Névjegy:
Rába Tímea (40) főállású anya
Honnan ismerjük: Barátok közt, Jóban-rosszban, Kenó, Skandináv lottó, Vacsoracsata, Hal a tortán, Magyar requiem, Ruttkai Éva Színház
Férje: Tóbiás József (40) képviselő
Gyerekei: Márk (16), Nina (8), Noel (3)
A szépség azért most is fontos számára, ennek ma is sugárzó megjelenése mellett beszédes bizonyítéka, hogy egy fitneszteremben beszéltük meg az interjú helyszínét, ahol Tímea hetente három-négy alkalommal edz. – Mi minden történt veled az óta az emlékezetes szépségkirálynő választás óta?
– Hol is kezdjem? – tűnődik Tímea. – Annyi mindent csináltam, többek között diplomát szereztem a Szent István Egyetemen, elvégeztem Gór-Nagy Mária Színitanodáját. Játszottam tévésorozatokban és a Ruttkai Éva Színházban. Voltak állandó élő műsoraim kereskedelmi csatornákon. Most ezoterikus iskolába járok. Remélem, segít abban, hogy megtaláljam a válaszokat az élet nagy kérdéseire.
– Mivel kapcsolatban van benned bizonytalanság?
– Bizonytalanság nincs bennem, mert tudom, hogy jó úton haladok, és abban is biztos vagyok, ha itt lesz az ideje, a válaszaimat is megkapom. De a lelki fejlődést nagyon fontosnak tartom. Az én legnagyobb feladatom, hogy felneveljem a három gyönyörű gyermekemet. Nagyon büszke vagyok rájuk. Arra törekszem, hogy azt a rengeteg szeretetet és gondoskodást, az olyan értékeket, mint például az egymásra való odafigyelés, a család, továbbadjam nekik úgy, ahogy én tanultam a szüleimtől. Hiszek abban, hogy sokat fognak egyszer majd tenni az emberekért és a Földért.
– Mesélj a gyerekeidről!
– Márk, a nagyfiam tizenhat éves, gimnáziumba jár, idén csak nyelvet tanul. Amikor ő született, még csak huszonnégy éves voltam, szinte gyerek. Próbáltam megfelelni az anyai hivatásnak, de teljesen felkészületlen voltam. A várandóságom kilenc hónapja alatt 33 kilót sikerült híznom. Felkészületlenül ért a szülés is, bár a két napig tartó vajúdásra aligha lehet felkészülni. Márk 4680 grammal és 62 centivel született. Szerencsére a szüleimmel éltem, így anyukám minden pillanatban mellettünk lehetett, nem is tudom, hogyan boldogultam volna nélküle. Márkkal nagyon mély a kapcsolatunk, mindenben számíthatok rá, és tudja, hogy ez fordítva is így van. Pici gyerekként el nem tudták mozdítani mellőlem. Ezért, mondjuk, egy játszóház szóba sem jöhetett, kizárólag akkor, ha én is maradtam. Az óvoda és az iskola első két osztálya sem volt könnyű sem neki, sem nekem. Aztán tizenhárom éves korában ellökte a kezemet, és egy sarokkal előbb szállt ki az autóból, amikor iskolába vittem. A kamaszkor ilyen megnyilvánulása persze fájdalmas, még ha értettem is, miről van szó. De mára visszatalált hozzám, megint büszke az édesanyjára. Ha együtt megyünk valahová, sose mulasztja el megjegyezni: „milyen szép vagy!”
Nagy korkülönbség
– Márk hogyan élte meg, hogy nem a saját édesapja neveli?
– Tudom, hogy van benne szomorúság. A férjem soha nem akart az apukája lenni, de a fiam mindig érezte, hogy nemcsak rám, rá is számíthat, mindenben ott áll mellette.
– A középső egy kislány, Nina.
– Mire ő született, magam is felnőttem. Harminckét évesen őt már másképp vártam, sokkal tudatosabban. Sokat olvastam, készültem, lelkesen vásárolgattam. Ő császárral született, aminek titkon nagyon örültem. Aztán hamar rájöttem, hogy a császármetszés sem leányálom!
Nagyon szép emlékeket őrzök abból az időből is, amikor Nina még baba volt, és hozzá képest kész férfinak tűnt a fiam. Fürdött a nagykádban, én egy kis széken ültem mellette, és beszélgettünk, miközben Ninát szoptattam. Ma már a lányom is nyolcéves, és szakasztott ellentéte Márknak. Cserfes, könnyen barátkozik, igazi kis vezéregyéniség. Már most utánoz engem, öltözködésben, hajviseletben, és rivalizál velem, ha az apjáról van szó. Ha a férjem átölel, azonnal közénk áll, hogy őt is öleljük.
– Na és a legkisebb?
– Noel is imád a társaság középpontja lenni. Szeret óvodába járni, szerepelni. Olyannyira, hogy Nina táncvizsgáján fel kellett raknom a színpad szélére, ő ott táncolt. Mondanom sem kell, hatalmas sikert aratott. Ösztönösen eléri, egy pillanat alatt, hogy mindenki rá figyeljen.
– Sokat változtál a tizenhat év alatt, mire háromgyerekes anya lettél?
– Rengeteget, harminchét évesen újra anyává válni csodálatos érzés. Mindent másképp éltem meg, okosabb, rutinosabb lettem.
– Meglehetősen hosszú idő telt el a gyerekek születése között. Így terveztétek?
– Nem volt ez olyan pontosan megtervezve, de most már elmondhatom, szerencsés volt az időzítés. Mindegyik gyerekemmel úgy tudtam foglalkozni, ahogy szerettem volna. Jó érzés, hogy mellettük lehettem minden fontos pillanatban.
– Hogy zajlik nálatok egy nap?
– Ma már mindenkinek megvan a maga élete, időbeosztása. A gyerekeket elvisszük óvodába, iskolába, a férjem is megy a dolgára. Én délelőtt otthon maradok, ilyenkor tudok foglalkozni a háztartással, vásárlással. És ilyenkor van időm egy kicsit magamra is. Gondolkodni, írni, edzeni. Aztán jön a délután, már nagyon várom, hogy mindenki hazatérjen. Estére a hatalmas vircsaft betölti az egész lakást. A fürdőszobában minden csupa víz, a kicsik indiánüvöltéssel fogadják az apjukat. A férjemen is azt látom, hogy ilyenkor nem akarja korlátozni, rendszabályozni őket. Gyakran szervezünk olyan hétvégéket, amikor magunk vagyunk, legfeljebb csak a szomszéd utcában lakó édesanyámat hívjuk. Pedig nagy a család, és szeretünk együtt lenni a három testvérem családjával is. De szükségünk van ezekre a meghitt együttlétekre. Megyünk a dombra, szánkózunk, kutyát futtatunk, van belőlük három. Hihetetlenül feltöltődünk egy ilyen napon, és ilyenkor az is átfut a fejünkben, hogy milyen jó lenne még egy baba.
A StoryOnline Sztárlexikon Rába Tímeáról
Forrás: Kismama magazin