Már eldöntöttük, hogy nagyjából mikor szeretnénk újra munkát vállalni, visszamennénk-e, vagy új helyet keresünk majd, a családban pedig folyamatos egyeztetések folynak arról, ki mikor vigyáz majd a kicsire, ki hozza el őt a bölcsiből, oviból. A sorozat legújabb részében a főszereplő kerül előtérbe. Segítünk, hogy az édesanyák felkészültebben indulhassanak a “csatába”.
Érdemes arra törekedni, hogy minden más stresszforrást kiküszöböljünk, mert a kiegyensúlyozott, céltudatos viselkedésre nagyobb szükségünk lesz, mint valaha. Sokan sok helyütt leírták már (mi pedig biztos el is olvastuk), hogy elég, ha “jó” szülei vagyunk gyerekeinknek. Itt az ideje, hogy kipróbáljuk, nálunk ez hogy fog működni. Talán úgy, ha rangsort állítunk fel, és nem akarunk mindent azonnal és tökéletesen elvégezni. Mondjunk le a receptkönyvben közepes nehézségűnek titulált, másfél óra alatt elkészíthető ételkölteményekről, és együnk akár két napig is spagettit készen vásárolt szósszal, ha ez az ára annak, hogy szánhassunk fél-fél órát a gyerekeinkre, magunkra és társunkra. Talán az válik be, ha bevonunk másokat is, segítséget kérünk, vagy egyszerűen elhatározzuk, hogy este tizenegykor akkor is lefekszünk aludni, ha piros hó esik. Az efféle elhatározások segítenek rendet tartani magunk körül és önmagunkban is. Sok idegeskedéstől kímélhetjük meg magunkat még akár egy később rossznak bizonyuló döntéssel is. A bizonytalanság és a határozatlanság ugyanis nagy “energiafogyasztó”. Ez fokozottan igaz a visszatéréssel kapcsolatos terveinkre: mindenképpen szakítsunk egy csendes, nyugodt estét arra, hogy végiggondoljuk, milyen utak állnak előttünk, merre mennénk szívesen, merre semmiképp, milyen esélyeink és lehetőségeink vannak, kihez fordulhatunk segítségért, milyen teendőink vannak még a munkába állás előtt, és mikor tudunk időt szakítani rájuk. Nem kell mindent azonnal megoldanunk, ezeket a “gondolkodós” estéket érdemes egy kérdéslista összeállításával zárni. A válaszokat a következő nyugodt estéig kitaláljuk, megbeszéljük valakivel, vagy éppen megálmodjuk.
Kívül-belül NŐ vagyok
Anyák vagyunk és nők. Eddig a mérleg inkább az anyaság oldalra billent, kisgyerekek mellett így is van rendjén. Előbb-utóbb viszont eljön a pillanat, amikor kezd visszaállni az egyensúly. Próbáljuk ezt a folyamatot segíteni, hisz érdemes hangsúlyoznunk, hogy nőből vagyunk. Ettől még a gyerekünk nem fog minket kevésbé anyjának tartani. A lelkünknek és a környezetünknek is jót fog tenni a lassú változás. Most, amikor még csak tervezzük a visszatérést, könnyebb időt szakítani arra, hogy fokozatosan változzunk: a kis lépéseket egyszerűbb megtenni, az újdonságok elfogadását is türelemmel kivárhatjuk. Megszaporodtak ősz hajszálaink, vagy száz éve ugyanaz a frizuránk? Ne várjunk az első állásinterjúig, menjünk el most fodrászhoz! Még arra is lesz időnk, hogy kitaláljuk a megfelelő új hajszínt, vagy hagyjuk kicsit megnőni a túl bátran megkurtított tincseket. Gondoljunk arra, hogy amikor majd munkába állunk, sokkal kevesebb időnk lesz magunkra (is). Érdemes előre keresni olyan kozmetikust, aki késő délután is fogad. Kerítsünk sort, ha szükséges, az elhanyagolt bajok orvoslására is: készíttessünk laborvizsgálatot, menjünk el a háziorvoshoz, a szemészhez, a fogorvoshoz, rákszűrésre.
