Ideális munkakörülmények? Jó marketing? Tudományosan kidolgozott humán stratégia? Nagy összegű pályázati támogatás? Ötletesség és emberség? Nos, ha egy cég magára a címre vágyik, alighanem mindegyik. Ám amennyiben a nagyfőnök “mindössze csak” jó hangulatú, nyugodt, elégedett, és ennek köszönhetően megbízható dolgozókat szeretne látni maga körül, bőven elegendő az utolsó feltételként említett két tulajdonsággal rendelkeznie. Még akkor is, ha történetesen egy szarvasmarhatelep tulajdonosa.
Valószínűleg kevés munkavállaló akad ma Magyarországon, akinek konkrét elképzelése volna arról, hogyan is néz ki egy családbarát tehenészet. A Kunhalom Agrária Kft. dolgozói azonban egészen biztosan a kivételek közé tartoznak. Ráadásul mindezt nem gazdag fantáziájuknak köszönhetik. Egyszerűen ilyen helyen dolgoznak.
A kutyának sem szúr szemet
A helyszín a közigazgatásilag a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Fegyvernekhez tartozó Szapárfalu. A lakott terület szélén található telep első látásra semmiben sem különbözik bármelyik hasonló profilú vállalkozástól. Az “első látásra” azonban ez esetben hangsúlyos, hiszen aki egy kicsit is konyít a szakmához, annak hamar feltűnnek a korszerű gépek, berendezések, a rendezett körülmények és az ápolt, szemmel láthatólag “jó gazdát szolgáló” állatok.
A külsőségek itt kizárólag a minőségi munkát szolgálják: a társaság osztrák ügyvezető igazgatója, egyben tulajdonosa ugyanis alapvetően szerény ember, nem híve a rongyrázásnak. Hornich Frank nem is tipikus külföldi befektető, hiszen amellett, hogy 14 esztendeje irányítja a tehenészetet, nemcsak megélhetésre, hanem barátokra, tisztelőkre és otthonra is lelt Magyarországon.
A profizmuson kívül azonban még valamit hozott magával szülőhazájából, ami ma még az újdonság erejével hat a magyar mezőgazdaságban: a nyugat-európai vállalati kultúrát. Ez pedig immár kézzelfogható, egy lakókonténer testesíti meg a telep bejáratának közelében. A “fémdoboz” tökéletesen beleillik környezetébe, a szó szoros értelmében még a kutyának sem szúr szemet. Talán csak az előtte “parkoló” ikerbabakocsi lóg ki kissé a képből.
Ám az igazi meglepetés akkor éri a gyanútlan látogatót, amikor belép a szögletes építmény ajtaján. Odabent ugyanis igényes, családi fészekbe illő, hangulatos bútorokkal és kiegészítőkkel berendezett, tágas játék- és babaszobában találja magát az ember.
– Ez a mi céges gyerekmegőrzőnk – mutat körbe Jancsó Mónika, a Kunhalom Agrária gazdasági vezetője, aki “civilben” háromgyermekes anyuka.
Legifjabb, 14 hónapos, Jázmin nevű kislánya “alapító tagja” a szeptemberben indult telepi minibölcsinek. Ennek megfelelően otthonosan mozog a helyiségben, és fogadott testvérének tekinti a vele egyidős Robit, akivel kettesben alkotják a gyermekmegőrző nagycsoportját. Rajtuk kívül a 3 és félhónapos Gáborral, Nagy-Járvás Katalin első gyerkőcével teljes a létszám; őt még most szoktatja be második otthonába a telep fiatal állategészségőre.
Korántsem kedves főnöki gesztus csupán
Pótmamájuk, Monokiné Fórizs Beatrix ugyancsak gyakorló édesanya. Ráadásul képesített óvónő, aki korábban Fegyverneken dolgozott is a szakmájában. Ám miután megszűnt az állása, örömmel fogadta, amikor hajdani óvodásának anyukája, Jancsó Mónika megkereste ezzel a lehetőséggel.
– Nagyjából egy hónap kellett, amíg összecsiszolódtunk – meséli, miközben karjában a bóbiskoló Gábort ringatja. – Az elején egy-egy öltöztetéskor is megizzasztottak a gyerekek, de mostanra szépen kialakult a napirend. A bioritmusuk is egymáshoz igazodott: a két nagyobbikkal a konténer előtt lévő ikerbabakocsiban szoktunk sétálni, abban tanultak meg egyszerre aludni. Itt minden más, mint egy bölcsődében vagy óvodában. Az én munkaidőm elvileg reggel 8-tól délig tart, de rugalmasan alkalmazkodom a szülőkhöz: ha inkább délután kell dolgozniuk, akkor én a napnak abban a felében vigyázok a picikre. Minden másban is így megy ez: a berendezés háromnegyedét a cég vette, a többit pedig a szülőkkel mi adtuk össze, mint ahogyan ennivalót is otthonról hozunk a gyerekeknek.
Később Jancsó Mónika még azt is elárulja, hogy a rendhagyó magánbölcsi már afféle nagycsaládként működik: olykor a kollégák és a szolgáltatást igénybe vevő anyukák idősebb gyerekei is bekukkantanak hosszabb-rövidebb időre. Nem beszélve arról, hogy a telepre érkező vendégek körében egyenesen “eseményszámba megy” a gyermekmegőrző-látogatás.
Ám ez a kezdeményezés korántsem egy eredeti ötlet vagy kedves főnöki gesztus csupán – állítja az ügyvezető igazgató. Hornich Frank szerint Ausztriában nagyobb cégeknél már nem ritkák a hasonló megoldások, amelyek célja alapvetően ott is, itt is ugyanaz: a jó dolgozókat megtartani, megbecsülni és hozzásegíteni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt hátország mellett örömüket leljék és sikeresek legyenek a munkájukban.
– Különösen igaz ez az agráriumra, amely sajátos ágazat: itt többet kell tennie egy vezetőnek a dolgozóiért, mint a gazdaság más területén – vélekedik tört, ámde választékos magyarsággal kifejezve magát. – Ettől függetlenül a gyerekmegőrző pénzügyileg sem nevezhető rossz befektetésnek. Aránylag kevés ráfordítással sikerült megvalósítanunk, és a működtetése hosszú távon már azzal megtérül, hogy az anyukák előbb tudnak visszatérni hivatásukhoz.
– Szeretnénk, ha ez a minta az ország más részein is követőkre találna – mondja búcsúzóul, szerény mosolya mögül kiérezhető, őszinte lelkesedéssel. És bár e szellemiség nem szorul magyarázatra, de hogy konkrétan a privát bölcsőde iránti elkötelezettségét mi táplálja, arra végül kolléganői adják meg a választ. Frank ugyanis amellett, hogy sikeres cégvezető, nem utolsó sorban négy fiúgyermek édesapja is…
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek
