Az ő kommentjeikből válogattunk néhányat, ezeket olvashatjátok az alábbi gyűjtésben.
“Nekem nagyon fájt a derekam. Onnan tudtam, hogy kezdődik, hogy elkezdett fájni a derekam (3 fiam van). Aztán jöttek az összehúzódások. Az eleje nem olyan vész, csak amikor tényleg elkezd sűrűsödni… volt egy pont amikor azt gondoltam már nem lehet rosszabb, de lett. Bármikor újra átélném – egyszerre fájdalmas és csodálatos. Főleg utólag csodálatos.” (Diána)
“Egy, számomra nagyon kedves történetet mondanék el. Mikor közeledett az idő, megkérdeztem az anyukámat, hogy mennyire fog fájni, ő rám mosolygott és azt mondta: ‘Nagyon… de mire úgy érzed, hogy ég és föld egybeszakad, vége lesz, és meglátod a csodát.’ Hát így történt, ma már én is boldog nagymama vagyok, de édesanyám szavait sosem feledem.” (Zsuzsa)
“Fájdalmas és fárasztó, napokra-hetekre-hónapokra kimeríti a szervezetet. De mindenkinek más és más lefolyású! Szerintem az a legrosszabb benne, hogy nem tudod mikor lesz vége… meddig kell kitartani.” (Fanni)
“Egyszerre iszonyat fájdalmas, semmihez sem foghatók a tolófájások, de örömteli is. Megláthatod a gyermeked, és egyszerre elfelejted minden fájdalmad. Boldog vagyok és szerencsés, hogy anya lehetek. Imádott gyermekeim anyja.” (Ibolya)
“1. Pokoli fájdalom, derékban a legjobban, de hasban is, azt gondoltam ennél nagyobb fájdalom nem nagyon létezik. 11 óra vajúdás, végig 2 perces fájásokkal. Ebből 5 óra volt ez a pokoli fájdalom, ami csak egyre rosszabb lett. Mindent vágtak, repesztettek, bekötöttek, stb. 2. Derekam nem fájt egyáltalán csak a hasam, első 1,5 órában csak haskeményedések voltak, fájdalom nélkül, telefonáltam és a gép már óriási összehúzódásokat mért. Aztán 1 óra volt kemény, de az sem annyira, mint az elsőnél. 2,5 órás szülés volt. Volt vágás, burokrepesztés, meg egy kis érplasztika. 3. Nagyjából mint a második, 3 óra volt mindennel együtt a szülés, utolsó fél óra fájt csak, de az persze nagyon, addig lightos volt. Az első szülés fájdalmát egyáltalán nem érte el az a fél óra sem. Nem volt vágás, burokrepesztés sem és infúzió sem. Ilyen szülést kívánok mindenkinek! Szóval, hogy milyen lesz? Megjósolhatatlan.” (Adrienn)
“Nekem 4 fiam van. Az én tapasztalatom minél többet szültem annál nagyobb fájdalom! A vajúdás idő ugyan olyan hosszú ideig tartott, kb. 10-12 óra. Az utolsó szülésnél úgy éreztem, itt a vég, de komolyan! Halál közeli állapotnak véltem. De itt vagyok, jól vagyok.” (Judit)
“Nekem 3 lányom van, én is úgy voltam, hogy a harmadiknál azt hittem elpusztulok. Viszont nekem egyre rövidebbek voltak a vajúdási idők, csak nem volt a kis “kellemes” bevezetés, hanem puff bele a jó kis szaggatós fájásokba.” (Csilla)
“Leírhatatlan… Nekem rövid, de annál fájdalmasabb volt mindkét szülés, érzéstelenítés nélkül. Viszont mindent megért az új jövevények érkezése…” (Melitta)
