A 24-26. héten kerül sor a terheléses cukorvizsgálatra, nekem ez a 25. héten volt esedékes. A vizsgálatot minden terhes nőnél elvégzik, célja az, hogy kimutassák a tüneteket még nem okozó terhességi diabéteszt. Nekem reggel 7-re kellett bemennem a kórházba, ahová tartozom (Bajcsy-Zsilinszky), üres gyomorral és beutalóval. Először vért vettek, majd meg kellett inni 75 gramm glükózt 1-2 deci vízben feloldva. A glükózt a nőgyógyász írja fel receptre, de anélkül is ki lehet váltani bármelyik patikában. Érdemes magunkkal vinni egy fél citromot, mert könnyebben csúszik a tömény, édes gipsz, ha belefacsarjuk. Ezután két órát egy helyben kell ülni, a baba persze úgy beindult, hogy kilengett a hasam jobbra-balra. A két óra leteltével megint vérvétel következik, melynek értékei megmutatják, hogy a szervezetünk hogyan tudja feldolgozni ezt a cukormennyiséget. Ha a vércukor 7,8 mmol/liter felett van, akkor terhességi cukorbetegség áll fent, amelyet szigorú diétával lehet féken tartani, és tényleg komolyan kell venni, különben a magzat fejlődésében rendellenességek lépnek fel. Egy-két hét után lehet érdeklődni az eredményről.
Azt hiszem, a terhes nők bonyolultabbak még a nem terhes társaiknál is. Extra türelem kell hozzájuk. A hormonok persze sokszor megalapozzák az érzelemkitöréseket, melyekhez néha ürügy sem kell. Ismerős? Utálok menzeszelni. Jó, persze, ki szeret. De még jobban utálom a piros napok előtti hetet, amikor napközben egy-egy percre, olykor csak pillanatra, de sárkány leszek. Nem Süsü, annál sokkal rosszabb fajta. Amikor egy ártatlan mondatra, szóra is gyilkolni tudnék. Meg kiabálni. Meg kiborulni. Amikor érzem, hogy irtó gáz vagyok, de nem tudok uralkodni magamon, a mindent elöntő, intenzív érzéseimen. Én megértem a férfiakat, akik kivannak, ki akar ilyen csajt? Viszont mentségünkre legyen mondva, tényleg nem tehetünk róla! Én legalábbis biztos nem. Mert ez jön, mint egy nyári zápor, letaglóz, majd elvonul. Asszonykönny könnyen szárad. És az okos (rutinos?) férfi ilyenkor csendben marad, nem szól vissza, nem kapja fel feleslegesen a vizet, inkább meg sem szólal, mert akkor a vihar egy szempillantás alatt múlik el. Én mindig megköszönöm Gézának, hogy nem nehezítette az amúgy is elég frusztrált és szabályozhatatlan diliperceket. A hosszú házasság/párkapcsolat egyik alapja talán a hidegvér. Kiborulás, majd csókok. Mint egy neurotikus klip. Na, és akkor most itt vagyok terhesen, végre nincsenek nehéz női napok, meg kinek is hiányzik, viszont még mindig van idegbaj. Nem folyton és nem végig, de a terhességi hormonok azért cikáznak bennünk. Van, amikor ártatlan és kétségbeesett sírást okoznak, van, amikor csak hirtelen elkeseredést, esetleg feltörő dühöt, indíték nélküli idegeskedést. A legrosszabb az egészben, hogy miközben sírok (elkeseredetten), képes vagyok közben kívülről szemlélni magamat, ami azt eredményezi, hogy a nevetés is rám tör. Sírva-röhögve kiabálom, hogy nem akarok sírni, de nem bírom abbahagyni! Géza áll velem szemben, és látom, hogy meg van ijedve, rökönyödve vagy valami hasonló… nem tudja, mi tört rám, mi ütött belém, ki varázsolta el az ő kis feleségét. „Hozd a magnéziumot!” – förmedek rá, Géza mosolyogva három pirulát nyom az asztalra. Ekkor még jobban röhögünk, „nem elég!!!”- üvöltöm könnyes szemmel, hahotázva. És valóban előfordult, hogy nem volt elég, mert aznap még kétszer támadott a semmiből feltörő zokogás, de mentségemre legyen mondva, eddig ez volt a legrosszabb napom, aznap este, mint akit tisztítótűz járt át, olyan nyugalom töltött el, hogy hetekig félmosollyal az arcomon közlekedtem. Kisírtam, kikönnyeztem minden terhességgel kapcsolatos frusztrációmat. Olyanokat is, amiken még a szex sem segített. Hát így megy ez – ahogy a tralfamadoriak mondják.
Kapcsolódó cikkek
