a napnak, hétnek olyan szakasza, ami szigorúan a gyerekversek, mesék írására van fenntartva?

Külön gyerekirodalmi időm nincs, amikor írni kell, akkor írom… Vagy ha valami eszembe jut, csak úgy nekiülök, legalább kerekednek a könyvek. Most éppen egy ABC-s mesés-verseset csinálok. Mindig hizlalgatom kicsit.

Létezik-e külön múzsa a gyermekversek és mesék megírásához?

Sokkal könnyebb, felszabadultabb gyerekeknek írni. Jobban nyeregben érzem magam, nagyobb a lendületem, kevesebb a bizonytalanság. Olyan, mint az örömzene a zenésznek. Leülök, jól érzem magam, áramlik a muzsika…

Lackfi János mint keresztapa

-A Lackfi nevet egy 12. századi címertan könyvből választotta magának.

– A Bögre család kalandjaiban a Lackfi család mókás, kaotikus hétköznapjai elevenednek meg, a gyermekei pedig saját keresztnevükön szerepelnek a versekben.

– Egyik mesehőse, Kövér Lajos, egy zuglói utca után kapta a nevét.

A késdobáló című verséből az derül ki, hogy a művészlét rettenetes, de szerencsére a késdobáló tudja a dolgát, így gyermekének, aki maga is része a produkciónak, haja szála sem görbül meg a porondon. Az Ön gyermekei is sok-sok versében szerepelnek. Publikálás előtt elolvasták ezeket? Volt esetleg számonkérés, konfliktus, amikor úgy érezték, hogy apa cikis helyzetbe hozta őket?

Kicsit a kirakatban élek, és ennek többnyire nem örülnek a gyerekeim. Sok forgatás volt például, amikor nem viselkedhettek spontán, hanem elég hosszasan és unalmasan kellett beállított helyzetekben mozogniuk. Azt sem ők választották, hogy ország-világ szeme láttára ugrabugrálnak, szerelmesek vagy hisztisek egy-egy versben, mesében. Most már felnőttek, nem zavarja őket annyira, de kamaszkorukban kínosnak érezték, dühösek voltak miatta. Kisjulival, aki még csak hatéves, nemrég olvastuk újra az Élni hogy kell? című könyvemet, melyet épp az ő kicsikori sztorijaiból írtam, és tetszett neki a dolog. Viszont korábban a Facebookomon volt egy kis sorozatom az ő aranymondásaiból “Lackfi Julcsi élete és tanításai” címmel. Rengetegen rajongták, de ezt aztán Julcsi hároméves korában felfüggesztettem, nem akartuk, hogy afféle “kényszer-sztárként” vonuljon be az oviba. Sokan sajnálták, de muszáj volt meglépnem.

Mit gondol, mi a három legszerethetőbb és három legelviselhetetlenebb tulajdonsága Lackfi Jánosnak, a családapának és férjnek?

A humorom jó is, rossz is egyszerre, hiszen sokszor segít élni. Máskor viszont kényszeres, fárasztó tud lenni, komoly, mély beszélgetéseknél pedig kimondottan kerülnöm kell. Azt hiszem, javamra írhatom, hogy ha valakit megbántottam, mindig igyekeztem teljes szívből bocsánatot kérni. Gyermekeim karácsonyi szeretet-leveleinek tanúsága szerint biztonságban érezték magukat mellettem, aminek örülök.

Ami a rossz tulajdonságokat illeti, sokszor keveset vagyok az enyéimmel, a munkamániám eltávolít tőlük, voltak olyan évek, amikor ehhez még rengeteg szereplés is jött, nem voltam jelen eléggé. Hirtelen haragú vagyok, és bár már sikerült ezzel megküzdenem, és mostanában nemigen szoktam “felrobbanni”, sajnos éveken át komoly lelki sebeket okoztam ezzel, tartottak tőle a gyerekeim.

