- Tenki Dalma kisfia, Milos tavaly december 28-án, mindössze 40 centiméteresen és 1300 grammosan jött világra.
- A színésznő négy hetet töltött a kórházban, hogy egyetlen napra se kelljen elszakadnia a kisfiától.
- Bár ma már szépen fejlődik a gyermeke, Dalma lelkében még dolgoznak a koraszülés okozta traumák, és arról is beszél, miért van szükségük az apáknak ugyanúgy támogatásra, mint az anyáknak.
November 15. a koraszülöttek világnapja
A koraszülöttek világnapja ettől az évtől nem november 17., hanem 15., és arra hívja fel a figyelmet, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a vártnál előbb világra jött babáknak és családjaiknak. A nap jelképes színe a lila, amely az érzékenységet és az egyediséget szimbolizálja. Ilyenkor világszerte lila fénybe borulnak épületek, és sokan viselnek ilyen színű ruhát, hogy kifejezzék szolidaritásukat az érintett családokkal.
Tenki Dalmát váratlanul érte a koraszülés (Forrás: TV2/press)
A világnap alkalmából az InStyle készített őszinte interjút Tenki Dalmával, akinek kisfia, Milos tavaly év végén a vártnál jóval korábban érkezett. A színésznő most részletesen mesélt arról, milyen volt szembesülni a koraszüléssel, hogyan élte meg a kórházban töltött heteket, és miért nem ér véget feltétlenül a nehézségek sora azzal, hogy a baba végül hazatérhet.
Tenki Dalma kisfia 1300 grammal született
Dalma bevallotta, hogy a várandóssága alatt egyáltalán nem számított arra, hogy koraszüléssel kell majd szembenéznie. Bár gyógypedagógiát tanul az egyetemen, és a képzése során is szóba került a téma, személyesen nem gondolt erre a lehetőségre. Pedig, ahogy az interjúban is elmondta, nagyjából minden tizedik baba koraszülöttként jön világra.
„A várandósságom alatt egyszer sem gondoltam arra, hogy esetleg korábban fogok szülni. Az orvosom sem beszélt erről mint lehetséges kockázatról, így amikor kiderült, hogy Milos valószínűleg hamarabb érkezik, teljesen váratlanul ért” – vallotta be.
Tavaly december 28-án még úgy tűnt, hogy Dalma hamarosan hazamehet a kórházból, ahova karácsonykor került be. A délutáni órákban azonban váratlanul elfolyt a magzatvize, és néhány órával később császármetszéssel világra jött Milos. A kisfiú mindössze 40 centiméteres és 1300 grammos volt.
„Amikor megszületett, felsírt, ami hatalmas megkönnyebbülést jelentett. Ugyanakkor azonnal a koraszülött intenzív osztályra került, mi pedig továbbra sem tudtuk, mi vár ránk.”
Az első 78 óra különösen nehéz volt. Dalma a császármetszés után, amint lábra tudott állni, felment Miloshoz, de az első napokban még kevés információjuk volt arról, hogyan boldogul a kisbaba, annak ellenére, hogy rendszeres orvosi tájékoztatást kaptak, és sok segítséget jelentett számukra a kórházi személyzet támogatása is.
Négy hétig kórházban volt a babával
A János Kórházban anyaotthon is működik, ahol az intenzív osztályon ápolt babák édesanyjai lakhatnak. Dalma négy hetet töltött itt, és esze ágában sem volt hazamenni Milos nélkül.
„Kijelentettem, hogy akkor hagyom el a kórházat, amikor Milossal együtt mehetünk. Egy teljes hónapig nem mentem haza.”
A színésznő számára a többi édesanya jelenléte is rengeteget jelentett. Hatan szültek azon a napon, és azóta is tartják a kapcsolatot. Megosztják egymással a gyerekeikről készült fényképeket, beszélgetnek, és együtt követik, hogyan fejlődnek a kisbabák.
A kórházban pszichológiai segítségre is lehetőségük volt, amit Dalma különösen fontosnak tart. Arra biztatja az anyákat, hogy merjenek élni ezzel a lehetőséggel, hiszen a történtek feldolgozásához is szükség lehet támogatásra.
