Megszületése pillanatától kezdve lát, élesen azonban az első hónapban csak az arcától mintegy huszonöt centi távolságban lévő dolgokat, a többi kissé homályos még előtte. Az anyák rendszerint önkéntelenül ilyen közel hajolnak kisbabájukhoz. Az erőlködéstől időnként kancsalít, mert a szemizmok még nem képesek a folyamatos, összehangolt munkára.
A második hónaptól a csecsemő leginkább az arcok szemlélésében leli örömét. Az apró részletek fölött még átsiklik a tekintete. A felnőttek felhúzott szemöldökkel, túlzott mimikával, erősen kerekített, csücsörítő szájjal gügyögnek hozzá – ismét csak ösztönösen alkalmazkodnak a baba képességeihez.
A harmadik hónaptól ránézésre felismeri az ismerős arcokat – de hallása és szaglása alapján már jóval korábban biztonsággal “tájékozódik”. Örömmel nézeget tárgyakat is, kezét vagy játékát mozgatja, közelíti, elviszi a szeme elől, tekintetével, fejével követi mozgásukat.
Hat hónapos korában már olyan élesen lát, hogy észreveszi az égen elhúzó repülőgépet vagy a legapróbb morzsát a szőnyegen.
Kapcsolódó cikkek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