“Nekem első terhesség volt, semmi ezzel járó gondom nem volt végig. 5 nappal a kiirt dátum előtt szültem. Reggel elkezdett szivárogni a magzatvíz. Semmiféle fájdalmam nem volt. Nem siettem. Fürdés, hajmosás még, pakolás, aztán kórház. Még zárva vagyok, menjünk reggelizni, stb., majd vissza. Akkor NST, ballon, stb., és befektettek a szülőszobára. Továbbra sem éreztem semmit. Na aztán jött az oxitocin. Hát, magas a fájdalomküszöböm, de a 100 feletti fájásokat már igen nehezen bírtam. Majd jöttek a tolófájások… ott már sok minden kiesett, majd a gyerek megállt a kijáratnál, hogy köszöni, megunta. Akkor így úgy üljek fel, stb., ha nem megy, császár. Na mondom, az kizárt, ha már ennyit szenvedtem. Végül hárman összehoztuk. Nagyon kimerültem, de kb. 3 óra alatt megvolt, mindenféle beavatkozás nélkül. Fájt és sok minden kiesett, de minden pénzt megért, és újra végig csinálnám. Maga a fájás nehezen körülírható szerintem. De valahol az erős menstruációs görcs és a vesegörcs közt van.” (Zsuzsanna)
“Az első teljes kábulatban, gyógyszer hatása alatt, tompa volt… A második borzasztó fájdalmas, gyors, tényleg kb. halál közeli élmény… A harmadik teljes beavatkozásmentes, óriási lelki felkészülés után csodálatos, átélős, szerelmes élmény!!! Össze nem hasonlítható!” (Ancilla)
“Erősebb menstruációs fájdalom+derekfájás (erős). (Én a szerencsések közé tartozom, mert nem fájt nagyon és nem is vajúdtam sokáig.) Legutóbb a kislányommal ahogy felvettek a kórházba, rá egy órára megszületett. Mire az ágyba kerültem, sok idő elment, így az egész olyan 20 percnek tűnt. A fiammal 4 óra biztos volt, de az is hamar elment. Meglepődtem, hogy már annyi az idő. (Mindig arra vártam, hogy múljon el a fájás, és akkor 3 percig jó lesz, így telt hamar.)” (Gabriella)
“Mintha olyan hasmenéses gyomorrontásod lenne, ami miatt nem tudnál kiegyenesedni, és másra koncentrálni, csak arra, hogy úgy görcsöl a hasad, hogy mindjárt belehalsz. Aztán hirtelen minden megszűnik.” (Szabina Kinga)
“Milyen érzés? Hát, amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább, na, akkor kezdődik igazán. Nem lehet leírni, át kell élni. De a csoda a végén mindenért kárpótol.” (Virág)
“Anyukám szavai… ‘Hamar túl leszel rajta, és elfelejted.’ Ő várt rám, amikor kitoltak, és sírva vontam kérdőre. Annyit válaszolt: ‘Nem akartalak megfélemlíteni.’ ” (Emese)
“Mindhárom indított, oxi ezerrel ment mindegyiknél. Hááát.. az első konkrétan halálközeli élmény volt, nagyon fájt, el is fáradtam, olyan volt, mintha felülről látnám magamat, ahogy szenvedek… de megérte. Másodikra már tudtam mi vár, de az epidurál is sokat segített. Csak ennél a szülésnél kaphattam. Ez egy nyugis szép szülés volt. A harmadiknál az utolsó két fájást nem tudom leírni, mintha szétszakadnék, egyszerre törne több csontom, nem tudom, olyan fájdalmat még nem éltem át. De lett egy kislányom is. Minden szülésem szép emlék. (De csak utólag.)” (Erika)
“Én 4 gyereket szültem, mind más volt. Egyet mondhatok, mikor megérinted a kisbabádat, a szülés minden fájdalma eltörpül, mert ott van Ő, a csoda, az élet ajándéka!” (Ildikó)
“Nekem olyan volt, mint amikor nagyon fáj a hasam, néha kirázott a hideg tőle, néha beleszédültem (ezt írtam a férjemnek vajúdás közben). De rosszabbra számítottam. Így úgy emlékszem, hogy nem is fájt. Szép volt, csodálatos élmény.” (Erika)
“Erre nem lehet felkészülni, keresgélhet az ember, meg kérdezősködhet… De elképzelhetetlen. Az elsőnél vajúdás közben azt mondtam a férjemnek, ha valaha akarnék még egy gyereket, üssön le. Aztán szépített az idő, igaz, 4 év kellett hozzá… Naivan azt gondoltam, hogy a második azért biztosan könnyebb lesz. Kicsivel rövidebb idő volt, de sokkal fájdalmasabb, pedig kizártnak tartottam, hogy az elsőnél lehet fájdalmasabb, igaz, mindkettőnél kaptam oxit, onnantól volt nagyon húzós pár óra. Aztán amikor vége, és hirtelen minden fájdalom eltűnik, és ott van az a picike csoda… Az is egy olyan érzés, ami leírhatatlan, semmihez sem hasonlítható boldogság.” (Zsu)
“Ez az érzés csodás. 12 órás vajúdás után sem marad meg bennem, hogy mennyire fájt. De a pillanat, amikor megláttam a fiamat, az annál jobban.” (Andrea)
“Nekem az első terhességem könnyű volt, a szülésem nehéz, viszont a 2. terhességem nagyon nehéz, a 26. hétig hánytam, alig bírtam enni, de a szülésem nagyon jó volt. Kíváncsi vagyok, a harmadiknál most inkább a lelki része nehezebb, de fizikailag nem voltam rosszul eleinte, most csak néha a gyomorsav. A 31. hetet töltöm holnap. Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a szülésem, remélem még könnyebb, mint a 2.” (Renáta)
“Nincs hozzá hasonlítható fájdalom, mert mindent megér. Olyankor nemcsak egy új élet születik, olyankor születik az ANYA is.” (Andrea)
“Háát, az első fiammal 12 órát vajúdtam.. elmondhatatlanul borzasztó volt… A második fiammal összesen 2 óra volt az egész, és nem is fájt annyira, mint az első, de az is durva volt, főleg a lábadozás… De mindkettőt újra csinálnám ha kellene.” (Alexandra)
“A szülés nagy fájdalommal jár. 4 gyermeknek adtam életet. Azt nem is lehet elmondani. De az a hang, amikor meghallod a kisbaba hangját? Az nagyon csodálatos, ami minden erős fájdalmat hirtelen legyőz. Szinte megszűnik. És csak arra tudsz koncentrálni, hogy egészséges baba legyen.” (Jolán)
“Szerintem ez mindenkinek, minden gyereknél más érzés. Az első fiamnál nem volt vészes, ő ilyen “pezsgős dugó” gyorsasággal érkezett, a másodiknál… Na az már teljesen más történet volt. Eleve volt emlékem róla, a tágulási szakasz elég intenzív lett, nagy baba is volt, nagyon fájt. Azt hiszem ez volt az a rész amikor minden jelenlévőnek emlegettem a felmenőjét. Nekem nagyon sokat segített, hogy a szülésznő, aki ott volt, vérprofi volt.” (Kitti)
“Az viszont tök jó az egészben, hogy miután kint van a baba, a fájdalmat mintha elvágták volna. Legalábbis 2 természetes szülés után nekem ez a tapasztalatom. És nem csak az eufória miatt, hogy ott a gyereked. Másnap sem volt semmi. Én ülni is simán tudtam, ez mondjuk nem ment mindenkinek ilyen könnyen.” (Kinga)
“Az a legjobb része, amikor kibújik a baba és hirtelen megszűnnek a fájdalmak, és meglátod életed szerelmét. Előtte viszont mintha a legdurvább rockot nyomatná benned minden sejted.” (Vivien)
“Hihetetlen, mennyi mindent kibír a test. Az a fájdalom óriási, mégis nekem nagyon izgalmas és szép élmény volt, tudtam, hogy a fájdalomnak vége lesz egyszer, és mindent kompenzál az a kis élet.” (Tímea)
Kapcsolódó cikkek
