Szakértőnk szerint a helyzet egyértelmű – minden három év feletti gyereknek joga van óvodába járni. A valóság azonban nem ilyen egyszerű – ezért talán nem árt még a beiratkozási őrület előtt felidézni azt a három alapvető jogot, amellyel minden gyerek és szülő rendelkezik! Az már más kérdés, hogy gyakran azok a helyzetek sem tisztázódnak, amelyeket “papíron” már megoldottak az illetékesek. Döbbenetes és a szülők számára félelmetes lehet, hogy végül a gyereken csattan az ostor. Itt már nincs mit számon kérni a jogszabályon, itt az emberség és az intelligencia kérdőjelezhető meg, amely egy picikkel foglalkozó pedagógusnál alapvető követelmény…lenne.
1. Ha már felvették, nem küldhetik el!
Ha emlékeznek még, az “ügy” egy kétségbeesett anyuka levelével kezdődött, akinek középsős kislányát ki akarták tenni az oviból, arra hivatkozva, hogy kistestvére született, és anyukája úgyis gyesen van otthon.
Csillag Ferenc, a Fővárosi Pedagógiai Intézet tanügy-igazgatási szakértője szerint ez a döntés teljesen szabályellenes, mert ha egy gyereket felvettek az óvodába, semmilyen indokkal nem lehet onnan kirakni.
Bár a válasz egyértelmű volt, az ügy ezzel még nem fejeződött be. Nem sokkal később azt kérték az anyukától, hogy heti háromnál többször ne vigye be a gyereket az oviba, majd munkáltatói jövedelemigazolást kértek a családtól. Amelyet egy gyesen lévő, pár hetes babáját gondozó anyuka nyilván nem tud elővarázsolni. De miért is kéne neki? – kérdeztük ismét szakértőnket.
Csillag Ferenc válasza ismét egyértelmű volt: – Elképzelni sem tudom, hogy mire kell az óvodának a jövedelemigazolás. Napjainkban nem lehet ilyen igazolást kérni, ez a személyiségi jogok durva megsértése! Ráadásul az alaphelyzet nem változik, bármilyen igazolást is hoz az anyuka – ha felvették a kicsit, akkor semmi alapjuk arra, hogy kirakják! Azt is erős túlzásnak tartom az óvoda részéről, hogy azt kérik az anyukától, hogy minél ritkábban hozza be a gyerekét. Egy pedagógiai folyamatban nem lehet kétnaponta részt venni!
A folyamatos jogsértések miatt az anyuka az ombudsmanhoz fordult, ám azt a választ kapta, hogy írásos bizonyítékok hiányában nem tudnak eljárni az érdekében. Végül a család úgy döntött, hogy ameddig nem kérik a fentieket tőlük írásban, addig úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna. A kislány jár, ahogyan eddig. Mindennap és teljes “munkaidőben”. Így fél év után az édesanya már úgy látja, helyesen döntöttek:
– A dolgok most már rendben vannak. Egy darabig még érkeztek a megjegyzések, de soha nem szemtől szemben, hanem a kislányomnak kezdték mondogatni, hogy ha én úgyis otthon vagyok a kistesóval, nem lenne-e neki is jobb velünk együtt. Kérdezze meg tőlem, miért nem maradhat itthon, ha úgysem dolgozom már. De hát nehéz ezt megoldani, mert a baba mellett szeptembertől iskolába is kezdtem járni. Ráadásul az én szép lányomat mindennap két lelkes pasi várja az oviban, és már messziről integetnek neki. Szeret oda járni, szereti a gyerekeket, és én most unalmas vagyok neki, ráadásul a kistestvér sírása is idegesíti. Szóval jónak tartom az ovit, mert a lányom jól érzi ott magát. Még akkor is, ha néha ilyen kellemetlenségek érnek minket.
2. Mindenkinek joga van oviba járni!
Persze a cikkel együtt megindult a levelek áradata. Kiderült, hogy nemcsak a második kicsivel gyesen lévő anyukák gyerekei vannak hátrányban a felvételinél, hanem az évvesztesek is. A nevelési év ugyanis szeptembertől kezdődik, és sok helyen nem szeretik, ha a gyerek januárban, ne adj? isten áprilisban szeretne csatlakozni a csoporthoz. A legtöbb intézményre nem jellemző a rugalmasság – nem lehet pár hónappal, de még pár nappal hamarabb sem megkezdeni az ovit. Meg kell várni a harmadik születésnapot. Ám arra nem számítottunk, hogy aki “rossz napot” választott a születéshez, annak néha csak fél évvel később kezdődik az ovis élete.
– Az én kisfiam októberben lesz hároméves, tehát évvesztes, így rögtön hátrányba kerültünk. A körzeti óvodában automatikusan a várólistára tettek minket, figyelmeztettek arra is, hogy ne reménykedjünk, hogy még idén bekerülünk. Persze próbálkoztam más kerületi óvodákkal is. Volt olyan, ahová be sem engedtek – már a kapuban azzal fogadtak, hogy közjegyző által összeállított hosszú listájuk van. A vicc pedig az, hogy a környékbeli magánovik egy évre előre tele vannak. Akkor most mi hová menjünk? – kérdezi egyik olvasónk.
Mi azt tanácsoljuk, hogy egyenesen az önkormányzathoz. A jegyzőnek ugyanis kötelessége minden három év feletti gyerek számára férőhelyet biztosítani! A hatályos jogszabály az óvodáskort hároméves kortól állapítja meg, s akkorra teszi az ellátási kötelezettséget is. Tehát ha a szülőt és a gyerekét mindenhonnan elutasították, akkor bizony be kell menni a hivatalba, és az oktatási vagy művelődési osztályon kell megkérdezni, hol van még hely a kerületben, illetve hová vihetik a gyereket. Ha itt sem sikerül dűlőre jutni, akkor írásbeli elutasítás esetén az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál lehet panaszt tenni a döntés ellen.
3. Nincs félnapos óvoda!
Persze az is megtörténik, hogy megvan az ovi, benn is van a gyerek – csak éppen kevés a hely, vagy takarékoskodnia kell az óvodának, így délutánonként nincs elegendő óvónő. Ezért a gyerekek egy részét hazaküldik. Ez történt egy másik olvasónk kisfiával is:
– A nagyobbik gyerekem négy és fél éves, óvodáskorú, a kisebbik egyéves lesz. A nagyobbik óvodába kerülésekor – a kötelező idő után – megszűnt a munkaviszonyom. A kicsit már munkanélküliként vártam. Szeptembertől kétéves esti iskolába szeretnék járni, de a mai napon közölték az óvodában, hogy a gyerekem – mivel a kicsivel itthon vagyok – nem lehet napközis. A kicsit mindenképpen magammal kell vinnem, mert még szopik. Nagy segítségemre lenne, ha a nagyobbik délután is maradhatna az oviban. Egyrészt mert anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, hogy heti három alkalommal egész délután vigyázzon rá valaki, másrészt az iskolára is készülnöm kellene, természetesen a szokásos anyai, háziasszonyi teendők ellátása mellett. Segítségem nincsen, a párom a fővárosban dolgozik, mindennap kétszáz kilométert utazik a munkahelyére. A szüleim aktív dolgozók. Mit tudok tenni?
Mi azt javasoltuk, hogy olvasónk álljon ki a maga igazáért, mert a szülőt arra sem lehet kényszeríteni, hogy délben elhozza a gyerekét. Az óvoda ugyanis nem “félnapos” intézmény. A jogszabály félreértése abból eredhet, hogy ötéves kortól napi négy órát kötelező a gyereknek óvodában tölteni – ám ez nem azt jelenti, hogy ha ez az idő letelik, akkor a gyesen lévő, munkanélküli, vagy más okból otthon lévő anyukáknak kötelességük délben elhozni a gyereket. A határozott fellépés ebben az esetben is megoldást hozott:
– Végül írásban kérvényeztem, hogy a gyerek napközis lehessen. Erre természetesen engedélyezték, azzal a feltétellel, hogy ha megkérnek rá az óvónők, és lehetőségem van rá, akkor ebéd után vigyem el a gyereket. Arra hivatkoztak, hogy kicsi a terem, nem tudnának huszonhat gyereket lefektetni. Saját óvó nénink természetesen rendesen megszidott, hogy ezt azért nem kellett volna (mármint kérvényt írni a vezető óvónőnek), meg hát, anyuka, meg lehetett volna ezt beszélni, egyébként is indoka mindenkinek lenne, és legyek szíves nem beszélni arról, hogy az én gyerekem ottalvós, mert akkor minden gyeses anyuka behozná a gyerekét. Kérdezem én, hogy egyébként nem ezért van az óvoda?!
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
