A kutatás arra jutott, hogy az állami szerepvállalás visszaszorult, az intézményes szakértői tudás leértékelődött, eltűnőben van az a szakmai közeg, amelynek a kisgyermekes nők segítése lenne a feladata – írja a Qubit.hu.
De nemcsak az állami intézményrendszer tűnik el, hanem a családi segítség is, ami szeparációhoz és magányhoz vezet az anyáknál. Ezzel a hiánnyal nemcsak a nőknek, hanem a védőnőknek is meg kell küzdeniük. A hiányok betöltésére piaci szolgáltatások jelentek meg ott, ahonnan kivonult a család és az állam. A szoptatási tanácsadás, korai fejlesztés, gyógytorna, alapozó torna, beszédindítás, pszichológiai tanácsadás mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a kérdéseikkel és nehézségeikkel egyedül maradt nők válaszokat kapjanak. Ugyanerre alakulnak ki az önsegítő csoportok is, Facebook-csoportokban létező mamakörök.
Külön probléma, hogy ebben a professzionális segítők sem kapcsolódnak össze egymással: a szülészet, a gyerekorvos, a védőnő, a bölcsőde csak esetlegesen érintkezik.
A kutatásból kiderül, nem sokan foglalkoznak a szülés körül felmerülő szolidaritáshiánnyal, mert a közvélekedés szerint túl kell esni ezen az egy-két éven, és minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Ráadásul nagyon erős a “jó anyával” szembeni elvárás a társadalomban, és ezért nem is szokás az anyasággal járó nehézségekről beszélni.
- Kapcsolódó: 5 tévedés, amit a szülési szabadságról hittem
A technokrata, orvos-beteg viszony oda vezet, hogy a szülés körül eltűnik az empátia és jellemzővé válik a páciens tárgyiasítása. Jól mutatja ezt, hogy 2018-ban Magyarországon 41 százalék volt a császármetszések aránya, miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 10-15 százaléknyi esetet tart természetes okokból indokolhatónak. A magyar szülészeteken jellemzően az orvosi problémát akarják orvosi eszközökkel megoldani, és nem a szülést végigkísérni.
A magyar védőnői háló az egész világon egyedülálló abban, hogy az egészségügyi és a szociális rendszerhez is kapcsolódik, azonban Takács kutatása szerint erre nagyon kevés erőforrás jut. Ennek az eredménye, hogy mára több száz település maradt védőnő nélkül.
A pszichés segítség is elmarad, például abban az esetben, amikor egy nő elveszíti a babáját. Évente 15-18 ezer spontán vetélés történik Magyarországon, 30 százaléka középidős vagy megszületett magzatot érint. Az ezzel együtt járó lelki megrázkódtatás kezelésére nincsenek felkészítve a védőnők, és az állam máshogyan sem biztosít pszichés segítséget az érintett nők számára.
Ezeket a folyamatokat és jelenségeket tetézi, hogy sok család megkérdőjelezi a védőnők tekintélyét és a szaktudását is. Az viszont kellemes meglepetésként emeli ki a kutató, hogy a védőnők mindezek ellenére mégsem ítélik el a nők csecsemőgondozással kapcsolatos kiegészítő internetes tájékozódását, hanem pozitívan nyilatkoztak arról.
A rendszerszintű hiányosságokat vagy egy-egy elkötelezett szakember igyekszik pótolni, vagy a piac kínál ezekre megoldást azoknak, akik megengedhetik maguknak. A nehéz helyzetben lévő nők magukra maradnak a problémáikkal.
Forrás: Qubit.hu
Kapcsolódó cikkek
