Terhesség

A természetes szülés gátja

A szülés kitolási szakasza akkor kezdődik, mikor a méhszáj már kitapinthatatlanul eltűnt, s a koponya legnagyobb kerületével áthalad a medencebemeneten. Tovább halad, majd nekifeszül a gátnak. Vajon megúszhatja épen ezt a hihetetlen tágulást.
2008. Május 16.

A kíméletes fúrófej

A fájások kezdetén a fej elhajlik, és lejjebb kerül. Ettől kezdve a fájások tovább tartanak, és rövidebb időközönként követik egymást, közben egyre erősödnek. A szülés előtt közvetlenül a baba 45 fokban elforgatott feje már becsusszant az anya keresztcsontja alá. Megfelelő elhelyezkedése a szülőcsatorna kezdeténél a tapasztalt és jó szemű bábák számára már az anya mozgásán, járásán is látható. A medence bejárata keresztben ovális, azaz az anya medencéjének jobb- és a baloldala között a legszélesebb. A medencéből kivezető út közepén körkeresztmetszetű alagúthoz hasonlít. A medence alsó nyílása megint ovális, de legnagyobb átmérője a has- és hátoldal között húzható, azaz a medencebementhez képest 90 fokkal el van forgatva. Ennek megfelelően, ha a baba feje szabályosan beilleszkedik a szülőcsatorna alagútjának felső nyílásba, útközben 90 fokot kell fordulnia tengelye körül, hogy végül arccal hátrafelé dugja ki fejét. A fordulata kíméletesen tágítja a szülőcsatornát, hasonlóan ahhoz, ahogy a csavar csinál magának utat, amikor behajtják. A sérülékeny babafej egyfajta önkímélő fúrófej. Elgondolni is rossz, mi történne vele, ha szöghöz hasonló behatások, nyomások, rángatások érnék, és úgy kellene átfúródnia e világra. A baba fejformája és kíméletes fúrómozdulata az anya medencéjének anatómiájában előre meghatározott védő tényezők, amelyek esélyt adnak a gátnak, a hüvely és a végbél közötti izmos rész épen maradására.

Utolsó előtti pillanatok

Szülés A tágulás teljessé válásakor a nő tolási kényszert érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz, a hasprés kialakításához hozzáadja a hasizmok és a rekeszizom akaratlagos összehúzódásait. A kitolási szak elején a fájások igen erősek, feladatuk a baba fejének befordítása: orrocskája eddig még oldalra nézett, most azonban hátrafelé kell, hogy álljon, tarkója pedig előre, a mama hasoldala felé néz. E fájások alatt úgy tűnhet, mintha semmi sem történne. Sűrűn, 1-3 percenként követik egymást, és viszonylag hosszúak, 40-80 másodpercesek, ezek már a tolófájások. A toló és kitolófájások között rövid szünet következhet, amikor az anya új erőre kap a végső erőfeszítés előtt. Ilyenkor nagyon fontos az anya számára lehető legkényelmesebb testtartás: egyenes törzzsel, behajlított térdekkel a legkedvezőbb, úgy, hogy a fenék ne kerüljön a térdek magassága alá, azaz ne guggoljon.

A tolófájások idején a baba a belekre is nyomást gyakorol, székelési inger és székelés is bekövetkezik. Kifinomult ízlésünket zavarhatja, a szülés hevében azonban természetes esemény, ami nem okoz gondot, főként, ha az anya mellett segédkezők számítanak, felkészülnek rá, és tapintatosan pillanatok alatt eltakarítják az ürülő székletet. Az izmos gát is felkészül ez idő alatt, egyre inkább előredomborodik, izomrostjai lassan megnyúlnak.

Hasznos erőfeszítések

A kitolási szakasz általában már élmény: a kismama úgy érzi, a magzat kitolásával aktív szereplőjévé válik a történéseknek, a fájdalmak ilyenkor a legerősebbek, de tudja, hogy hamarosan eredményre vezetnek. A vérnyomás és pulzus enyhén emelkedik. A fájások akkor a legerősebbek, amikor a kicsi feje áthalad a méhszájon, szinte egymást érik. Minőségük is változik. A szülő nő hamar ráérez, mikor kell nyomnia, és hogyan vegye a levegőt annak érdekében, hogy minél könnyebben haladjon előre a kicsi a szülőcsatornában. Ebben a szülésznő is segít. A baba feje mélyebbre csusszan, az anya ekkor rendszerint karjait felemelve támasz után nyúl, a hátát domborítja, a medence, benne a méhhel előrebillen. Ez az anya részéről egyszeri és megismételhetetlen, reflexes mozdulat, amit csak akkor tud megcsinálni, ha ebben semmi nem akadályozza, és a baba a gravitáció segítségét maximálisan kihasználja. A baba feje átcsúszik a medencealapon, majd követik és utánafordulnak a vállak. A baba elől fekvő része, rendszerint fejecskéje, nekifeszül a gátnak, és megjelenik a szeméremrésben.

