Fotó: Sanjana Shrestha, WHO
A nepáli Radhika kisbabája koraszülött. Hazájában a szülések hetven százalékára a család otthonában kerül sor. A koraszülöttek gondozásában jelentős a szerepe a kenguru módszernek, amelyet civil, női segítőktől sajátíthatnak el az anyák
Born Too Soon (Túl korán születni) című jelentésében az Egészségügyi Világszervezet több mint száz szakértő segítségével foglalja össze, amit ma a koraszülések, vagyis a betöltött 37. hét előtt világra jövők számáról, eloszlásáról, okairól, az ezzel kapcsolatos tendenciákról és a továbblépés lehetséges útjairól tudni lehet.
Talán a legfontosabb figyelmeztető jel, hogy három ország kivételével mindenütt emelkedett a koraszülések száma az utóbbi húsz év folyamán. Amellett, hogy egymillió-egyszázezren meg is halnak évente koraszülöttségük következtében, igen magas, de nehezen számszerűsíthető azoknak az aránya, akik egész életükre szóló testi, szellemi fogyatékossággal élik túl a korai startot. A koraszülöttség gyilkos hatását jól alátámasztja a megdöbbentő adat: az újszülöttkori halálozás feléért ez a tényező felelős, valamint az ötéves kor előtti halálozásban is ez a második leggyakoribb halálok a tüdőgyulladás után.
A fejlett országokban is van hová fejlődni
Abból a tizenegy országból, ahol 15 százalék feletti a koraszülési arány, kettő kivételével mind Afrika Szahara alatti régiójához tartozik. Az összes koraszülés – melyek részletes adatait itt találod – hatvan százaléka következik be ezen a területen és Dél-Ázsiában. A legszegényebb országokban átlagosan 12 százalékos a koraszülési arány, szemben a magas átlagjövedelmű országokkal, ahol „csupán” 9 százalékos.
Fotó: March of Dimes, WHO
Mount Sinai Medical Center, New York, NY
Elgondolkodtató, hogy a negatív csúcstartók között olyan országok is megtalálhatók, amelyekről nem a szegénység jut eszünkbe elsőként: itt van például az Egyesült Államok a maga megdöbbentő 12 százalékával (itt minden kilencedik baba koraszülött). Az ország hatalmas népessége miatt India (3 519 100 koraszülés/év) és Kína (1 172 300 koraszülés/év) az az ország, ahol a legtöbb koraszülés történik, ám a száz élveszülésre jutó koraszülési arányban a következő országok a listavezetők (ehhez hozzátartozik, hogy a valós arány ennél jelentősen magasabb lehet a nem is jelentett, dokumentáció nélkül elveszített koraszülöttek miatt):
Malawi 18,1 százalék
Comore-szigetek és Kongó 16,7 százalék
Zimbabwe 16,6 százalék
Egyenlítői-Guinea 16,5 százalék
Mozambik 16,4 százalék
Gabon 16,3 százalék
Pakisztán 15,8 százalék
Indonézia 15,5 százalék
És most lássuk az élbolyt!
Fehéroroszország 4,1 százalék
Ecuador 5,1 százalék
Lettország 5,3 százalék
Finnország, Horvátország és Szamoa 5,5 százalék
Litvánia és Észtország 5,7 százalék
Antigua és Barbuda 5,8 százalék
Japán és Svédország 5,9 százalék
Magyarország adatai európai viszonylatban sajnos elég magasnak számítanak: nálunk 2010-ben 8,6 százalék volt a koraszülöttek aránya 99 300 szülésre vetítve.
Esélyegyenlőtlenség
Cseppet sem meglepő, hogy drámai különbség mutatkozik a 28. hét előtt születettek túlélési mutatóiban a szegény és a gazdagabb országok között. Szegény országokban a legesendőbbek több mint 90 százaléka hal meg élete első napjaiban, míg a tehetősebb országokban ez az arány átlagosan csupán kevesebb mint 10 százalék. Persze itt túlélési arányról van szó, nem arról, hogy ők valamennyien egészséges gyerekként fognak felnőni! Ugyanakkor, ahogy a jelentés rámutat, vannak pozitív folyamatokra utaló jelek a fejlődő országokban is. Ecuadorban, Botswanában, Törökországban, Ománban és Srí Lankán felére csökkent a koraszülöttségből fakadó újszülöttkori halálozás a fertőzések és a légzőszervi problémák hatékonyabb megelőzése révén, mégpedig főként a koraszülések 84 százalékát adó, az érettség határától nem olyan messze, a 32. hetet követően, de még a 38. hét előtt születő babáknál.
A fejlett országok közt negatív rekordot produkáló Egyesült Államokban a fekete lakosság koraszülési aránya 17,5 százalék, a fehéreké 10,9, és jelentős tényező az életkor is: 17 alatt és 40 felett ugrásszerű emelkedés tapasztalható. Bár a mai napig sem tudjuk a koraszülések jelentős részének kiváltó okait, annyi bizonyos, hogy az ismert okok különböznek a gazdag és a szegény országok között. A szegény országokban elsősorban a betegségek, fertőzések játszanak jelentős szerepet, a fejlett országokban pedig sok más tényező: az anya idősebb életkora, asszisztált reprodukció, többes terhesség, magas vérnyomás, cukorbetegség, és pesze a fertőzések is, bár másfélék, mint Afrika déli országaiban.
Majdnem korának lenni is veszélyes!
Nem árt tudni, hogy a súlyuk és fejlettségük miatt voltaképpen csak majdnem koraszülötteknek tekintett, 37. és 39. hét között született kisbabák is meglepően sérülékenyek. Halálozási arányuk kétszer olyan magas, mint azoké, akik a 39. héttől jönnek világra! Ez különösen a programcsászárok fejlett országokra jellemző, terjedő gyakorlata miatt figyelemreméltó adat, és arra int, hogy nem célszerű elméleti megfontolások miatt ennyire előrehozni a szülés időpontját. Egy egészséges kisbaba ér annyit, hogy várjunk rá! – figyelmeztet a WHO szakértője.
Így javulhatna a helyzet
A jelentés szerint a fejlődő országokban a koraszülések kétharmada megelőzhető volna a következő intézkedések általánossá válásával:
1. A szülés előtt az anyának adott, a magzati tüdő érését elősegítő szteroidinjekció, amelynek darabja egy dollárba kerül, évente 400 ezer koraszülöttet menthetne meg.
2. A kenguruzás, vagyis az, hogy a koraszülöttet az anya testén helyezik el, hogy 24 órás közvetlen bőrkontaktusban legyenek, további 450 ezer koraszülöttet menthetne meg a kihűlés, az elhanyagolás és az anyatejes táplálás hiánya miatti halálozástól.
3. Fertőtlenítő kenőcs használatával megelőzhető volna a köldökcsonk körül kialakuló fertőzések zöme.
4. Antibiotikumok használatával gyógyítható volna a halálos kimenetelű fertőzések jelentős része.
Kockázati tényezők
A fejlett országokra is vonatkozik, hogy a legjobb módszer a koraszülések megelőzése volna. Ebben jelentős előrelépést hozhat az ismert kockázati tényezők kiküszöbölése: ezek az alultápláltság, az elhízottság, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás, a fertőzések és az anya szélsőséges életkora (17 alatt, illetve 40 felett), a többes terhességek és a kis korkülönbség. Látható, hogy ezen a területen a fejlettnek mondott országokban is jócskán akad még tennivaló.
Kapcsolódó cikkek
