Most leírom életszerűen a dolog menetét, hogy történt mindez tegnap. A pontos receptet a leírás végén olvashatod, bár annak van a legkisebb jelentősége: minden alkalommal kicsit más lesz a végeredmény. A lényeg, hogy az egész kevesebb macerával jár, mint egy paprikás krumpli elkészítése.
1. A hűtőből előveszem a tejet és az élesztőt. Fél pohár tej kell a kenyérsütéshez, nekem egy pohár a reggeli kávémhoz. A két bögrét beteszem a mikróba egy percre. Közben összekészítem a szennyest, mert hát mosni kéne. (A kenyérsütésre fordított idő kb. 2 perc.)
2. Megmelegedett a tej. A félpohárnyiba morzsolok egy fél élesztőt, teszek bele egy kiskanál kristálycukrot, összekeverem. A másik pohárba kerül a kávé és két kiskanál kristálycukor. Nem keverem össze a két bögrét, a kávét megiszogatom, az élesztőt hagyom éledni. Elindítok egy adag mosást, és előkészítem, ami a kenyérhez kell: egy keverőtálat, a konyhai robotot dagasztószárral, kétféle lisztet, napraforgóolajat. Sajnos napraforgómagot nem, mert elfogyott. Megiszom a maradék kávémat. (A kenyérsütésre fordított idő kb. 3 perc.)
3. “Anya, mindjárt kijön az élesztő!” – hallom a hátam mögül a lányomat, aki persze figyel, az anyjával ellentétben. A keverőtálba öntöm az egykilós teljes kiőrlésű rozsliszt kb. negyedét, és egy kicsit többet a fehér búzalisztből. Beleöntöm az élesztős tejet, egy kanál olajat és fél pohár vizet. Ja, és egy kiskanál sót, anélkül rémes… Az egészet öt percig dagasztom a robotommal. Ha már jó kis buci lett belőle, letakarom a tálat egy konyharuhával. Meleg helyre teszem, ami ősszel például éppen a kültéri pingpongasztal volt, mert oda sütött a nap. (A kenyérsütésre fordított idő kb. 8 perc.)
4. Szólok az egyik nagyfiúnak, hogy biciklizzen el velem a faluszéli szupermarketbe, mert együtt még vásárolni is jobb. Nagyjából egy óra alatt megjárjuk az utat. Mire visszaérünk, a kenyértészta jól megkelt. Előveszem a gyúródeszkát, kis lisztet szórok a tetejére, ráborítom a tésztát, kicsit átgyúrom, és két helyes cipóformát készítek belőle. Újra letakarom a konyharuhával, immár nem a pingpongasztalon, hanem a konyhában, mert közben bent is jó idő lett. (A kenyérsütésre fordított idő kb. 4 perc.)
Finom, friss kenyér, kevés időráfordítással. A magától elkészülő lekvárról legközelebb!
5. Kiteregetek, begyújtom a sütőt 180 fokra, megnézem a leveleimet, válaszolok néhányra. Kiszaladok a zöldségeshez, mert persze elfelejtettünk egyet s mást a vásárláskor. Hozzálátok az ebédfőzéshez is. Közben előkészítem a tepsit, átteszem rá a két cipócskát, betolom a sütőbe. A sütő aljába beteszek egy vízzel megtöltött müzlistálat, így finomabb lesz a kenyér, ropogós a héja. Beállítom 30 percre a sütő időzítőjét, hogy ne legyen baj. Akinek nem ilyen lukas az agya, az persze ezt elhagyhatja. (A kenyérsütésre fordított idő kb. 3 perc.)
6. Nagyjából fél óra múlva készen is vannak a rozsos kenyérkék. Kiveszem a tepsit, a cipókat farácsra teszem, hogy egy kicsit párologhassanak, ropogósak maradhassanak. Miközben tovább főzöm az ebédet, a kenyeret a testemmel védem, hogy ne falják föl még forrón az arra járó családtagok. Ez a legnehezebb az egészben. (A kenyérsütésre fordított idő kb. 1 perc.)
Kenyéralaprecept azoknak, akik szeretik a számokat:
170 ml víz
150 ml tej
1 teáskanál só
2 teáskanál cukor vagy 2 evőkanál méz
2 evőkanál olaj
540 g liszt (lehet teljesen fehér, de vegyes is)
25 g élesztő (lehet porélesztő is, azt egyszerűen a lisztbe kevered)
Kapcsolódó cikkek
