Békefi Viki és Feng Ya Ou a kislányukkal, Mei Lizával – Fotó: Instagram/viktoriabekefi
Mosolygós kismama vagy, látszik rajtad a boldogság. Könnyen viseled a másállapotot?
Ez a várandósság teljesen más, mint az előző. Lizivel az első trimeszterben nem voltam ennyire rosszul, mint a második babánkkal. Szerencsére ez sem volt vészes, még dolgozni is tudtam. Ami viszont nagyon zavaró, hogy nem tudok aludni. Nehezen alszom el, és maga az alvás is rosszabb, de ezt nem panaszként mondom. Boldogok vagyunk, és nagyon várjuk a kisbabánk érkezését. Már túl vagyok a félidőn, és fizikailag semmi gondom nincs. A színházi feladataimtól elköszöntem egy időre, de fellépéseket május végéig vállaltam, és a szinkronizálást sem hagytam abba. Ezenkívül Ya Ouval vokálokat készítünk különböző tévéműsorokhoz. Ebben nagy segítség, hogy a házunkban saját hangstúdiónk van. Ráadásul belevágtunk egy olyan projektbe is, ami gyerekeknek szól: gyerekdalokat készítünk. Szóval nem unatkozom.
Ugyan addig még van néhány hónap, de a szülés gondolata már foglalkoztat?
Igen. Lizinél az utolsó pillanatig ragaszkodtam a természetes szüléshez, az élet viszont közbeszólt. Négy órán át vajúdtam, és a fájások közben folyamatosan esett a szívhang, így a lányom végül sürgősségi császárral született. A férjem szerencsére így is velem lehetett, és ez erőt adott. Bízom benne, hogy ezúttal meg tud természetes úton születni a babánk, de ha mégsem, akkor sincs probléma. A lényeg, hogy mindketten egészségesek legyünk.
Van forgatókönyvetek a szülést követő napokra? Lizára az édesapja fog vigyázni, amíg te kórházban leszel?
Valójában nincs szükségünk tervekre, mert egy többgenerációs házban élünk a családommal. Bár pont építkezünk, és lehet, hogy a baba érkezésekor már a saját, önálló házunkban fogunk lakni, de ez is csak két utcányira van a mostani házunktól. Itt van az édesanyám, a három testvérem a családjukkal, szóval nem aggódom. Első körben nyilván az apukájával lesz, szükség esetén azonban ott a segítség. Mi nagyon összetartóak vagyunk. Lizi születése után is, ha Ya Ounak fellépése volt, engem soha nem hagytak egyedül, mindig volt segítségem.
Neked és a kislányodnak természetes a nagy családi légkör, Ya Ounak viszont ez nem volt furcsa az elején?
Dehogynem. Olaszos hangzavar van nálunk, egy-egy családi összejövetelen tíz gyerek szaladgál körülöttünk, és az jut szóhoz, aki hangosabban beszél. A kislányom már ezeket az élményeket viszi magával az életébe, tudja, milyen a nagy család, az, ha mindig van kihez fordulnia. Ya Oun kezdetben láttam, hogy feszeng, így megbeszéltük, hogy ilyenkor nyugodtan vonuljon el tíz percre pihenni. Mára viszont ki sem lehet robbantani a bulikból, aktív tagja a társaságnak. Ehhez azonban idő kellett. Nehéz átmenet volt egy háromfős családból bekerülni egy temperamentumos nagy családba.
A férjed magyar-kínai származású. Ez a kettősség jelent bármilyen ütközési pontot a gyereknevelésben?
Nem, mert a gyerekvállalás előtt alaposan átbeszéltünk a nevelési elveinket. Aztán megszületett a gyermekünk és minden elvünk megdőlt… Elkezdtünk ösztönből cselekedni, és úgy tűnik, ez működik. Ami az esetleges különbségeket illeti… Ya Ou életének a magyar és a kínai kultúra is része volt, ám a kínai szokásokat kevésbé tartja, és ez így lesz a gyermekeink esetében is. Ebből fakadóan nincsenek viták közöttünk. A család kínai részével rendszeresen megünnepeljük a különböző kínai ünnepeket, legutóbb a holdújévet. Ilyenkor közösen elmegyünk vacsorázni, és jót beszélgetünk. Nekem fontos a karácsony, de ez sem jelent problémát. Kínában ugyan nem tartják ezt az ünnepet, viszont Ya Ou kínai származású apukája és a nevelőanyukája a kisunoka kedvéért mégis állított fát.
