Mínusz 11 kiló
December 24.
Nagy nap ez a mai! Kicsi lányunk életében az első igazán látványos ünnep. Mert tavaly még olyan pici volt!
Persze a készülődés már hetekkel hamarabb elkezdődött, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy egészséges, ízletes és persze kalóriaszegény menüt állítsak össze népes, éppen ezért több “turnusban” érkező családomnak. Az étkek sorában a gerincet a múltkor már említett töltött káposzta képezi majd, de mivel nem mindenki küzd súlyproblémákkal, más lakomát is kell varázsolni.
Idén először nem sütöttem süteményeket, gondolkodtam is, mit fogok csinálni egész nap.
Nálunk a szenteste mindig úgy zajlik, hogy elmegyünk a szüleinkhez, majd a legvégén haza. Három család, három vacsora… Már előre rettegtem. Megváltozott életemben helyet kaphatnak-e még a szívvel-lélekkel elkészített, ízletes ünnepi falatok, vagy ellenállok majd a kísértésnek?
Nem sikerült. Bár a “nagy zabálás” az idén elmaradt, anyósom diós süteményének már az illata izgalomba hozta az ízlelőbimbóimat, beindult a pavlovi reflexfolyamat, és éreztem, inkább feláldozom magam… és eszem egy szeletet. Meg még egyet…
Lelkifurdalással indultunk tovább a szüleimhez, ahol – tekintettel az elhatározásomra – NEM KÉSZÜLT ÜNNEPI VACSORA! Csak azért, hogy ne essem kísértésbe. Na persze finom falatok akadtak azért így is, de nem bűnre csábítóak.
Hazaérkezvén meglepetten konstatáltam, hogy aprócska lakásunkat birtokba vette egy hatalmas doboz, gyönyörű ezüst- és aranycsillagokba öltözve. Miután könnyeimmel küszködve asszisztáltam kislányom öröméhez, a férjem közölte: a monstrum az én ajándékom, azt nekem hozta a Jézuska, ő beszélt vele.
Óvatosan lebontottam a dekorációt, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy néhány hete elejtett megjegyzésemet mégiscsak meghallgatták “odafönt”, és küldtek nekem egy igazi, profi lépcsőzőgépet. Most aztán nincs többé arra hivatkozás, hogy nincs időm, meg hova teszem a gyereket, meg ilyen-olyan dolgom van… Csak felpattan az ember az esti tévénézés közben, és felgyalogol egy felhőkarcolóra!
December 25.
Miután a férjem otthon összeszerelte a gépet, egyből kipróbáltuk. Megállapítottam, hogy sokkal nehezebb, mint az edzőtermi, és ezzel a megállapítással le is fordultam róla. Nem így Máté, aki rögvest arra az elhatározásra jutott, hogy maga is belekezd egy fittebb életbe!
December 28.
Miután szerencsésen túléltünk még egy-két vendégeskedést, rábeszéltem Mátét, hogy menjünk el a MOM-ba egy kicsit mozogni. Ő nagyon szereti a szaunát, gondoltam, amíg én tornázom, addig ő szaunázik, úszik egy kicsit. De inkább végigcsinálta velem a már megszokott programomat, és nem is találta gyengének, annak ellenére, hogy ő heti rendszerességgel sportol.
December 31. – január 1.
Még egy nap az évből, meg egy a következőből, amit képtelenség evés nélkül megúszni. Nekem ez már olyan, mint egy mumus. Szép lassan rájöttem arra, hogy egész jól elvagyok addig, amíg nem kezdek el enni. Akkor már nagyon nehéz megálljt parancsolni! Az óévet a barátainknál búcsúztattuk, akiknél hétköznap sem ritka a többfogásos vacsora, így már nem is csoda, hogy ezen az estén nyolc-tíz féle ételköltemény került az asztalra. Igaz ugyan, hogy a natúr húsok nem tartoznak a hizlaló kategóriába, de sajnos Judit somlóijának még egy amúgy nem édesszájú fogyókúrázó sem tud ellenállni. Na persze kizárólag diétás tejszínhabbal!
Január 3.
