Babaszoba: – Hogy érzed magad így, a várandósságod vége felé? Hogy viselted a terhességet?
Radics Gigi: – Úgy gondolom, nagyon szerencsés vagyok: mindenki más, akit kérdeztem arról, milyen volt a terhessége, azt mondta kínlódott, rosszul volt, sokat hányt, de nálam szerencsére ezek közül egyik sem jelentkezett. Az elején émelygéseim voltak, de azok viszonylag hamar véget is értek, utána pedig már nagyon jól éreztem magam.
Az utolsó trimeszter olyan szempontból nehezebb, hogy ilyenkor a kismama felszed néhány kilogrammot, és a baba is többet nyom, ezért nehezebb egy kicsit a mozgás, és vizesedek. Ezek rányomják az utolsó hetekre a bélyegüket, de ettől függetlenül csodálatos ez az időszak is.
Babaszoba: – Várod már, hogy jöjjön a “nagy nap”? Hogyan készülsz a szülésre, tartasz-e tőle?
Radics Gigi: – Nagyon várom! Azt szoktam mondani, hogy az elején várandós az ember, aztán áldott állapotban van, mert a második trimeszterben még jobban érzi magát, a vége pedig már tényleg a terhesség, ekkor már tényleg terhesnek érzi magát.
Nagyon érdekes, hogy hirtelen sok várandós nő lett a környezetemben, így tudok beszélgetni velük a terhességről, ha szeretnék. Habár úgy akartam, hogy senki ne befolyásolja az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Ha elérkezik a “nagy nap”, szerintem úgyis tudni fogom majd, mit kell tenni, azt gondolom, az ösztönök tökéletesen kialakulnak akkorra.
Természetes szülést terveztem volna, de az orvosom szerint lehetséges, hogy meg kell majd császározni, mert nagyon vizesedem, a baba pedig nagyobb, mint az átlag. Tisztában vagyok vele, hogy maga a szülés folyamata nem lesz a világ legjobb érzése, de én várom azt is, mert ott a végén még meg kell küzdeni egy kicsit a babáért – ugyan a kihordás része is egy picit küzdelem időnként, de nagyon megéri!
Babaszoba: – Arról beszélgettél anyukáddal, hogy Te milyen kisbaba voltál? Voltak-e esetleg nehézségek baba korodban?
Radics Gigi: – Kérdeztem anyukámat erről, és elmesélte, hogy nagyon hasfájós kisbaba voltam, és rengeteget sírtam emiatt. Viszont azt mondta, hogy ő utólag örül ennek, mert szerinte a tüdőm ennek köszönhetően erősödött meg ennyire az énekléshez. Azért én reménykedem abban, hogy a mi kislányunk a hasfájást nem örökli majd, és ennyivel könnyebb dolgunk lesz. De igazából bármi is lesz, és ha a legnagyobb karikákat a szemem alatt ő fogja okozni nekem, annak is örülni fogok.
Babaszoba: – Készülsz arra, ha mégis hasfájós lesz a pici?
Radics Gigi: – Korábban nem tudtam sokat a tápszerekről, de mostanában, az utolsó hetekben beszélgettem kismamákkal, kérdezgettem olyan ismerősöket a témában, akinek van már gyermeke, hogy ők miket használnak, és mondtak néhány opciót. A CapriCare például természetes kecsketej alapú, anyatej-kiegészítő tápszer, aminek az összetétele a kecsketej miatt hasonló az anyatejhez, ezért gyorsabban és könnyebben megemészti a baba. Remélem, ez a tápszer nekünk is be fog válni, ha szükség lesz rá, hogy kiegészítsük az anyatejet tápszerrel, vagy ha hasfájós lesz a pici. Szeretném szoptatni a babát, amíg igénye van rá – én például egy éves koromig szopiztam. De ha mégis szükségessé válik, akkor ezt választom majd.
Babaszoba: – Azon gondolkodtál már, mennyi időt szeretnél majd babázni, és mikor térnél vissza a munkához?
Radics Gigi: – A visszatéréssel kapcsolatban a kérdés most inkább csak a járvány, mert én úgy gondolom, hogy a kisbabámmal fogok tudni ide-oda mozogni, és a szüleim közel laknak hozzánk, így szerencsére lesz segítségem. Amikor még szopizni fog, akkor is tudom majd magammal vinni, lefejni a tejet, ahogy ezeket egyelőre kigondoltam. Az egyetlen kérdés, hogy mennyire lesz aktuális, hogy koncertezhessünk, de szerintem két hónap után újra aktív leszek. De hagyok magamnak időt arra, hogy regenerálódjon a testem, hogy összeszokjak a babával.