Van olyan kínai szokás, amivel nem tudsz azonosulni?
Nincs, mert nem erőltetnek ránk semmit. Mondok egy példát: Lizi születése után kaptunk egy szerencsehozó karkötőt, ami vigyáz rá. Ezt elméletileg folyamatosan hordania kellene. Az első időben hordta is, aztán elkezdte szorítani a kezét, és levettük, viszont családi ereklyeként őrizzük. Senki nem haragudott meg érte, elfogadták a döntésünket.
Még nem találták meg a születendő kisfiú nevét – Fotó: Instagram/viktoriabekefi
És mi a helyzet a névválasztással? Úgy tudom, a kínai hagyományok szerint a férj édesapja választja ki az újszülött nevét.
Ez igaz, de velünk egyeztetve. Legutóbb magyar kislány keresztnevet viszonylag hamar találtunk, fiúnevünk viszont nem volt (végül erre nem is volt szükségünk). Miután a magyar név megvolt, nézegettük a kínaiakat, összeírtuk, mi az, ami tetszik, és Ya Ou édesapja abból választott. Szerintem a Mei gyönyörű név. Most is az a terv, hogy bedobjuk a közösbe a neveket, és abból fogunk áldást kapni az egyikre.
A kislányod két és fél éves, vagyis a hozzátápláláson rég túl vagytok. Megismerkedett már a kínai gasztronómiával?
Igen, és nagyon szereti. Kifejezetten odafigyelünk arra, hogy kerüljön a tányérjára kínai étel is. A barátnőmtől kapott tanulópálcikát is és elképesztően ügyesen használja. Előfordul, hogy ő maga kéri, vegyük elő. Velem ellentétben biztosan megtanulja a használatát… Én annyira nem is szeretem a kínai fogásokat, viszont a család kínai ágán tartott összejöveteleken természetesen megkóstolom. Emlékszem, amikor először vettem részt ilyen vacsorán, és megláttam a pálcikát, félve mondtam Ya Ounak: ez nem fog menni. Végül kaptam villát. Annak ellenére, hogy nem rajongok a konyhájukért, az apósomtól és a férjem nagymamájától megtanultam Ya Ou egy-két kedvencét elkészíteni, és jó érzés látni, hogy neki és a kislányunknak is ízlenek. A mi kis családunk konyháját viszont a magyar ízvilág jellemzi, töltött káposztával és minden hazai finomsággal.
Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a gyermekeitek a magyar nyelv mellett a kínait is elsajátítsák?
Képzeld el, Ya Ou egyáltalán nem beszéli a kínai nyelvet! Tavaly nyáron viszont egy applikáció segítségével elkezdte tanulni, és nemrég egy közös vacsorán már tudott válaszolni egy-két kérdésre, és nagyjából el tudta mondani, amit szeretne. Azt szeretnénk, ha a gyermekeink mindkét nyelvet értenék, és beszélnék. Mivel Ya Ou apukája vidéken él, ő nem fogja tudni kínaiul tanítani az unokáit, ezért bármilyen meglepő is, nyelvtanfolyamra kell beíratnunk őket.
Körülöttetek mindenki ennyire nyitott és rugalmas? A családod hogyan fogadta, mikor bejelentetted, hogy a szerelmed félig kínai származású?
Ez egy nagyon fontos kérdés, és büszke vagyok arra, hogy a mi családunkban nyomokban sincs jelen – kimondom – a rasszizmus. Én is nagyon ellene vagyok, ha bárkit a származása miatt ítélnek meg. Emiatt senkit sem szabad bántani! Az én családom is vegyes összetételű, az egyik nővéremnek egyiptomi férje van, az unokahúgomnak pakisztáni. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy a férjem származását szóvá tegye nekem. A kommentelőkre viszont már nem igaz ez. Némely hozzászólást olvasva a szívem szakadt meg. Ha bárki bántaná emiatt a gyerekeimet és a férjemet, arra azonnal ugranék. Jó lenne, ha az emberek csak azt néznék, hogy két ember szereti egymást. Egyébként Ya Out olyannyira szereti a családom, hogy azzal szoktak viccelni, hogy ha véletlenül összevesznénk, akkor ő maradna a házunkban, és nekem kellene elmennem… Ami pedig a másik oldalt illeti, engem is befogadtak a család kínai ágába. Befogadtak, és szeretnek.
Szöveg: Turcsán Anna
Kapcsolódó cikkek
