A fogantatáskor találkozik össze a petesejtben és az ondósejtben lévő 23-23 kromoszóma és teremtődik meg az alapja az új élet indulásának. A fogamzást követő első 14 napban két fontos esemény tanúi lehetünk. Egyfelől a petevezeték oldalsó szájadékából – ahol a két ivarsejt egymásra talál – a magzatkezdemény mintegy hét nap alatt vándorol el a méhbe, majd a következő héten beágyazódik a fogadására felkészült méhnyálkahártyába. Másfelől elkezd osztódni, így a magzatkezdemény először két részre, majd 4, 8, 16, 32 és így tovább. Amikor a magzatkezdemény beágyazódik a méhben, akkor már a szederhez hasonlóan sok részből – szegmentből – tevődik össze. Témánk szempontjából azonban az a legfontosabb, hogy az e szegmenteket alkotó sejtek 46 kromoszómájában lévő 30 000 gén teljesen azonos, vagyis a géneket alkotó genetikai anyagban, a DNS-makromolekulában még semmiféle specializálódás nem indult meg.
Sorsdöntő nap
A magzati fejlődés 15. napja döntő jelentőségű életünk alakulása szempontjából. Ekkor kezdenek kialakulni a főbb testformák (fej, törzs, végtagok stb.) és a szervek (agy, szív, tüdő, vese, here stb.), s ennek megfelelően az ezeket alkotó speciális szövetek és sejtek. Ezek a sejtek azonban alapvetően különböznek egymástól, hiszen az agysejtek feladata lesz a gondolkodás, míg a szívizom-sejteknek a szív működését, ezáltal a vérkeringés fenntartását kell biztosítania. A tüdőhámsejtek a lélegzést, a vesesejtek a vizelet-elválasztást, a here sejtjei pedig az ondótermelődést biztosítják. Mindezek csak úgy érhetők el, hogy a mintegy 2 méter hosszú DNS-makromolekulán belül lévő 3,2 milliárd nukleotid (nevezhetnénk betűnek is) közül e speciális feladatokra felkészülő sejtekben más DNS-szakaszok lépnek működésbe. Vagyis a szederszerű magzatkezdemény eddig mindenre képes sejtjeiből csak meghatározott feladatra specializálódott genetikai állományú sejtek alakulnak ki. Olyan ez, mint a fiatalság, a gyerekből még minden lehet, az iskolák elvégzését és pályaválasztást követően azonban már csak speciális foglalkozások ellátására vagyunk képesek. S ez így van jól, hiszen az emberek csak így tudnak megfelelni a társadalmi munkamegosztás bonyolult feladatának. Hiszen az emberi szervezet csodálatosan sokszínű működése is csak a sajátos feladatokra specializálódott sejtek révén érhető el.
Szervátültetések problematikája
Életünket azonban előbb-utóbb betegségek keserítik meg, amikor is a speciális feladatot ellátó szervek és ezen belül a sejtek működése elromlik, és képtelenné válnak küldetésük teljesítésére. Így a hasnyálmirigy úgynevezett szigetsejtjei megbetegedésük miatt nem tudnak inzulint termelni, ezért kialakul a cukorbetegség. A szív izomzatát ellátó koszorúerek elmeszesedése olyan mértékű lehet, hogy elzáródnak és emiatt a szívizomzat vérellátás nélkül marad és elhal (ez az úgynevezett szívinfarktus). A központi idegrendszer bizonyos sejtjeinek megbetegedése pedig felelőssé tehető a Parkinson- és Alzheimer-kórért.
Az orvosok sok mindennel megpróbálkoznak az e betegségért felelős szervek vagy sejtek működésének javításáért, de a kezelések hatásfoka korlátozott. Éppen ezért régóta felmerülő igény a beteg szervek megújítása vagy újakra cserélése. Ezt az igényt elégítik ki a szervátültetések, amelyek azonban az emberek közötti immunológiai különbségek miatt is igen nehéz feladatot jelentenek. Az orvostudomány – részben a genetika csodálatos ívű fejlődésének köszönhetően – most egy új korszak nyitányához jutott el, az úgynevezett őssejtek ilyen célú hasznosításához.
Etikus eljárás
A magzatkezdeményből származó őssejtekhez jutni igen nehéz. A gyakorlatban egyetlen lehetőség kínálkozik erre és ez a lombikbébi módszer alkalmazása. Ilyenkor ugyanis a leendő édesanyából több petesejtet is kivesznek és ezeket “lombikban”, tehát testen kívül termékenyítik meg a leendő édesapa ondósejtjével. A sikeres fogantatás után ugyanúgy megindul a magzatkezdemény osztódása, mint a várandós szervezetében. Ezután a körülbelül 16-32 sejtből álló magzatkezdeményt ültetik be a leendő édesanya méhébe. Ha a beültetés elsőre sikerül, akkor több magzatkezdemény megmarad és ezekből őssejtek nyerhetők. A lombikbébi módszer azonban igen korlátozott mennyiségű őssejtet biztosít. Azt pedig még szakemberek többsége is – nem beszélve az egyházak képviselőiről – megengedhetetlennek tartják, hogy az őssejtek hozzáférhetősége miatt “állítsanak elő” ilyen módon magzatkezdeményeket. Szerencsére a tudományos kutatások igazolták, hogy a magzati fejlődés 15. napján meginduló szerv, szövet és sejt specializálódás ellenére a magzatban, elsősorban a vérképzőrendszerben megmaradnak ilyen őssejtek, és ezek a születéskor a köldökzsinórvérből kinyerhetők. A köldökzsinórvérből származó őssejtek gyűjtése semmiféle erkölcsi problémát nem vet fel, még a katolikus egyház feje, a római pápa is üdvözölte alkalmazását.
A köldökzsinórvérből nyert őssejtek mélyhűtött állapotban hosszú ideig tárolhatók, és már eddig is számos alkalommal alkalmazták ezeket csontvelő-átültetés pótlására, sikerrel. Az újabb kutatások szerint mód van ezeknek az őssejteknek irányított specializálódását is elérni. Az így előállított hasnyálmirigy szigetsejtek beültetése a beteg szervezetébe pedig – a cukorbetegek életre szóló injekciós inzulin- kezelése helyett – e betegség meggyógyítását jelentené.
Korlátlan lehetőségek
Már emberi vizsgálatok eredményei is igazolják, hogy az őssejtekből előállított szívizomsejtek képesek beépülni a szívinfarktus után elhalt szívbe és helyreállítani annak működését. Állatkísérletekben a Parkinson-, az Alzheimer-kórban is igen ígéretesnek találták a köldökzsinórvérből nyert őssejtek alkalmazását. Így az orvostudomány előtt egy új és csodálatos perspektíva nyílhat az emberi életet megkeserítő és megrövidítő betegségek meggyógyítására.
Mindezek ismeretében egyre elterjedtebb az újszülöttek születésekor a köldökzsinórvérből nyert őssejtek erre létesített “bankokban” való megőrzése. Hiszen az így 20 évre vagy akár hosszabb időre megőrzött őssejtek az újszülött-, de akár felnőtt- vagy időskorban jelentkező betegségeinek igen hatásos orvoslását szolgálhatják.
VIII.évf./4.szám
Forrás: Anyák Lapja