Ha gyerekeknek ír a költő, író, akkor az online térben előbb-utóbb szemberobog a szülő, és néha gázol is. Nagy vihart kavart a Véletlen című stílusparódiája, de akár említhetném A fiúk dalát, ahol egyenesen azzal vádolták meg, hogy nők elleni erőszakra buzdít. A kortárs gyermekíró- és költő másodállásban a szülőket is kell, hogy edukálja?

Ó, rengeteg békeszerető szülő támad nekem értetlenségből, védve tőlem gyermekét. Azt fröcsögik, ledarálnak, agyonvernek, soha többé ne írjak verset. Olyan is akadt, hogy valaki, miután megértette, nem akarok rosszat, csak ő értett félre valamit, lelkes rajongó lett aztán. De mondjuk a bumburnyák támadóknál nem ez a jellemző.

Viszont, amikor kedvesen reagálok, azon ledöbbennek. Jobban örülnének, ha visszatámadnék, sértegetném őket, és átcsaphatnánk folyamatos kocsmai anyázásba. De nekem semmi bajom velük. Nekik van velem. A harag amúgy nem gond önmagában, hiszen erős érzelem. A félreértés meg a megértés első lépcsőfoka. Hiszen érti-érti a dolgot az illető, csak nem pont jól…

Mindenesetre mindezek sokkal előbbre visznek, mint az unalom, amibe rengeteg nagyszerű mű belefullad. Á, úgysem értem, aztán kész, passz, legyintés… Nyilván megviselnek a támadások, én sem vagyok fából, de sokan az ilyen balhékból tudják meg, hogy ma is írnak verset emberek. Nem vágyom botrányra, de roppant hasznos, ha bekövetkezik. Aki a legdühödtebben üt-vág engem, az teszi a legtöbbet azért, hogy minél szélesebb körben megismerjenek. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor elképesztően sok szimpatikus szülő és olvasó száll be a ringbe, és vesz a védelmébe, mint amennyien nekem esnek vérrel, vassal, vencsellővel.

A védelmezőknek hálásan köszönöm!

Szívesen gondolja (gombolja) újra a gyermekverseket, az irodalmi kánon nagyjait, pl. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjét is. Hogy fogadták a light verziót a pedagógusok? Nem akarták rögvest tüzes kemencébe vetni?

A legnagyobb örömömre egyetlen támadás sem érkezett, pedig tartottam tőle. Számos szülő jelezte vissza, mennyire élvezte gyermeke ezt a változatot. Igyekeztem úgy újramesélni a sztorit, hogy az eredetinek minél több íze megmaradjon, és értsék is a nagyon más világban felnövő gyerekek, hogy a körtemuzsika, a csizmahordás, a markoláb és a többi nem múzeumi dolgok, hanem valamikor az élet része voltak. Ami furcsa a könyv kapcsán: szülői beszámolók szerint attól több pedagógus is elzárkózott, hogy az eredeti helyett hivatalosan is az én “újragombolt” változatomat olvashassák a gyerekek. Vagyis érezhető egyfajta idegenkedés. Nem tudom, azért-e, mert olvasták, vagy azért, mert nem. És félreértés ne essék, ez nem hiúsági kérdés. Itt én vagyok a legkevésbé fontos. A könyv minden sorával Móráét szolgálja, azt teszi érthetővé a mai olvasónak.

A tanítás, a diákokkal való kapcsolódás végigkíséri a pályafutását. Még mindig tart interaktív, rendhagyó irodalmi órákat, előadásokat?

Kevesebb most a szereplés, mert visszavettem belőle, sok volt az évi 150-160 fellépés. Azért maradt így is minden hónapra. Májusban például Budapesten, a MOMKult-ban lesznek koncertek-felolvasások az 50+1. születésnapom alkalmából. Szerepel Lovasi András, a Kaláka, Hrutka Róbert, a Rackajam. Malek Andival meg egy jó kis gyerekes felolvasást-dalolást tartunk 8-án, mindenkit szeretettel várunk!

Lackfi János a hálón

Facebookon ITT

Instagramon ITT