A csoda fél évvel ezelőtt kezdődött, összeszedtük minden vagyonunkat és bátorságunkat, majd nekivágtunk a nagyvilágnak. Angliában kötöttünk ki, ahol elsőre természetesen semmi sem volt egyszerű, de idővel megtaláltuk a helyünket a szigetországban. Beilleszkedtünk, elhelyezkedtünk, szereztünk albérletet és egy jobbkormányos autót.
Fél év alatt jutottunk el odáig, hogy most már akár a baba is jöhetne. Mindennap beszéltünk róla, mindennap eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lesz, ha egyszer sikerül, és megszületik a kisbabánk. Az örömteli várakozásban eltelt jó pár hónap, ami alatt nem változott semmi, de mi ekkor sem csüggedtünk, vártunk türelmesen. Lassan közeledett a kedvesem születésnapja, ekkorra már fejben eldöntöttem, hogy mi is lesz az ajándéka. Eltelt néhány nap, és egy álmatlan éjszaka után félve ugyan, de megcsináltam a terhességi tesztet. Pozitív lett! Ekkor még volt pár napom a nagy eseményig, így lefényképeztem a tesztet, és elrejtettem a memóriakártyát, amin a fotó volt. Nagy izgalommal szerveztem a meglepetésbulit, és közben folyamatosan mosolyogtam. Összehívtam a barátokat, akik segítettek a kivitelezésben, de persze a babáról ők sem sejtettek semmit. Beszereztem egy ajándékdobozt, amibe egy pár babacipőcske, egy képeslap és a pozitív teszteredmény fényképe került. Mindenki nagyon kíváncsi volt, mit rejt a doboz, de a titok titok maradt, míg a leendő apuka haza nem ért. Az első meglepetés az volt, hogy terített asztallal vártuk a barátokkal együtt. Majd amikor túlestünk a köszöntésen, következett az ajándékok kibontása. Az én dobozkám volt az első, amit kézbe kapott. – Cipő nem lehet benne, hiszen ennél nagyobb lábam van! – mondta, majd kinyitotta a dobozt, és könnyes szemekkel nézett rám. Nem volt igazán titok, hiszen mindennap beszéltünk róla, csak ő még nem tudta, hogy már valóra vált az álmunk.
Alföldi Sarolta
Kapcsolódó cikkek
