Kimászni az ágyból. Egyre bonyolultabb művelet. Nem is tudom, hogy nagy pincebogárra vagy páncéljára fordított teknősre hasonlítok-e leginkább, mikor a hátamon az ágy széle felé csúszva próbálom letenni a lábam a padlóra. Macerás ügy. Mint az egyre több pisilés is éjjelente! Megőrülök, annyira aludnék, de a szenyó húgyhólyagom felébreszt! Rosszabb, mint a vekker a sulis időszakban, pedig azt is nagyon utáltam. Az üldögélés, az is egyre röhejesebb, a nőiesség már erősen a múlté, egyre lejjebb és lejjebb kell csúsznom a széken, a kanapén, mint egy nagy, elhízott mamma, aki nem kap levegőt, ha nincs kiterítve.
Másképp viszont már kényelmetlen, olykor szeretném, hogy hanyatt fekhessek egy gurulós asztallapon, és valaki húzzon. Szörnyű látvány volna, itt röhögök, miközben írom, mégis milyen kényelmes lenne… mamma-mobil. Időm legnagyobb részét Balatonszemesen töltöm a szüleimmel, akik nagyon jó fejek, mert minden kívánságomat lesik. Sosem voltam elkényeztetve, éppen ezért most egyre jobban meg vagyok ijedve… A budapesti sétákat Balcsin felváltja a bicajozás, sajnos a kényelmes paraszt 28-asainkkal most nem tudok gurulni, mert túl magasak, ezért apám előásta a nekem a kempingbiciklit, arról leér a lábam, ha hirtelen meg kéne állni. Így én is el tudok menni velük a mólóra fürödni, különben gyalog messze volna. Nem mondom, hogy a kempingen nem érzem a plusz 8 kilót, a fenekem szinte lila lesz, úgy rányomódik a nyeregre, a hasamat pedig néha alulról kell megtartanom útközben. De még így is sokkal jobb, mint sétálni! És Szemesen, a part menti sétányon biztonságos is. Azért a mólóhoz járunk úszni, mert ott hamar mélyül a víz, ez előny, az viszont, hogy sziklákon bemászva kell a vízhez jutni, hátrány. De ezt is megoldjuk, apám elölről, tesóm és anyám hátulról támogatnak, közben röhögünk, szórják a poénokat, hogy daru kéne meg csiga vagy vonóhorog… Hahha. Férfiak, akik sosem voltak terhesek. Úszni pedig a legjobb dolog terhesen!!! Az igazi tehermentes övezet. A súlytalanság gyönyöre, az űrhajósok kiváltsága. Csak ne kelljen kimenni… az első partraszállásomkor hirtelen összerogytam, nem számítottam ilyen tömegkülönbségre, akkor éreztem igazán, hogy mennyi pluszt cipelek. Barni szereti a vizet, érzem. Mikor a Balcsiban úszom, érzem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok.
Gézával megnéztük a Várandósok című amcsi filmet a moziban. Sok választása nem volt, horror-terror-dráma-thriller nem jöhet szóba, mert ijedősebb vagyok, mint valaha. Ennek ellenére csak az ilyen filmeket vadászom a tévében, mert borzongani azért mégiscsak szeretek, viszont a moziban már nem akarok rémüldözni az erőteljesebb hang- és képi hatások miatt, na meg Barnit sem akarom szadizni. Mi marad hát, ha nem ragacsos romantika vagy nehezen fellelhető komédia? Ez a film az utóbbi, elvileg, mondom, mert sikerült ezt is amolyan erőltetett amerikai humorúra készíteni, de szerencsére azért nézhető volt, sőt a film második felén, ahol a különböző típusú nők szüléseit vezették le, még szórakoztam is. Valahogy úgy szeretnék szülni, mint az a Barbie baba csaj, aki tüsszentett egyet, és kint volt a gyerek. De akárhány film, könyv, cikk, barátnő és pisilés, egyszerűen akkor is nehéz elhinni, hogy nemsokára itt lesz a várva várt esemény, az érettségi, a mindent eldöntő ütközet, a fájdalom, az öröm meg a sok új dolog a sok régi helyett. Hát ki tudja ezt ép ésszel felfogni? Ki tudja ezt felfogni, mikor még a saját anyám is azon mosolyog néha, hogy egyszerűen nem hiszi el, hogy amikor legközelebb lemegyek hozzájuk Balatonra, már kisbaba lesz a karomban. Hamarosan eljön majd az a nap, amikor minden más lesz, Gézával beugrunk az időtornádóba, és sliderekként sodródunk tovább. Ilyenek ezek a dolgok, egyszerűen megtörténnek, még akkor is, ha félünk, vagy nem érezzük késznek magunkat, egyszerűen megcsináljuk, mert meg kell csinálnunk, állunk a trambulinon, és megugorjuk a másfél szaltót, ott állunk a vizsgáztatók előtt, és elkezdjük a tételt, be vagyunk tojva, de megcsináljuk. Aztán micsoda érzés, ha még jól is sikerült! Mert mi végre vannak nehéz dolgok az életben? Határfeszegetés? Kihívás? Edződés? Önismeret? A legjobbat kihozni magunkból. Do your best. Különben semmi értelme.
Kapcsolódó cikkek
