Kedves Anya!
Jól ismerlek. Tudom, milyen színes egyéniség vagy, tudom, mennyi minden érdekel és milyen sok mindent szerettél volna csinálni az életben.
Tele voltál tervekkel. Talán régen orvos akartál lenni, stewardess, ügyvéd, netalán pszichológus vagy tanárnő. Majd jöttek a szerelmek, a magánélet vargabetűi, a szülők eltérő elképzelése, a fránya anyagiak, amik szépen felülírták a színes álmokat.
Úgy érzed, jobb lett volna mást tanulni, mert most látod csak igazán, hogy nem a jelenlegi szakmád az, ami egy életre boldoggá tesz, és a kapott pénz is csak halovány sor a családi kasszás excelben. De akkor elvitt a kamasz hevület, a hormonok. Másról szólt akkor az élet. A jegyek lehettek volna jobbak is. A választott iskola lehetett volna más. És lehetett volna többet tanulni a felvételire. De hát ki az, aki tinikét céltudatosan menetel előre? Valljuk be, nagyon-nagyon kevesen.
Talán volt olyan hobbid, amit idő, pénz, kitartás, kedv vagy lehetőségek híján nem teljesítettél ki. Nem tanultál hangszeren játszani, vagy nem elég sokáig. Esetleg vonzott a fotózás, a videókészítés, de sosem volt bátorságod belevágni a tanulási folyamatba. Sportolni is szerettél volna, de akkor sokkal fontosabbnak tűntek a barátok, a szerelmek. Elengedted. Majd megbántad. Főleg, mikor a Facebookon, Instán szembejön a régi osztálytárs posztja, akinek fotójáról visszainteget valami olyan megéletlen dolog, ami azt juttatja eszedbe – ez te is lehetnél, te is élhetnél így. A poszt-tengerből mindig az tűnik ki, ami neked nincs.
Szerettél volna még 1-2 plusz nyelvvizsgát, mert mondják, ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Abszolváltad, amit muszáj volt. Most látszik csak igazán: jobban rá kellett volna feküdni a nyelvtanulásra. Csak akkor még ez olyan távolinak tűnt. Most gyerek mellett meg annyira nehéz tanulni. Vagy alszol vagy tanulsz. Napközben pedig esély sincs rá – munka, gyerek, férj háztartás, tágabb család…
Jó lett volna sokkal többet utazgatni a gyermekvállalás előtt. De akkor úgy érezted, hogy ráérsz még. Mindenre sort lehet keríteni később is – gondoltad. Aztán jött Ő, majd a gyerek. Az életed a család lett. A megéletlen “önös” terveket bezártad egy titkos rekeszbe, s a szárnyaidat átplántáltad a gyerekeidre…
De azért jól megvagy. Hisz most van melletted egy társ, aki szeret, és van gyermeked, akivel néha nem könnyű ugyan, de egyre jobban megy az anyaság, kezdesz belejönni. Ez nagyon jó érzés és boldogító sikerélmény.
Természetes, hogy neki más életet kívánsz. Abban a vágyott, remélt életben olyan munkát végez, amit szeret, és amivel sokat keres. Arról álmodsz, hogy tökéletes társa lesz és csodálatos gyerekekkel áldja meg a sors. Marad ideje a hobbijaira, a töltődésre. Szép helyen lakik, egészséges életmódot folytat, sokat utazik. És persze okos, művelt, képzett. Folyékonyan, anyanyelvi szinten beszél több nyelvet is, már tizenévesen jogosítványt szerez és öt év alatt befejezi az egyik kitűnő egyetemet. Vagy nyolc év alatt, ha esetleg orvos lenne.
Nos, ez mind nagyon szép. De talán túl magas a léc. Talán túl idealizált ez a világ! Biztos, hogy olyan nagy baj, ha ennek csak egy része teljesül, de az is másként, ahogyan te elképzeled? Biztos, hogy csak egy út létezik, ami egy szép élethez vezet?
Nyugodtan elmondhatod neki a tanácsaidat, hogy milyen fontos, hogy valamilyen szakmát tanuljon, s ha érzi magában a késztetést, akkor akár egyetemre menjen. Hogy mennyire fontos, hogy nyelvet tanuljon, mert az élet minden területén szüksége lesz rá. Jó, ha sportol és egészségesen táplálkozik, és persze számos előnnyel jár az is, ha valamilyen művészeti ág felé is kacsintgat. Persze kulcsfontosságú, hogy ne hagyjon semmit félbe, amit elkezdett, ahogy az is, hogy olyan szakmát válasszon, amiben ki tud teljesedni, de azért pénzt is lehessen keresni vele.
- Kapcsolódó: Milyenek szülőként az Y generációsok?
Idézd fel, hogy ugyanezeket neked is elmondták a szüleid, és te is időnként befogadtad a jótanácsokat, máskor elengedted a füled mellett. És milyen jól érezted magad! Mentél a saját fejed és a barátaid után, saját elveid határozták meg leginkább a döntéseidet. Öntudatos, önálló gondolkodású fiatal voltál, aki úgy érezte, hogy látja a világ kínálta lehetőségeit, nincs szüksége irányításra.
És tulajdonképp jól érzed magad most is, megállod a helyed, még ha nem is alakult úgy minden, ahogy eltervezted. Hagyd hát te is a gyerekednek, hogy arra menjen, amerre az ösztönei súgják! Próbálj irányt mutatni neki – vagy meghallgatja, vagy nem. Ne akard, hogy azt tegye, ami a te utad volt, mert teljesen más egyéniség, őt más teszi boldoggá, másra van szüksége, más az útja. Nem attól lesz boldog, amitől te lettél volna. De talán nem is kell a boldogság! Kívánj neki inkább harmóniát, nyugodt vagy izgalmas, önazonos életet! Olyat, ami neki való, ami tényleg róla szól.
Kapcsolódó cikkek
