Beszélgess minél többet a kicsivel!
Légy türelmes, tedd lehetővé,
hogy kifejezhesse magát!A beszéd tanult tevékenység, és formálódása sohasem ér véget. Így megszólalásunk mikéntje saját habitusunk mellett környezetünkről is árulkodik.
Arra a kérdésre, hogy milyennek látja köznapi beszédünk állapotát, Thoroczkay Miklósné logopédus a viszonylag könnyebben orvosolható problémával kezdi: az az örvendetes tény, hogy idegen nyelveket tanulunk, romboló hatással van magyar megszólalásunkra. Ám ez afféle allűr, ahogyan felvettük, úgy le is vetkőzhetjük. Súlyosabb a beszéd felgyorsulásának jelensége.
– Harminc évvel ezelőtt egy másodperc alatt átlagosan 11 hangot ejtettünk ki, ma 15-16 hangot – kezdi a számadatokat. – A leggyorsabb még ejthető és nagy nehezen megérthető sebesség a másodpercenkénti harminc hang. A felgyorsult élet hozza magával a beszédtempó növekedését, de a sietség miatt nem tudjuk artikulálni a hangokat, ettől motyogóbb lesz a beszédünk.
A gyerek is így tanulja meg!
A rossz példa átragad a többiekre, akiktől a kisgyerekek beszélni tanulnak, így egy nemzedék alatt is sokat romolhat a felnövekvők szóbeli kifejezőkészsége. A helyes artikulációra, tempóra és hangsúlyozásra ügyelő mikrofonbizottság és rendszeres beszédóra csak a közszolgálati médiában létezik, a többi helyen bárki szólhat a közönséghez; a szakember szerint viszont minden közbeszélőnek, politikusnak, szóvivőnek, cégvezetőnek, tanárnak, de még az eladónak is kötelező (lenne) figyelni a megszólalás módjára.
A tévé és a logopédus
Nem csak a környezetünkben hallható beszéd hiányosságai felelősek azért, hogy már óvodáskorban is egyre több gyerek szorul logopédiai segítségre, méghozzá hosszasabb terápiára, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A konkrét okot a szakemberek sem ismerik, de gyanítják, hogy mindenképpen felelős ezért a családon belüli beszélgetés, mesélés apadása. 
A könyv segít gyereknek,
felnőttnek a szép
beszéd elérésében.A televíziós mesék és a dévédék adta vizuális élmény biztosan sokat jelent a gyerekeknek – véli a szakember –, de ezek esetében egyirányú az információközlés. Az utánozható, érzelmekkel teli élőbeszéd a kicsi tempójához igazodik, ő vissza tud kérdezni bizonyos dolgokra, meg tudja állítani az édesanyját, ha valami kevésbé világos a számára. E lehetőségek hiánya gátolja a beszédtanulást.
A logopédus emlékszik arra, hogy iskoláskorában még volt beszéd- és értelemgyakorlat az általános iskolai tantárgyak között, a gimnáziumban pedig retorikát tanultak, amely ötvözte a fogalmazástanítást és a kifejezésmódot.
– Ugyanolyan fontos volna ez is, mint az írás- és olvasástanítás – mondja. – Azért fogalmaz sok magyar pongyolán, mert egyrészt nem tudja kifejezni az indulatait, másrészt nem „csomagolja” megfelelően a mondandóját.
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek
