Terhesség

Ha meghal a magzat – (2.) – Hol a segítség?

Felmerül a kérdés, hogy aki az abortusz törvény adta lehetőségét fontolgatja, kap-e megfelelő információt arról, milyen lelkiismeret-furdalással kell majd szembenéznie?
2001. Szeptember 25.

– Mindenféleképpen meg kell jelennie a kérelmezőnek a Családvédelmi Szolgálat tanácsadásán, mielőtt a gyermekét elvetetné, és ott – főleg az új törvényi szabályozás értelmében – átbeszélik a művi terhesség-megszakítás okait, indokait, következményeit. Ma már nagyon leszűkült ez a lehetőség, a törvény pontosan meghatározza, mely krízishelyzetekben alkalmazható.

A művi abortusz esetén már csak az elszaladt szerelvény után rohanunk, és próbáljuk megállítani. A hangsúly inkább azon kellene, hogy legyen, hogy csak az essen teherbe, aki erre minden szempontból felkészült. Aki pedig nem, azokat arra tanítsuk meg és készítsük fel, hogyan tud hatékonyan védekezni a gyermekvállalásig. (Egyébként a terhesség időszaka, az anyaság többnyire azokat is megérleli a feladatra, akik nem tartják magukat felkészültnek.) Ha a gyermek már megfogant, akkor mindenképpen bonyolult döntéshelyzet előtt állunk, ahol nehéz megmondani, kinek az érdeke, szabadságjoga számít.

– A művi abortusz a mai társadalomban elfogadottabbnak tűnik, mint korábban, pedig a törvényszerűen lejátszódó lelki folyamatok arra mutatnak, hogy ez nem helyes. Ráadásul tény, hogy a természetes abortusz lelki tényezőit sem ismerjük annyira. Hová fordulhat az az anya, aki ilyen problémával keres megoldást?

– Megint egy kicsit bonyolult kérdés, hiszen sokan, akik abortuszt hajtanak végre, és túl vannak az első megrázkódtatáson, inkább igyekeznek elfelejteni, elfojtatni, félretenni ezt az egész történetet, és – mint mondtuk – igazából csak a következő gyermekvállalásnál derül ki, hogy egy fel nem dolgozott traumával van dolgunk. Tulajdonképpen csak ekkor van esély arra, hogy segítséget keressenek és kapjanak. Egyébként, ha az abortuszt nem követi gyermekvállalás, és ha az anya nincs azon az önismereti szinten, hogy felismerje magában a még elvarratlan szálakat, akkor nem fog szakemberhez fordulni, segítséget kérni.

Ultrahangos és egyéb vizsgálatokból ismert érdekes tény egyébként, hogy az abortált gyermek után fogant magzat egészen addig kerüli az anyaméhben az előző elhalt baba helyét, míg az anya fel nem dolgozta a veszteségélményt vagy a lelkiismereti problémáit. Ez alapján feltételezhető, hogy korábbi abortusz lelki úton is okozhat meddőséget azáltal, hogy a megtermékenyített petesejt “nem akar” megtapadni. Azt még nem tudjuk, hogy ilyenkor a magzat mit is érzékel pontosan.

A természetes vetélésnél egy magától értetődőbb gyászfolyamat zajlik le, a lelkiismeret-fordulással nagyobb szükség van a külső segítségre, de a magyar mentálhigiénés kultúra még mindig nem annyira fejlett, hogy bárki, aki valami olyan lelki problémával küszködik, ami meghaladja a saját feldolgozási kapacitását, szakember segítségét vegye igénybe. Akikben ez mégis megfogalmazódik – általában a spontán abortuszos kismamáknál -, azoknak tudunk segíteni. Több pszichoterápiás ambulancia működik a fővárosban, például a tündérhegyi pszichoterápiás osztályon vagy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet rendelőjében. Nagyon sok járóbeteg-rendelésen, a kerületi ideggondozókban vagy a közkórházakban is vannak pszichoterápiás szakrendelések.

– Tudna-e olyan könyvet ajánlani, ami segíthetne azoknak, akik inkább magányukban írott irodalom segítségével próbálnak megbirkózni problémájukkal?

– Magyar nyelvű, laikusoknak szóló, kifejezetten a vetélés lelki oldaláról szóló irodalomról nem tudok, de érdemes lenne ezzel a témakörrel is foglalkozni.

A mesterséges abortusz mellett döntő anyák nem szívesen beszélnek vívódásaikról, még ha meg is bánták döntésüket. Személyes ismeretségemben találkoztam olyan anyával, aki keserves éveket élt át állandó önmarcangolásban, míg végre – bár nem egyedül – eljutott arra a pontra, hogy meg tudott bocsátani önmagának. Döntése előtt nem gondolt ilyen következményekre. Az abortusz állami törvénybe foglalt lehetősége még nem szabadítja föl a lelkiismeretet, amivel nem az állami bíróság előtt kell elszámolnunk. Hogy hol, azt az egyéni világnézettől függően különbözőképpen akarjuk magyarázni, de saját lelkiismeretét senki sem kerülheti meg.

(Az érintettek a Családvédelmi Szolgálat munkatársait is felkereshetik problémájukkal.)

Ha meghal a magzat – (1.) – Mit érez az anya?

Forrás: HáziPatika.com