A párom szerint az egykék el vannak kényeztetve. Ezt legutóbb tudományosan is cáfoltam neki, ugyanis egy nemrég készült felmérés bebizonyította, hogy az egykék könnyebben teremtenek kapcsolatot, és hajlamosabbak a kompromisszumra, mivel sokat vannak egyedül, és jobban vágynak más gyerekek társaságára. Nem tudom, ez mással hogy van, de én világéletemben könnyen barátkoztam, szerettem idegen gyerekekkel ismerkedni, barátkozni, címet cserélni és évekig levelezni egy balatoni nyár után. Nem véletlenül lettem író és kommunikátor – érdekelnek az emberek.De eltértem a tárgytól: egyke vagyok. Lehet, hogy a szüleim elkényeztettek, igen, van egy olyan énem, ami nem viseli el, ha nem kap meg valamit – de ezt nevezhetjük akár ambíciónak is. Bizonyos helyzetekben kifejezetten jól jön, hogy nem engedek abból, amit kitaláltam magamnak. Na, most képzeld el, hogy milyen boldogság érte az anyukámat, akinek egy szem gyereke vagyok, hogy hamarosan megszületik első unokája. Azt hiszem, nagyon nehéz neki nem telefonálni óránként, hogy most éppen rugdal-e a srác, nem felvásárolni a bababolt összes kék takaróját, és nem beköltözni hozzánk, hogy megkönnyítse az életemet.
Osho mondja, hogy az anya együtt születik a gyerekkel. Vitatkoznék ezzel a kijelentéssel, remélem, véresszájú Osho-rajongók nem harapják el a torkom emiatt. Én azt hiszem, hogy ez mindenkinél változó. Nálam abban a pillanatban született meg a felelősség soha többé el nem múló érzete, mikor az első ultrahangon meghallottam a gyerek szapora szívdobogását. Könnybe lábadt a szemem. Még most is néha, amikor reggelente rúg egyet (mindig csak egyet), így jelzi, hogy ő is felébredt. Ez minden reggel meghatározza a napomat. Köszönök neki, és egészségeset reggelizem. Tudom, hogy szereti a narancslevet, és utál mindent, ami csípős. Elkezdtük kiismerni egymást. Biztos, hogy ő is érzi, mikor vagyok fáradt, mert ilyenkor nem mocorog, hagy pihenni.
A felelősség, ami napjaimat kíséri, anyukámnak már közel harmincnyolc éve társa. Ő is ismer engem. Tudja, hogy bármennyire is szeretne, nem hívogathat engem, nem lehet velem nap mint nap. Mert bár mindig támaszkodhatom rá, az önállóság az egyik legfontosabb dolog az életemben. Soha nem engedtem beleszólást az életembe. Ennek ismerem minden előnyét és a hátrányait is. Nem zárkózhatom el azonban teljesen, a gyerek nem egy maci, amit csak az én engedélyemmel nézegethetnek a szomszéd gyerekek. Anyukámnak unokája fog születni. Az ő vére, az ő génkészlete is. Tehát döntést hoztam magammal kapcsolatban. Per pillanat azzal tudom a legboldogabbá tenni őt, hogy hagyom nagymamáskodni. Varrjon függönyt a gyerekszobába, jöjjön fel főzni (később megtaníthatna lecsót eltenni, meg lekvárt, mert az új lakásban lesz kamrám!), vegyen nekem kismamarucit, esküszöm, hordani fogom! Mert a fiam érkeztével nemcsak apa és anya születik, hanem nagyi is!
Kapcsolódó cikkek