Az anya továbbra is akkor segíti leginkább a baba útját, ha a fájásokat a helyes test- és medencetartás megkeresésével enyhíti, mert ilyenkor egyben mindig a lehető legnagyobb helyet biztosítja a babának. A gravitáció ereje határozott, de kíméletes, a kitoló izomösszehúzódások idegi és hormonális úton összehangoltak a gát állapotával. Az anya saját oxitocin hormonjánák megfelelő ritmus szerinti adagolása és eljutása az agy megfelelő részeire döntő a szervezet saját fájdalomcsillapításában. Bonyolult és nem pontosan tisztázott hormonális szabályzási folyamat játszódik le. Egy biztos, hogy a gát tágulásakor a legmagasabb az oxitocin hormon szintje a vérben.

A legcsodásabb harminc perc

Először a baba feje még visszacsúszik, újra eltűnik, majd újabb tolófájások jönnek, s a szeméremrés tovább tágul, annyira, hogy végül eléri a magzat elől fekvő része kerületének méreteit. A fájdalmak ekkor a legintenzívebbek, ilyenkor fenyegethet leginkább a gát sérülése. Ha azonban a folyamat a saját ütemében zajlik, és a gátnak volt ideje a felkészülni, a láncreakcióhoz hasonlóan zajló, egymásra kölcsönható mechanikai, idegi és hormonális jelek természetes egymásutánban következhetnek be, akkor a gát ekkora fogadó-, azaz tágulásképes. Legfeljebb kisebb, felszíni sérülések keletkeznek rajta. Minden valószínűség szerint a gát sem sérülékenyebb, mint bármely más, a szülésben résztvevő anyai szerv és szövet. A gátsérülések, illetve gátmetszések jelenlegi nagy gyakorisága inkább azzal magyarázható, hogy ebben a szakaszban sínyli meg a szervezet leginkább a szülés mesterséges körülményeinek – szintetikus oxitocin-adagolás, nem nyugodt körülmények, és még sorolhatnánk – hatásait. A jó szándékú beavatkozások következményei arra figyelmeztetnek, hogy valamit nem veszünk figyelembe, nem csinálunk jól.

Miután az elől fekvő rész áthalad a szeméremrésen, a gát összehúzódásai teljesen kigördítik baba testének további részeit. Ezek a szülés legmagávalragadóbb pillanatai. Sok anya ilyenkor kiengedi a feszültséget, torkaszakadtából kiállt. Valószínűleg azért is, mert a száj és garat megnyitása élettanilag segíti a feszültségek kiadását, mi több, élettanilag a szülőút megnyílását. Megfigyelték, hogy ha az anya felszabadultan tud kiáltani, kisebb az esélye a gát berepedésének. Az anya ilyenkor sokszor természetfölötti erőt és átszellemült lelkiállapotot él át.

A baba szabályos elhelyezkedése azért fontos, mert a folyamat úgy van beállítva, hogy a legszélesebb rész, a fej átcsusszanására időzíti az anya erőkifejtésének maximumát. Ha nem így történik, akkor, mire a fejnek kell megszületnie, a nő ereje már alábbhagy. Ráadásul a fejforma, az áll gömbölyödése nem fokozatos, nem kedvez az akadálymentes áthaladásnak.

A fej megszületésével a fájdalom enyhül, és kis fellélegzéshez jut az anya, majd egy következő fájdalomhullámmal megszületik a baba teste is, közben pedig kifolyik a még megmaradt magzatvíz.

A kitolási szakasz a teljesen nyitott méhszájtól a gyermek megszületéséig első szüléskor 30-40 percig, többedszerinél 10-30 percig tart. A másodszor, illetve többedszer szülő nő méhizomzatában, hüvelyében ugyanis eleve több oxitocin- és egyéb kitolási jelet közvetítő receptor van, így a szövetek, valószínűleg a gáté is, érzékenyebbek e hírvivő anyagokra.

A kis jövevény

A természetes szülés gátja

A kicsi vérrel és magzatmázzal borítva születik meg, feje enyhén deformált lehet. Az esetlegesen a fejtetőn képződő vizenyő ártalmatlan jelenség, pár órán belül felszívódik. A bőrön apró elváltozások – foltok, kiütések – lehetnek. Az anyai hormonhatás miatt az újszülött nemi szervei, a fiúk heréje, a lányok nagyajkai átmenetileg megnagyobbodottak. Az újszülött születése után általában azonnal élesen felsír, mivel tüdeje megnyílik, és mély levegőt vesz. Vannak babák, akik csak mély sóhajhoz hasonló hangot adnak életük első jeleként. Előfordulhat az is, hogy a kitolási szakasz alatt meggyötört baba csak azután ad hangot, és sír fel, hogy hörgőiből leszívják a folyadékot, gyengéden megütögetik arcocskáját, mellkasát. Ilyenkor a baba a még pulzáló köldökzsinóron keresztül elegendő oxigéndús vért kap, aggodalomra tehát nincs ok.

A gyermeket az anya hasára lehet helyezni. Kis segítséggel maga is megkeresi az utat az anya hasán az emlők felé, melyhez meglepően jó szaglása is segítségére van. A legjobb megvárni a köldökzsinór lüktetésének leállását, ezután le lehet vágni, és el lehet kötni. A baba békésen pihen édesanyja hasán, mellkasán. Igen fontos pillanatok ezek az anya-gyermek-kötődés kialakulásában, melyet még mindig ámulattal vizsgálunk, s nem győzünk eléggé csodálni.

Forrás: HáziPatika.com