Tanulmányok kimutatták, hogy a gyerekek már 6 éves korukban elkezdenek a pénzzel kapcsolatos szokásokat kialakítani, ezért nekünk, felnőtteknek nagy felelősségünk van abban, hogy ezek olyan szokások legyenek, amelyek a későbbiekben is szolgálják őket.
Mi, azaz a szüleim és én, sosem beszéltünk otthon a pénzről. Az első zsebpénzemet is csak úgy kaptam. Emlékszem, általános iskolás voltam, és minden héten 100 forint volt az apanázs, amiből pont kijött egy Bravo magazin, egy paprikás chips, és ha kipótoltam az apám nadrágzsebeiben talált apróval, akkor még egy kaktuszos jégkrémet is tudtam belőle venni.
Gyerekként nem éreztem úgy, hogy a pénzt gyűjtögetnem kellene, hiszen az arra van, hogy elköltsük. Így hát nem is értettem, hogy az osztálytársam, akinek szintén 100 forint volt a heti zsebpénze, miért döntött úgy, hogy inkább egy összegben kéri el év végén, lemondva arról, hogy minden héten vegyen belőle magának valamit. Pedig gyerekszemmel az 5200 forint akkoriban felfoghatatlan pénznek számított, és bár irigyeltem a vagyonáért, én nem tudtam volna elengedni a hetente menetrendszerűen érkező zsebpénzemet. Talán nem kell külön mondanom, hogy a tudatosnak éppen nem nevezhető pénzügyi szokásaimból később elég sok hátrányom származott az életben.
Velem szemben az öcsém, aki minden húsvétkor apámmal járta a rokonságot, és egy nap alatt az éves zsebpénzem többszörösét locsolkodta össze, igazi gyűjtögető típus volt. Nem azért gyűjtötte a pénzt, hogy aztán valamit vegyen belőle, hanem pusztán azért, hogy legyen, de mentségére legyen mondva, ha éppen úgy adódott, szívesen kölcsönzött belőle nekem is.
Ebből az összehasonlításból is jól látszik, hogy minden gyereknek van egy veleszületett hozzáállása is a pénzhez, de vajon ha már egészen kicsi korunktól kezdve beszélünk otthon a pénzről, ha a megtakarítás szóval nem felnőttként találkozom először, és ha jobban porondon van a pénzügyi tudatosságra nevelés, vajon másképp bántam volna már fiatal felnőttként a pénzzel? Minden bizonnyal igen!
Nyíltan és gyakran kell a pénzről beszélni
A pénz sok háztartásban tabutéma. Pedig az egyetlen módja annak, hogy ne legyenek kínosak a pénzügyek, az az, ha időről időre beszél róla az egész család, nem csak a felnőttek, hanem a háztartás minden tagja, azaz a gyerekek is. „Sok szülő hajlamos arra, hogy a gyerekeit nem vonja be a pénzről szóló beszélgetésbe, mert meg akarja kímélni őket a bonyolult témától vagy adott helyzetben a nehézségektől, pedig ennek a beszélgetésnek nem kell feltétlenül nehéznek vagy ijesztőnek lennie – mondja Jen Hemphill pénzügyi szakértő, a Her Dinero Matters pénzügyi podcast háziasszonya. – Kezdhetünk egészen apróságokkal is, például érdemes bevonni a gyereket a valós szituációkban zajló pénzügyi döntéshozatalokba.”
A szakember példának hozza, hogy amikor áll a szülő a boltban a polc előtt, és azon gondolkodik, hogy az olcsóbb vagy a drágább terméket vegye-e meg, nyugodtan ossza meg a gyerekkel is a dilemmát, mondja el neki az érveit az egyik és másik terméket illetően, kérje ki a véleményét az ügyben, majd magyarázza el neki döntése pénzügyi vonzatait. A gyerekek kezdetben a pénzre magától értetődő, soha el nem fogyó tárgyként tekintenek. A kisfiamnak volt is egy ragyogó mondása ezzel kapcsolatban. Amikor valamit kinézett magának, és én azt mondtam, hogy ezt nem veszem meg, ő egyáltalán nem esett kétségbe, és azt felelte: „majd én megveszem, te pedig kifizeted.”
A cikk folytatását ide kattintva éred el!
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