A boldog hazatérés után is megmaradtak a lelki sebek
Milos ma már szépen fejlődik, szülei pedig boldogan figyelik a kisfiuk mindennapjait. Dalma azonban őszintén beszélt arról is, hogy a koraszülés élménye nem múlt el nyomtalanul. Bár alapvetően jól van, az évforduló közeledtével egyre több emlék és érzés tör felszínre benne:
„Ő egy elképesztően erős kisfiú lett, nagyon ügyes, és fantasztikus ütemben fejlődik. Engem is megerősített ez az egész, ugyanakkor legalább ennyire sebezhetővé is tett.”
A színésznő a poszttraumás stressz tüneteit is megtapasztalta: olykor egy ismerős szag, egy emlék vagy akár egy közösségi médiában felbukkanó, koraszüléssel kapcsolatos bejegyzés is előhívja a korábban átélt érzéseket. A történtek után az önbizalma is megingott, és sokáig önmagát vádolta:
Magamat hibáztattam, miközben tudtam, hogy nem tehettem a történtekről.
Különösen fontos volt számára az a megerősítés, amelyet a kisfiát világra segítő orvostól kapott: a doktornő elmondta neki, hogy semmi akadályát nem látja annak, hogy egy következő várandósságot végig tudjon hordani. Ez segített neki szembenézni azzal a gondolattal, hogy a történtek valóban nem az ő alkalmatlanságát jelentik.
A koraszülés az apákat is megviselheti
Dalma arról is beszélt, hogy férjével, a szintén színész Georgita Máté Dezsővel sokat beszélgettek a félelmeikről és a bizonytalanságról. Az anyuka szerint az első fél évben szinte minden figyelmük Milosra irányult, és csak később kezdtek el igazán foglalkozni azzal, milyen lelki nyomokat hagytak bennük a történtek.
Közösen vesznek részt terápián, de külön-külön is dolgoznak a feldolgozáson.
„Szerintem nagyon fontos lenne többet beszélni az apákról is. Dezső ugyanúgy részese volt ennek az egésznek, ugyanúgy átélte a bizonytalanságot és a félelmet. Mégis hajlamosak vagyunk elsősorban az anyákra koncentrálni, pedig a pár másik tagjának is szüksége lehet segítségre” – mondta Dalma.
A színésznő szerint a perinatális központok is fontos segítséget nyújthatnak, hiszen a koraszülés feldolgozásában párokat is támogatnak.
„Bennem nagyon erősen jelen volt a szégyen”
Dalma eleinte magába fordult, de az elmúlt hónapokban rengeteget posztolt érzéseiről és kisfia fejlődéséről is. Azért is tartja fontosnak, hogy beszéljen a történtekről, mert korábban ő maga sem tudta, mennyire sok családot érint a koraszülés. Amikor férje megosztotta Milos születésének hírét, több mint százan keresték meg őket azzal, hogy maguk is koraszülöttek voltak, vagy korábban született a gyermekük.
A színésznő szerint sokan azért nem beszélnek a nehéz kezdetekről, mert annyira örülnek annak, hogy végül minden jól alakult, hogy inkább maguk mögött hagynák ezt az időszakot. Ő azonban arra is gondol, hogy valahol most is van egy édesanya, aki éppen ugyanazt éli át, amit ő tavaly decemberben.
„Bennem például nagyon erősen jelen volt a szégyen, és ahogy más édesanyákkal beszélgettem, rájöttem, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül.”
Dalma az „És te hogy vagy?” podcast elindításával is szeretett volna visszaadni valamit abból a támogatásból, amelyet ő kapott másoktól. Közben arra is nagyon figyel, hogy kisfia magánéletét megőrizze: nem mutatja meg az arcát, és csak a saját érzéseiről, élményeiről beszél, Milos történetét pedig meghagyja neki.
A színésznő szerint a koraszülést nem szabad tabuként kezelnünk. Attól, hogy egy történet végül jól alakul, az átélt félelem, a szégyen és a fájdalom még valóságos marad. És az érintett családoknak nemcsak a kórházi hetekben, hanem azután is szükségük lehet megértésre és segítségre.
A világnap alkalmából Dalma tegnap ezt osztotta meg Insta-oldalán:
Amikor elmentek holnap egy lila épület előtt, gondoljatok arra a sok babára, aki valamiért úgy döntött, hamarabb szeretné látni ezt a világot.
Kapcsolódó cikkek
