Eszter akkor még nem tudta, hogy a vidámnak készülő este hirtelen rémálommá válik. A tömegből kiváló agresszív idegen hasba könyökölte a buszról éppen leszálló, hét hónapos terhes kismamát. A mit sem sejtő férj éppen azt nézte, merre induljanak tovább, mikor hangos szóváltásra lett figyelmes. Rémülten vette észre, hogy felesége a hasát szorítva kiabál három vadidegen férfival… – konferálná fel aznapi esténket bulvárosan-hatásosan marsianikó, hogy azt higgyétek, életveszélyben voltam. Pedig nem is. Pedig mindennap abban vagyunk.
Szép, langyos este volt. Géza korábban ért haza, és én már nagyon vágytam egy kis nyüzsgésre meg egy párás falú hosszúlépésre, így elindultunk a Gödörbe. Vagyis Akváriumba. Szemünk épp úgy csillogott, mint egészséges és dús hajunk, arcunk pirospozsgás volt, a városi égen pedig fényszennyeződés helyett akár ragyogó szivárvány is ívelhetett volna. De nem. Ennyire nem volt nyálas az az este, mint ahogy olyan félelmetes sem az alábbi sztori, mint amilyennek elsőre tűnik. Semmi különös nem történt volna, ha éppen nem vagyok terhes. Abban a pillanatban, mikor a Deák térnél éppen leszálltunk a buszról, egy ütést és éles fájdalmat éreztem a hasam bal oldalán. Azt sem tudtam hirtelen, mi történt, amikor egy köpcös srác röhögve elém állt „jajj, boooocsááánat”-ot kiabálva. Egy pillanat alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy direkt jött nekem, hogy így (romantikusan) megismerkedjen velem. Azt hihette, egyedül vagyok (mert Géza két lépéssel arrébb sodródott a tinitömeg miatt) és biztosan azt sem látta, hogy gyereket várok. Na de én ezeket már nem gondoltam végig, hanem mikor tudatosult bennem, hogy nem esett nagy bajom, egy mozdulattal mellbe löktem a fickót, és üvölteni kezdtem vele, hogy mit képzel magáról. Ekkor termett ott Géza, látta, hogy szorítom a hasam, és valami történt (nyilván nem tragédia, különben nem volna erőm vehemenskedni), a srác még mindig röhögött, szerinte az is vicces volt, hogy gyereket várok, és úgy könyökölt meg. Erre már Géza is ideges lett, de úgy tényleg nagyon, az arca egy pillanat alatt deformálódott olyanná, amilyen akkor szokott lenni, mikor kungfuversenyen vesz részt, vagyis mikor megszűnik számára a külvilág. A mindent átható tekintet, amit még én is alig ismerek, elég ijesztőre sikerült, a mozdulatai gyorsak és pontosak lettek (pedig többnyire meglőtt medveként vonszolja magát sétáink alkalmával), jobb tenyere egy pillanat alatt a srác gégéje köré hurkolódott, aki ijedten és meglepődve hátrálni kezdett, de akkor még kapott egy kis turbómeghajtást, amitől épp hogy nem ült seggre, de legalább méterekkel arrébb került tőlünk. Ráadásul valami esemény miatt tele volt rendőrökkel a Deák tér, ezért elrángattam onnan Gézát, aki még gyakorolta volna az őrzés-védést a srác haverjain is. Mivel így is elég balhésra sikerült a buszról való leszállás, semmi szükség nem volt folytatásra, mert akkor már leforgathatnánk a Fókusz helyett valami szavatosságát vesztett magyar akciófilmet is. Ez az egész esetnek egyébként nagyobbb volt a füstje, mint a lángja, de mi tagadás, azért gyorsabban vert a szívünk.
Mi ebből a tanulság? (Ne szállj le a buszról!) Semmi komoly, így csattanó sincs. Semmiképp sem az, hogy mostantól otthon maradok! Bárhol, bármikor történhet bármi, és hülyéket is találni mindenhol (micsoda életigazság). Jó, ez után az eset után már jobban kerültem a tömeget.Szerencsére Géza velem volt, így aznap ő lett a több mint testőröm. Az este egyébként jól folytatódott, jókedv, haverok, buli, sör… mert a vágyott párás falú hosszúlépés helyett inkább azt választottam.
Kapcsolódó cikkek
