Normálisék ilyen cudar körülmények között behúzódnak jól fűtött otthonaikba, és csak muszáj esetén dugják ki onnan az orrukat. Másmilyenéknél viszont apa motoros szánt fabrikál Borikából – hólánc, hólapát, jégtörő csákány, jégoldó, túlélőbutykos fagyálló folyadékkal (!) -, és leküzdi magát a NYARALÓBA. TÉLEN. Befűt, vizet fakaszt, fát vág, havat lapátol, ja és persze pakol. Csak két hétre készülünk lemenni, de ha fél évre elzárna minket a hó, “szerencsére” akkor is elegendőek a készleteink.
Globális felmelegedés
Na, ez nem a mi parasztházunknál kezdődik, de azért másnapra a nokedlik tárolására alkalmas bent a hőmérséklet, úgyhogy leszállítom a családot is. Igyekezni kell, mert karácsonyra már olvadást ígérnek (nehogy már lemaradjunk a téli viszontagságokról!). De hát a két zsírúj szánkó ott lapul a csomagtartóban.
Így szánkózunk mi: szobai népviselet le, téli gúnya – harisnya, pulcsi, szkafander, sál, sapka, hótaposó – fel. (Mindez, lévén ikrek, ugye, kétszer!)
– Apa, kell pisíjni! (!?)
(No, ilyenkor jól jön az előző nap épített hóember, mert annak a hóna alatt egészen jól le lehet hűteni az ember fejét.) Kibugyolál, pisil, újra bebugyolál, szánkózik.
– Apa, menjünk gyojsabban!
– De apa, ne fussál!
– Apa, a hómembejt is szánkóztasd meg!
– De méjt nem szejet szánkózni a hómembej?
– De inkább anyával hógolyózzál!
– Holnap is menjünk szánkózni!
– Sajnos valószínűleg holnapra el fog olvadni a hó.
– Akkoj tegnap volt tél és holnap lesz a tavasz?
Most magyarázzam meg két háromévesnek, hogy valaha volt négy évszak, melyek nagyjából negyedévente váltották egymást?
Erre szoktam én Béla barátomnak mondani: – A globális felmelegedés elleni harcban jó úton járunk, csak nem a megfelelő irányba megyünk! (Ha nincs hógolyód, dobd meg dómmal?!)
Hóembernek se keze, se lába…
Hozzávalók: jól tapadó frissen hullott nedves hó, kalapnak piros, lyukas fazék, kabátgomboknak tojásbrikett, orr sárgarépa, kéz cirokseprű. Görgetünk három hólabdát – nagy, közepes, kicsi – egymásra tesszük őket, és kész. (Gordon Ramsay után szabadon.)
Aha!
A hó szikrázik, úgy meg van fagyva, hogy porlik. Répát még csak-csak kilopok az Újházi-tyúkhúsleves hozzávalóiból, de szenet már csak a “tébányai” bányászmúzeumban találok. Az egy szem piros fazekunkban kellemesen gyöngyözik a forralt bor, azt nem adom! A ház örökségéhez tartozó seprű meg elég viharvert. Innen szép nyerni!
Marad a jégszobrászat. Lapátoljunk ember magasságú hókupacot!
– Apa, méjt raktál hóból vakondtújást?
(Igyunk egy bögre forralt bort!)
Az így nyert halmot próbáljuk hóember alakúra formázni!
Lehetséges fejlődéstörténeti állomások: Dzsabba a Star Warsból, Csubakka ugyanonnan, jeti, jegesmedve, hóember. Na jó, lehet hogy hóorángután, de a miénk!
(Igyunk még egy bögre forralt bort!)
Brikett helyett gesztenye, tökfödőnek lyukas vájdling, a répa stimmel.
És most jön a neheze. Az így elkészített (keménykalap és krumpliorr fizimiskájú) hószörny eladása az ikreknek. (Az apák nevében esdekelve kérek minden ügyes kezű rajzolót és illusztrátort, nem kell mindig olyan tökéletes, szép hóembereket rajzolni, néha megtenné egy esetlen ormótlan hógnóm is, rengeteg magyarázkodástól kímélnék meg a hóemberépítő családfőket.) Nem beszélve a kétnaponkénti olvadásról és újabb hóesésről. (Kezdhetjük elölről az egészet!) Szegény vadlibák is úgy kóvályogtak az égen, egyszer dél, máskor észak felé (szinte hallani lehetett, ahogy a “V” alak csikorogva rükvercbe kapcsol), mint Béla barátom a neve napján (most bezárt és már jövök, vagy már kinyitott és megyek?).
– Apa, az Eszti néni libái méjt nem jepülnek a vadlibákkal?
– Mert két nap múlva jöhetnének vissza. És lusták, mint a bölcsődések halászlé és bejgli után.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