Ha a lakást nem is öltöztetjük új köntösbe ebből az alkalomból, saját ruhatárunkat mindenképpen érdemes átnézni és frissíteni. Ne kezdjünk drasztikus fogyókúrába, inkább szedjük elő a pólók és a farmerok mögül és próbáljuk fel “dolgozós” ruhatárunk megmaradt darabjait. Selejtezzünk, és induljunk beszerzőkörútra. Ha netán hamarosan nyolcórás állásunk lesz, sokáig úgyis csak a legalapvetőbb élelmiszerekről fogunk tudni gondoskodni. A ruhavásárlásnál fontos, hogy jól kihasználható és csinos, stílusunkhoz illő darabokat válasszunk, amelyek egyetlen munkahelyen nem keltenek majd feltűnést. Párunknak sem lesz ellenvetése a költekezés miatt, ha látja az eredményt, és érzi, az új ruhadarab nem egy egyszerű szoknya, hanem egyben “lélekápoló” is. Ha valami csoda folytán teljes régi ruhatárunk használhatónak bizonyul, akár egy új cipő vagy szemüvegkeret is jelezheti: új korszak kezdődött.
Naprakész vagyok
Az biztos, hogy kicsi babával, a szinte egymásba érő szoptatások között úgy fogjuk érezni a nap végére (hol a vége?), hogy “készek” vagyunk. Semmi másra nem vágyunk, mint néhány órányi mély alvásra, vagy addig is legalább egy kis bóbiskolásra a halkan szuszogó kis csomag mellett. De ahogy nő a picur, nem csak az ő, hanem a mi igényeink is változni kezdenek. Fellapozunk néhány magazint, netán a napilapot is átfutjuk. Később bele merünk vágni egy még a szülés előtt megvett és utána a tizedik oldalnál félbehagyott regény olvasásába. Aztán észrevesszük magunkon, hogy egyre tovább “bírjuk” a híradót, azaz nem azonnal alszunk el rajta, hanem valamit fel is fogunk a nagyvilág híreiből. Ekkor kezd újra kinyílni a világ, és a “naprakész” szó is lassan visszanyeri eredeti értelmét. Ha az érdeklődés jeleit tapasztaljuk magunkon, érdemes siettetni is ezt a folyamatot. Nem kell azonnal a parlamenti közvetítéssel kezdenünk, de egy-egy késői híradót azért végignézhetünk. Mindennap szakíthatunk időt egy-egy hosszabb cikk elolvasására. Az interneten kedvenc kisbabás site-jaink közé betehetünk néhány “kakukktojást”, hírportált vagy álláskereső oldalt. A lényeg, hogy gyűjtsünk minél több nem gyermektémájú élményt. Sokat segíthet, ha egy délután erejéig jó szívvel rábízhatjuk gyerekünket valakire, és kimozdulhatunk. Találkozhatunk például rég nem látott, még nem családos barátnőnkkel. Egy finom sütemény mellett beszélgetve sok új információra tehetünk szert. Vagy elmehetünk könyvesboltba, kézművesdélutánra. Ha nem tudjuk kire bízni csemeténket, akkor is szervezzünk rendszeresen olyan programot, ahol ő is és mi is megtaláljuk a saját érdeklődésünknek megfelelő élményt. A kis tipegővel például már nyugodtan mehetünk könyvtárba. Ő leporellót olvasgat vagy kisautózik, amíg mi böngészünk. A játszótéren, ha összeszokott, jó társaságunk van, eldönthetjük, hogy, mondjuk, kedd délutánonként szigorúan gyerekmentes témákról beszélgetünk egymással, amíg az apróságok sorra sütik a homoktortákat. Biztos, hogy alig várjuk majd a keddeket!
Az új élmények varázslatos hatással lesznek ránk: szórakoztatnak és felvérteznek minket. “Vértünk” kettős védelmet nyújt. Egyrészt segít elhinnünk, hogy bár sok minden megváltozott első gyerekünk születése óta, mégsem arról van szó, hogy végképp lezárult volna valami, jóval inkább arról, hogy az életünk továbbra is a MIÉNK, és vele vagy velük együtt teljes. Másrészt környezetünk számára is világossá válik, hogy attól, hogy gyerekeink vannak, még nem ment el az eszünk (pedig hányszor megkapjuk ezt, pláne, ha három, netán még több kicsit nevelünk!), nem szűkültünk be, csupán más az időbeosztásunk. A világ körülöttünk zajlik: ne maradjunk ki belőle teljesen! Azzal, ha mi feltöltődünk és nyitottabbak leszünk, mindenki nyer.
Jó, sőt jobb vagyok
Kiegyensúlyozott és tájékozott nők vagyunk. Azonban ahhoz, hogy újból munkát vállalhassunk, ez még nem elég. “Jónak” is kell lennünk, hiszen szakmai életünk sikerét tudásunk alapozza meg leginkább. A kisgyerekek mellett otthon töltött évek alatt tovább csiszolhatjuk, sőt bővíthetjük tudásunkat. Ha új irányt szeretnénk találni, kedvünk lenne új dologba kezdeni, itt a lehetőség, most érdemes belevágni.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