Ma álltam először mérlegre. Az előbbieket olvasva talán senki sem csodálkozik azon, hogy híztam. Ráadásul két kilót. Rögtön sírva fakadtam, hogy milyen szerencsétlen és eredménytelen vagyok, közben sajnáltam és fel is mentettem magam. Magyarázkodtam a belső hangnak, hogy “pedig én úgy vigyáztam”, aztán szép lassan beismertem, hogy saját magamnak is hazudok. Diós süti, zserbó, somlói meg a többiek. Így vigyáztam? Késő bánat. Megszorítások és keményebb kondizás következik!
Január 5.
Két napja léböjtölök. Nehezen bírom, de a két visszakúszott kilótól meg kell szabadulnom. Tízpercenként állok mérlegre, csalok is (mert akkor állok rá, amikor biztosan távozott néhány deka), és várom a csodát.
Január 10.
Csoda jött, két kiló ment. Ma az idén először jártam Lacinál. Elmeséltem a kálváriámat és a leküzdött két kilót, mondtam, hogy a két ünnep közt sem lazsáltam, amíg ő szabin volt, én dolgoztam!
Nem egy agyondicsérős típus, de a mosolyából láttam: saját sikerének érzi, hogy nem tudok már torna nélkül létezni.
Január 13.
Az Angyalkonyha óta még nem találtam igazán magamra. Próbálkozom mindenféle diétával, odafigyeléssel és “nemevéssel”, de még nem forrt ki bennem a megoldás. Hosszas tűnődés után Mátéval egyetértésben arra jutottam, hogy megpróbálunk egy gondosan kidolgozott módszer szerint élni, étkezéseink szigorú szabályozásával. A részletekről legközelebb! Mostantól havonta csak egyszer állok mérlegre (megpróbálom megállni), továbbra is tornázom, és odafigyelek. Most már nem is egyedül, hiszen a férjem is társammá vált a küzdelemben (nem túlsúlyos, csak egy-két kiló felesleg van rajta).
Eljutottam arra a megállapításra, hogy nem adom fel, mert egy esélyem nekem is van, de a korábban elhatározott egy év talán nem lesz elegendő… És akkor mi történik? Akkor kettő lesz. Vagy öt. De egészséges és fitt leszek!
Kommentár:
Máté, Merci férje
Egy szép őszi napon találkoztunk. Megismerkedtünk, és szerelmesek lettünk. Akkor még nem terveztünk semmit, csak élveztük a kezdeti fellángolást, nem számított semmi, csak hogy együtt legyünk – mindig, mindenhol. Séta a Várban, fagylaltozással kiegészítve, rétesmajszolás a Normafánál, egy tál gyros valahol a körúton, bőséges ebédek a rokonlátogatások alkalmával. A szerelemben nem a kilogramm és a kalória a mértékegység, és a barátokkal való találkozások alkalmával is könnyedén engedtük el a fülünk mellett az ismert “szép is a házasélet” és a “de jól tartod magad” megjegyzéseket. Aztán jöttek az apró, kellemetlen problémák: ez a ruha kicsi, ingből és öltönyből is nagyobb méret kell. És eljött az első fogyókúra ideje. Egy jó receptért persze nem kell a szomszédba menni. Mindenki tud valami tuti tippet, mégsem sikerül senkinek lefogynia. Ilyen-olyan íztelen teák, délig semmi, utána egy fél alma, napi 3,14 kalória, és még sorolhatnám az ismerős, gyomorszorító ötleteket. Kinek hiányzik a koplalás? Pláne, hogy Merci jó háziasszony módjára az asztalra teszi a finom pörkölteket, töltött káposztát, és mindent, mi szem-szájnak ingere.
És a végső ötlet, változtassuk meg életmódunkat! Vége a lustaságnak, a töméntelen édességhabzsolásnak, a bőséges vacsoráknak! És ebben remek segítség Mercinek a Kismama magazin, melyen keresztül megmutatja a világnak kitartását és akaraterejét. Természetesen az olvasóbarátok biztatásai is erőt adnak neki. De Merci vállalása mit sem érne, ha én nem akarnám ugyanúgy. Ezért is határoztuk el, hogy inkább közösen csináljuk, így sokkal könnyebb. Nanda miatt sajnos nehéz közösen sportolnunk, de azért néha-néha sikerül egy teniszpartit lejátszanunk, vagy közösen kondiznunk. És természetesen a családi séták sem maradhatnak ki.
Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy éljen egészségesebben, és mozogjon kicsit többet, mint amennyi jólesik! Nekünk bevált.
Novák Máté
Forrás: HáziPatika.com