Hetekben számolom a napokat. Aki nem volt még terhes, vagy nem volt még terhes nő közelében, az megőrül ettől a hetekben leosztott élettől, mert semmit nem mond neki a 14. vagy a 23. hét. Nálunk már az időszámítás sem normális. A terhesség 40 hétből áll, ennek a felén vagyok túl. Úgy érzem, minél közelebb kerülök a kiírt időponthoz, annál jobban berezelek, annál több minden kezd frusztrálni, megoldatlan feladatok, utolsó pillanatra hagyott teendők, „ráérünk mi arra még” halasztások. Az alapfokú német nyelvvizsga évek óta a magánjéghegyem csúcsa, mert sajnos nem tudom megvenni a babaáruházban, vagy kitolni magamból Barnival együtt. Milyen kár. Na nem mintha olyan nagy szám lenne, csak alapfok, de pont azért, mert nem olyan nagy szám, halasztgatom több éve. A többön van a hangsúly. Pedig már csak ez hiányzik, már csak ennyi híja annak, hogy a diplomámat a kezemben tudhassam. És hogy beálljon a családi béke. Most, hogy nemsokára tényleg, de tényleg gyerekem lesz, nem várhatok tovább, kénytelen leszek megcsinálni. Ha most nem, akkor soha, ez az esemény tagadhatatlan vízválasztó, és hát valljuk be, baba mellett és két szoptatás (Muttermilch essen!) között nem a legjobb kikapcsolódás német nyelvtant magolni, persze nem mondom én, hogy lehetetlen. Ha most befizetem a díjat – márpedig a határidőnél plusz egy szülésnél nagyobb motiváció kevés van -, ha most nekivágok, akkor pont a 8. hónap végén megyek vizsgázni. Ez sajnos nem is hangzik olyan jól, mint ahogy elképzeltem, de annyi-annyi energiám van, hogy reménykedem, marad még két hónap múlva is. Úgy vagyok vele, hogy ha rossz, legyen még rosszabb. Miért rontsam el a gyönyörű, gondtalan várandós heteket, mikor a végén már úgyis nyavalyás lesz ez az egész „hasasdi”, mert itt húz, ott fáj, amott feszít, így ráerősítek még egy kis muszáj tanulással, mentális kínlódással. Most még van időm felkészülni, a nagy kitolás előtt egy próbanyomást végezni! Na jó, hagyom az ócska szóvicceket, summa summarum: befizettem a vizsgadíjat, 25 000 forintot (anyám!) az egyik hárombetűs, nemzetközileg elismert nyelvvizsgaközpontban a komplex alapfokú német nyelvvizsgáért, vagyis ha még azért perkáltam volna… de pontosabban azért fizettem, hogy megpróbáljam letenni. A mai világban már nem csak az idő, de a lehetőség is pénz? Azért itt vizsgázom majd, mert már csak ennél a központnál volt időpont a szülésem előtt. Következő lépés, hogy felkeresem Lucát, a volt évfolyamtársamat, aki német szakon tanult, hogy turbózzon fel agyilag, ha ez lehetséges így terhesen… Addig meg előszedem a gimis németfüzeteimet, melyekben, úgy sejtem, több levelezés lesz, mint dojcs mondat.
Egyvalami tuti: a babázásban a babázás lesz a legjobb! Öltöztetni, babusgatni, újra öltöztetni…! És az én aranyos barátnőim tesznek arról, hogy feltámadjanak a barbie-s és a kopasz, illetve hajas babás korszakaim, sorra érkeznek a bébipekkek innen-onnan, egy doboz ruha Párizsból, egy csomag Németországból, egy pár meglepetés Baliról, és akkor még nem is említettem mindet, Géza húgától, Roxy tesójától is sok-sok ruhát és játékot kaptunk! Az ezekkel való bíbelődés, mosás, teregetés, hajtogatás, elrendezés csupa öröm számomra. A készülődés végre kellemes fázisa! Nem unalmas intimtorna-gyakorlás vagy rettegett tisztaságibetét-vásárlás, hanem cuuuki kisbabaruhák!!! Egyik aranyosabb, mint a másik, és már most tudom, melyik fog legjobban állni Barnának. Tényleg érzem, nem nagy dolog, de jó érzés. Mein Baby, meine Freude.
Kapcsolódó cikkek
