A mobileszközöket gyakrabban használó óvodások esetében alacsonyabb a szülő-gyerek interakció minősége és mennyisége, mint az ilyen eszközöket nem használó kortársaik esetében. A mobilhasználat elveszi az időt a társas tevékenységektől, illetve megzavarja azokat, ezáltal rontja az együtt töltött idő minőségét, derül ki az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor kutatásából.
A kutatásban 72 szülő-gyermek páros vett részt. A szülők egy kérdőívben számoltak be a család eszközhasználati szokásairól és közös időtöltéseiről, de a gyermekükkel való interakciójukat, viselkedésüket egy laboratóriumi vizsgálat során is megfigyelték, olvasható a biologia.elte.hu-n.
A kutatók azokat az ovisokat vették mobilhasználóknak, akik legalább hat hónapja, hetente minimum két órát töltenek eszközhasználattal, például játékkal. A másik csoportba azok a gyerekek kerültek, akik nem használnak mobilt, szüleik elmondása alapján életükben maximum 5 alkalommal használtak aktívan mobilt vagy tabletet.
A kutatás egy szülői kérdőívből és a laboratóriumban kétféle játékból – egy strukturáltból és egy szabadból – állt, amelyekkel a szülő-gyermek interakció minőségét vizsgálták.
A strukturált játék során a feladat az volt, hogy a szülő és gyermeke együttműködve rajzoljanak egy fenyőfát vagy egy házat úgy, hogy egyikőjük az egyik gombot tekeri, míg a másik a másikat egy etch-a-sketch rajztáblán. A kutatók ezután elemezték az interakciókról készült videókat a szülő-gyermek kapcsolat minőségének mutatóit keresve. Öt szempontot találtak, amellyel az interakciók általánosságban jellemezhetőek voltak: az interaktivitást (pl. a gyermek interakciót kezdeményez, amire a szülő reagál), a szülői kontrollt (a szülő fizikailag vagy szóban irányítja a gyermeket), a partnerre irányuló figyelmet (pl. egymásra néznek), az együttműködést (közösen dolgoznak a feladaton) és a közös szórakozást (pl. a szülő és gyermek együtt nevet).
„Azt az eredményt kaptuk, hogy a közös játék során a mobilozó gyerekek és szüleik interakciói szegényesebbek voltak, mint a nem mobilozó gyermek és szüleik játékai. Kevesebb volt közöttük az interaktivitás, az egymásra irányuló figyelem és a szülői kontroll is” – összegzi az eredményeket Dr. Liszkai-Peres Krisztina.
A kutató szerint, ha több időt tölt együtt a család, akkor kevésbé valószínű, hogy a mobilhasználó gyerek függővé válik, vagy hogy rendszeres családi konfliktusokhoz vezet a gyerek mobilozása. A közös digitális tevékenységek azonban nem bizonyultak ilyen hatékonynak, valószínűleg azért, mert nem biztosítják az olyan minőségi társas helyzeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a biztonságos kötődés kialakulásához és a gyermek különböző készségeinek (pl. önszabályozásának) fejlődéséhez.
“Az összefüggések mögött több tényező is állhat. Egyrészt, a gyerek digitális eszközhasználata elveszi az időt a társas tevékenységektől, emiatt kevésbé fejlődnek a gyerek társas készségei, ami a szülő-gyerek interakció során is megnyilvánulhat. Ráadásul, kiderült az is, hogy a többet mobilozó gyerekeknek a szüleik is többet mobiloznak, ami ahhoz vezethet, hogy a családtagoknak összességében kevesebb ideje marad a valóélet-beli, minőségi együttlétre, így romolhat a közös aktivitások színvonala. Azonban fordított összefüggés is fennállhat: a szegényesebb szülő-gyerek kapcsolat ahhoz vezethet, hogy mindkét fél több figyelmet fordít a digitális eszközökre” – hívja fel a figyelmünket Dr. Konok Veronika.
Azt is hozzátették, hogy az lenne a fontos, hogy ha a gyerek használ is mobilt, akkor is jusson elegendő idő a nem-digitális tevékenységekre, mozgásra, közös családi időtöltésre. Ezzel nemcsak a társas készségeik fejlődését segíthetik elő, hanem a problémás eszközhasználat megelőzését is.
Kapcsolódó cikkek
