A mesékről általánosságban beszélni nehéz, hiszen koronként, kultúránként, térben és időben is nagyon eltérőek. A kortárs mesék egyik népszerű típusába tartoznak azok a mesék, amelyek már címadásukkal is arra vállalkoznak, hogy valamely problémát vagy nehézséget járnak körbe, olyasmiket, amelyek a gyerekek valós életében, jelenében előfordulhatnak, pl. testvér érkezése, félelem az orvostól, bilizés, stb. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk azokat a meséket is, amelyek betegségekre jelentenek gyógyírt.
Ezek a mesék általában könnyed, humoros hangvételűek, sokszor a betegséget megszemélyesítik, így hozva közelebb és egyben így bagatellizálják el a betegségeket. Mindenki fújja az orrát, ha náthás és a füle is sokaknak fáj, rosszkedvűek és nyűgösek is lehetünk – ha ezt egy könyvből olvassák fel nekünk, és más gyerekkel is megtörténik, akkor már nem is olyan nagy dolog. Itt van mindjárt Lupo, a farkas, akinek borzasztóan rossz a kedve, olyannyira, hogy színt akar váltani.
Tóth Krisztina Orrfújós meséje sok humorral mesél a bacikról, takonyról, és a megbetegedés útjáról. A könyvet Timkó Bíbor illusztrálta, rajzai még érthetőbbé teszik, hogy mi is történik velünk, amikor megbetegszünk.
Berg Judit Doktor Maszat c. könyvében Maszat köhög és megfázott, de nem hajlandó bevenni az orvosságot. De mi történik, amikor a víziló és a zsiráf is elkapják a náthát?
A mese azonban nem csak a fentiek miatt gyógyír. A mese gondoskodás, odafigyelés, közös élmény, összebújás, lelassulás – ezek pedig mind, mind gyógyító erővel hatnak egy kisgyerekre.
Kapcsolódó cikkek
