A kisgyerekek, úgy két-három éves koruk táján boldogan vetik bele magukat a házimunkába. Ez az egyetlen olyan tevékenység nekik, ahol módjuk nyílik megfigyelni a szüleiket, és utánozhatják őket.
Az első gyereknek rendszerint még jár a türelem, a nyugalom. Vele képes anyuka fél óráig teregetni a zoknikat, megvárni, míg a konzervdobozok közül végre kihalássza a babot, és harmadszorra is összegereblyézni a lehullott faleveleket, amiket a kicsi boldogan szór a magasba. Aztán jön a testvér – esetleg nem is egy -, egyre több a feladat, egyre fogy az energia, a türelem.
Testre szabott feladatok
Az édesapák amúgy is gyakran hajlamosak rá, hogy a szöget, kalapácsot, ásót, kapát “te még ehhez kicsi vagy!” felkiáltással kikapják a gyerek kezéből. Az apai álláspontot eleinte mélységesen elítélő anyuka mihamar azon veszi észre magát, hogy ő is igyekszik elhajtani a gyereket: “Most ne segíts, kis szívem, mert az életben nem végzek!”
Aztán persze el is szégyelli magát rögvest, hiszen hogy fog az a gyerek nagyobb korában segíteni, ha most semmihez sem engedik oda? 
Szerencsére szinte minden családban akad olyan nagyszülő, keresztmama, nagynéni, aki boldogan maga mellé veszi a gyereket, ha tyúkot etetni, mézest sütni, szőlőt szüretelni indul.
Felbecsülhetetlen szolgálatot téve ezzel mind a szülőnek, mind a gyereknek. A csemeték hamar le tudnak szokni minden házimunkáról, a nagyobbja már remekül mosogatna, porszívózna, mégsem teszi, sőt, úgy kell könyörögni neki… Vagy mégsem?
Bizonyított tény, hogy a többgyermekes családok nem tudják máshogyan megoldani a hétköznapjaikat, csak ha mindenkinek megvan a maga munkája. És míg más családokban a négyéves még kis ügyetlennek számít, itt saját feladata van, ha ügyes, ha nem, el kell végeznie.
A legjobb megoldás természetesen az, ha mindenkinek megvan a maga feladata, és ha azon felül még van kedve vagy megkérik rá, akkor segít, ha nem, akkor pedig nem.
Ügyetlenek
Természetesen vannak gyerekek, akik egy pohár vizet sem tudnak kitölteni anélkül, hogy a pohár ne törne vagy a víz ne ömlene. De míg nagyanyáink vállat vontak: az töri, aki mossa, aki sose mosogat, sose tör, addig a mai gyereknek csak a szidás jut: Jaj, de ügyetlen vagy! – és már ki is vették a kezéből. Az okos csemete hamar rájön, mit kell tennie. Eleinte csak kicsúszik a kezéből ez-az, később az egész porszívót ejti le a szoba közepén, hadd menjen világnak, amit előzőleg összeszedett. Ha meg is szidják, túl lehet élni, viszont nem bízzák rá többet!
Igaz, hogy eleinte többletmunkát igényel, ha a gyerekre bízzuk a takarítás vagy a főzés egy-egy részletét. De amelyik szülő hajlandó kivárni, míg a kicsi elkészül, és gyakran teremt olyan alkalmakat, amikor a gyerek “segíthet”, esetleg még meg is dicséri érte, annak nyert ügye van! Arról nem is beszélve, hogy a gyereket élete végéig elkíséri a munkához való hozzáállása, és csak keveseknek adatik meg, hogy minden ház körüli teendőjüket egy fizetett alkalmazottra bízzák.
A legtöbb problémát mégiscsak az okozza a mostani családokban, hogy a testvérek rendszerint különbözőek, s míg az egyik mindenből kihúzza magát, a másik boldogan hámozza a krumplit, karikázza a virslit, veri a habot.
Nem egy édesanyának okoz lelkiismeret-furdalást, hogy az egyiket – általában a szófogadó, megfelelni vágyó kicsit – mindig “befogja”, a másikra – a lázadó, hisztis nagyra – pedig gyakran ráhagyja, inkább olvasson a szobájában, úgysem ér semmit a munkája.
Ha a fiúgyereket a világ minden kincséért sem lehet a mosogató elé cibálni, legyenek “férfias” feladatai: tartsa rendben a saját polcát, nyírjon füvet, vigye ki a szemetet, adjon enni a kutyának, végezze ő a kisebb bevásárlásokat. Különösen azokban a családokban lázadoznak gyakran a fiúk a takarítás és a főzés körüli teendők miatt, ahol az édesapa csak nagyon ritkán segít az anyukának. Hiszen a gyerekek született utánzók, pontosan másolják a szeretett személy viselkedését, és mindent, de mindent a szüleiktől tanulnak. A házimunkát is…
Kapcsolódó cikkeink:
– Házimunka: melyik hány éves kortól?
2003. január
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
